Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.
Ülésnapok - 1887-357
3&7. országos ülés április 15-én, ksddén. 1890. 305 ezen czélokra fordítandók. Ha tehát az állam jövedelmeinek csökkenését akarják a birtokrendezésből következtetni, erre nézve határozottan kimondhatjuk, hogy ez nem áll. (Helyeslés a jobbóldalon) Annyi kétségtelen — s az 1872-ik évben kiküldött bizottság által beterjesztett jelentés s annak kimerítő indokolásából világosan kitűnik — hogy azon tételeket, miket a képviselő urak állítottak fel s a melyekre nézve oly apodictice mondják, hogy ezen községek javára sem az erdők, sem a havasokra nézve semmi néven nevezendő oly intézkedés nem létezik, a melyre azok jogosultsága állapítható volna, az előttünk fekvő adatok szerint alig lehet kimutatni. De még ha azon álláspontra helyezkedem is, melyet Orbán Balázs t. képviselő nr elfogadott, a ki pedig a javaslatokat el nem fogadja, ha tárgyilagosan akarom ezen kérdést megítélni, el kell ismernem, hogy itt nagyon vitás jogi kérdések merülnek fel, melyek az állam tulajdonjogát nem tüntetik fel ama kétségtelen alakban, mint ezt a t. képviselő ur tette. Nem hagyhatom megjegyzés nélkül úgy Orbán Balázs, mint gróf Lázár Jenő képviselő urak által tett azon állítást, miszerint a községeknek faizási és legeltetési ezen szolgalma tisztán usurpatióra volna alapítva. Hiszen épen az Orbán Balázs képviselő ur által hivat olt döntvények ismerik el a községek faizási jogát; elismerik pedig igen tág értelemben, midőn azt mondják, hogy a községeket megillető faizás nemcsak a községek lakosainak saját használatára szükséges épület- és tüzelőfára terjedett ki, hanem megilleti őket a kereskedés szempontjából is. Már most méltóztassék figyelembe venni az ily szolgalmi jog terjedelmét, hiszen ez egyértelmű az erdőségek haszonélvezetével. És ha Orbán Balázs képviselő ur azon döntv ényeket elfogadj tulajdonjog igazolására: akkor el kell azokat fogadnia a szolgalom igazolására is. De akkor ugyanazon az alapon, a melyen a magyar államot illeti meg a tulajdon, megilleti teljes mértékben a haszonélvezet a községeket is. A tisztelt képviselő urak — a javaslattal szemben elfoglalt állásuk tekintetében — azon szempont által vezéreltetik magukat, hogy a kérdéses község lakói nem tisztán magyar ajkúak. Erre nézve leszek bátor később egy-két megjegyzést tenni. E községek nagyobbrészt a Borgóvölgyben fekszenek. Ezen völgyben igen kevés a termőföld és legelő, úgy, hogy ezen 8 község lakói, körülbelül 10—12.000 lélekszámmal,termőföldből csak az év 7a részére nyerik a szükséges élelmüket, a többit erdőségekből, de munkával, még pedig nehéz és keserves munkával. KÉPVH. NAPLÓ 1887—92. XVII. KÖTET. És ha állana, hogy a szerződésben elidegenített terület a magyar állam kétségtelen tulajdona, de a kérdést akkép állítanák fel, hogy az a 42 község teljes elpusztulásnak, kiveszésnek van kitéve, ha ezen teriiletek nekik megélhetés szempontjából át nem engedtetnek: akkor, meg vagyok győződve, hogy akadni fog számos képviselő a túloldalon is, a ki magasabb szempontból indulva ki, azt fogja mondani, hogy Magyarország területén 42 község kipusztulását meg nem engedheti. (Zaj a szélső baloldalon.) Molnár József: Ki mondta azt? Csatár Zsigmond: Menjenek Amerikába! Jellinek Arthur; A törvényjavaslat el nem fogadása, annak elvetése szükségszerííleg oda vezetne. (Ellenmondás a szélső baloldalon.) Molnár József t. képviselő ur — ha jól értettem beszédét — azt mondotta, hogy a Naszódvidéken a nemzetiségi agitatiók székhelye van. Molnár József: Volt! Jellinek Arthur: En a multakra vissza nem megyek.... Csatár Zsigmond: Jobb is! (Derültség.) Jellinek Arthur:... hanem csak a legközelebbi multakat tartva szem előtt s az utolsó évtizedet véve kiindulási pontul, minthogy az ország nemzetiségi viszonyairól is azt lehet mondani, hogy ezen idő alatt némi változás állott be az utolsó évtizedben: határozottan állíthatom, hogy e tekintetben a viszonyok lényegesen javultak s hogy nem állítható, mintha a Naszód-vidék a nemzetiségi izgatások székhelye volna, mint ezt a t. képviselő ur állította; sőt ellenkezőleg örömmel eonstatálom s meg vagyok győződve, hogy at. ház, minden tagja ugyanazon örömmel veszi tudomásul, hogy épen ezen a vidéken a magyar állameszme terjedt, megszilárdult, sőt a magyar nyelvtanítása is napról-napra nagyobb mérvű haladást tesz, (Zajos ellenmondás a szélső baloldalon.) Járt valaha a képviselő ur azon a vidéken? Molnár József: Jártam. Jellinek Arthur: Csatár képviselő urat kérdem! Csatár Zsigmond: A magyar iskolákat is feladták! Jellinek Arthur: A viszonyok megszilárdulására, azt hiszem, sokkal helyesebb azon út, a melyet mi választánk, mint a melyet a t. képviselő urak ajánlanak s a mely a nyilt ellenségeskedés politikája, holott mi a baráti vonzalom politikáját akarjuk Erdélyben a nemzetiségekkel szemben követni, (Helyeslés jobbfelöl.) Orbán Balázs t. képviselő ur azt is méltóztatott felhozni s a kormány bűnéül felróni, hogy ezen ügy 15 év alatt a ház elé nem terjesztetett. Azt is méltóztatott mondani Orbán képviselő ur, hogy ennek egyedüli indoka abban rejlik, hogy a 39
