Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-357

367. országos ülés április 15-én, koddtii. 1S9Q. 308 Vagy mit mondjak az 1872-kikormány azon további viselkedéséhez, hogy a radnai terület és a hozzátartozó havas tulajdonjogának átengedését azért nevezi előnynek, mivel azokat a kincstár a radnai bányaüzem tartamára holdankénti 25 krajczárnyi haszonbér mellett használhatja. Hiszen ilyen felfogással egy cseppet sem lehet csodálkozni, ha a kormány a kisebb királyi haszonvételek átengedését is csak látszólagos áldozatnak tekintette, abból indulván ki, hogy valamint 1872 előtt e jövedelmekből az állam tartott fenn iskolákat, ugy ezután a naszódvidéki iskolaalap köteles ilyeket fentartani, de arról megfeledkezett, hogy az állami és a naszódvidéki iskola-alap iskolái között a jótékony hatás tekintetében mégis csak tetemes különbség vau. Valóban elmondhatni, hogy az 1872-iki szerződés megkötői a magyar állampolitikai szempontot teljesen ignorálták, mivel különben a kincstár- j nak odaítélt javakat és jogokat semmi körülmények közt át nem engedhették volna, sem a községeknek, sem az alapoknak, Hogy nem gondolt a kormány arra, hogy azon az egész vidéken ugy is aranyat ér minden talpalatnyi magyar birtok és százszorta drágább és értékesebb ez akkor, ha a j magyar állam a tulajdonos. (HaVjuk! Halljuk!) I Most mértföldekre terjed ottan azon terület, hol magyar birtoknak és igy a birtokkal járó magyar hatalomnak hire és nyoma sem látszik. Vájjon volt-e a kormány ezen eljárásában valami eszme, valami politikai czél % Én azt hiszem, hogy ez a naprólnapra élés és kormányzás actusa, pedig sokkal helyesebb lett volna e vidéken magyar betelepítési politikát kezdeményezni,(Élénk helyeslés szélsőbalfelől) mint cserben hagyni a magyar állami tulajdont. (Élénk helyeslés szélső balfelöl.) És minő árért adta el a kormány a 60.000 hold birtokot, egy sereg épületet és a kisebb kir. haszonvételeket? Húsz évi részletekben fizetendő 100.000 írtért. Maguk a kisebb kir. haszonvételek néhány év alatt törleszthették ez összeget, nem is említ ve azt, hogy most a kincstár a regaleváltság czímén talán 100 000 írtnál is többet visszafizet. Valóban inkább ajándékozás volt ez, mint ellenértékért adott átadás. Minő méltányossági vagy czélszerűségi ok szólalt ezen vásár mellett. Hiszen sem a községek, sem az alapok a megélhetés veszélyével nem küzdöttek. Viindegyiknek a nagy területből a jogon felül túlságosan sok vagyon jutott, a kincstári javak nélkül is. És vájjon az állami átadás minő elv alapján osztatott szét és csakugyan olyan feleknek-e, a melyek legczélszerübben használták fel az állami dús ajándékot? E kérdésre sem lehet kedvezőleg válaszolni, mert ha meggondoljuk, hogy a 60.000 hold birtok a községeknek, a radnai bányaterület a naszódi ösztöndíj-alapnak, az öszszes épületek és belsőségek, valamint a kisebb ! kir. haszonvételek a Naszód vidéki központi l iskolaalapnak adattak át, ezzel meg van mondva I az is, hogy a legszerencsétlenebb politikai vakság lepte meg a volt pénzügyminister urat akkor, (Igái! Ugy van! szélső balfelöl) midőn a szóban forgó szerződést a m. kir. kincstár nevében aláirta. (Igaz! Ugy van! Zajos mozgás szélsőbalfelől.) E dús vagyonból az ottani agitátorok egy egész kis paradicsomot, (Igaz! Ugy van! szélsőbalfelől) hogy ne mondjam kis államot rendeztek be. Az ország erdélyi részének minden vidéke képviselve és összegyűjtve volt ott az ifjúságban és ha még jó sokáig küzdeni kell a magyar államnak a román elégedetlenekkel, vagy helyesebben engesztelhetetlenekkel, ennek oka legnagyobb részt azon szellem, melynek terjesztése Naszódon és környékén az iskola utján is az 1872-iki szerződés folytán vált lehetségessé. Maga a román nép maga a józan, román intelligentia csak annyiban elégedetlen, a mennyiben elégedetlen a magyar nép és a magyar intelligentia is. Ők is, mi is elégedetlenek vagyunk a mostani kormányzással, sok az adó, kevés a pénz ; ők is, mi is jobb kormányzás és kisebb megterheltetés után vágyódunk; de a román agitátoroknak az a fajtája, mely az állammal azért elégedetlen, mert az magyar, mely az elégedetlenség szítását is csak eszköznek tekinti népének elvakítására, kapcsolatosan egyéni érdekeinek kielégítésével, ez a fajtája az agitátoroknak jó darab ideig Naszódon szivta be a magyar elleni gyűlöletet. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Már mostan, hogy ilyen körülmények közt elfogadjam az igazságügyi bizottság azon állítását, miszerint a törvényjavaslatban foglalt intézkedések jogi, közgazdasági és politikai tekintetben csak helyeselhetők és teljesen megnyugtatók, arra való politikai bizalmam nincsen és épen ezért nem is fogadom el a tárgyalás alatti törvényjavaslatot, hanem csatlakozom Orbán Balázs t. képviselőtársam határozati javaslatához. (ÉRénk helyeslés a szélső baloldalon.) Báró Roszner Ervin jegyző: Jellinek Árthur! Jellinek Arthur: T. ház! (HaUjuk!) Az eddig felszólalt képviselő urak, kik a törvényjavaslat elvetése mellett nyilatkoztak, véleményük támogatására részint jogi, részint politikai szempontokat soroltak fel. Én a kérdés jogi fejtegetésébe nem bocsátkozom, mert e kérdés alapos fejtegetéséhez a fölmerült controversiák megoldásához szükséges volna, hogy a t. ház, ha tárgyilagos ítéletet akar mondani, ismerje mindazon okmányokat, melyeknek alapján a viszonyok fejlődtek ég akár ideiglenes, akár részleges alakban rendeztettek. Csak igy volna azok tartalma megvitatás tárgyává tehető. Azt hiszem, ez a jelen tárgyalásnak nem lehet feladata. A kérdés velejét