Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-357

357. országos ülés április ló-én, kedden. 1800. 297 binált szavazógép működését s kérdésessé tehette volna a kormány többségét. így azonban ama szavazógépezet mindenhol harmonice működött, de az odaajándékozott vagy e szavazatok biztosításáért odaadott s sok milliót érő államvagyon már nem jól működött, legalább nem jól a magyar állam érdekében, mert annak nagy jövedelmei leginkább a magyar állam elleni propaganda hathatós támogatására, a magyarság expropriatiójára fordíttatott és fordlttatik. El kell ismernünk, hogy ebben nagy diplomatiai ügyességet fejtenek ki s azt nagyon fificusan foganatosítják, mert a nyert birtokok roppant jövedelmeiből csak kis részt fordítnak iskolai czólokra, a nagyobb rész arra használtatik fel, hogy az erdélyi magyar elemet, az annak fölényét biztosító földbirtokból szép móddal kiforgassák a következő módon. Ez alapokból alakíttattak és tápláltattak és tápláltatnak számos román pénzintézetek, ilyenek gomba módra szaporodnak még oly városokban is, mint például Torda, a hol románok nem igen laknak. E pénzintézetek csábító ' ügynökei által — kik még a magvar alföldre is eltekintenek — csaknem ráerőszakolják a megszorult magyar földbirtokosokra kölcsöneiket s mivel nálunk az erdélyi részekben semminemű földintézet nem létezik, a melyhez a kisebb földbirtokos törlesztési kölcsönért folyamodhatnék s csakis a rövid lejáratú és drága váltókölcsönre vannak szorulva: mintegy rá vannak kényszerítve amaz oláh pénzintézetek csábítóbb ajánlataik elfogadására. Az ekként megterhelt birtokok kicsinyek; de fájdalom, nagyobbak, néha uradalmak is s a pontatlan kamatozás és törlesztés folytán legnagyobb részben amaz oláh pénzintézetek által exequáItatnak. Az ekként kezeikbe került magyar birtokokat aztán parcellázzák s eladják szegényebb oláhoknak hitelbe, azonban gondjuk van arra, hogy ezek pontosak lehessenek a törlesztésben, a mire Isten tudja honnan teremtett alappal rendelkezik a propaganda, a mit egy kissé gyanússá tesz az erdélyi részekben forgalomban levő rubelek s más idegen pénzek sokasága. Tény az, hogy a magyarság ily módon való expropriatiója szakadatlan folyamatba van téve s a magyar kormány az, a mely a magyar államot veszélyeztető ez üzelmeket táplálta és tovább is táplálni akarja a szerződés elfogadtatása által. A szerződés jóváhagyása érdekében mindenféle hamis ürügyeket hoznak fel, igy például azt, (Halljuk! Halljuk!) hogy a szerződés alapján birói ítéletek keletkeztek; ez minket nem feszélyezhet elhatározásunkban, mert a kormány vétkeiért nem károsodhatik az állam; ama szerződésnek, mely máig sincs ratificálva, visszaható ereje nem lehet (Helyeslés szélső halfélöl) s igy ily törvényes követKBPVH. NAPLÓ. 1887 — 92. XVII. KÖTET. kezmények abból le nem vonhatók. (Helyeslés a szélső bálfelöl.) Azt mondja a bizottsági és ministeri indokolás, hogy az államra átruházott 61.000 hold értékét nagyon alászállították a legeltetési haszonélvezetek, ugy, hogy ezek kiszakítása után alig maradt volna a kincstárnak számbavehető birtoka. Ennél hamisabb érvet és szarvasabb okoskodást alig lehetne még az ellenfélnek is kifundálni, mert elég sajnos, hogy Kerkapoly! ur önfejuleg ezen legeltetési és szénégetési haszonélvezet ürügye alatt a revindicált havasoknak, a kiküldött bizottságnak a korlátnokság által helybenhagyott döntvénye értelmében kincstárinak nyilvánított 351.000 holdból sokat odaajándékozott, már most szintén e hamis ürügy alatt akarják a megmarasztott csekély részt is elsinkófálni. Hisz az a hivatolt legeltetési haszonélvezet oly usurpatio volt, a mely nem ingathatta meg a tulajdonos kincstár birtokjogát, hisz tudjuk, hogy a comunisticus Ígéretekkel lázadásra csábított oláhok erdélyszerte mindenütt prevaricáltak a volt földesurak erdőségeiben, de a törvény kitette őket s ama területek visszaszálltak — bármiként legeltették légyen is az interregnum alatt — a valódi tulajdonosok kezére. Igy kell valaNaszód vidékén is történnie nemcsak a 61.000 hold, hanem a revindicált havasok 351.000 holdjával is, a mi korlátnoki döntvénynyel, tehát ítéletileg lett a magyar kincstárnak visszaadva. Most készek önök a veszett fejszének a nyelét is kitörni kezeinkből. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Nem átalják mindenféle mesterséges fogásokkal szépíteni ez odiosus ügyet, mondják, hogy az állam itt a nevelésügyeknek hoz áldozatot, a midőn az iskolák alapjára szenteli e birtokait. Nohát én nálam a népnevelésnek nincsen melegebb hive, annak előmozdításánál semmi áldozattól vissza nem rettennek, ámde mi Erdélyben jól tudjuk, hogy ama birtokok jövedelme nem iskolákra, hanem más czélokra és pedig államellenes czélokra használtatnak. (Ugy van! Ugy van! a szélső balon.) De ha önök egyszerre oly meleg barátjaivá lettek a népnevelésnek, miért nem mérnek egyenlő mértékkel mindenhol, hiszen Háromszéken, Csíkban is voltak határőrközségek, ott is voltak nagy terjedelmű revindicált havasok, a tisztek szép nagy lakházai nevezetesen Kézdi-Vásárhelyen, SepsiSzent-Györgyön, Csik Szeredában, Erdővidéken s másutt, de mindezeket nem adták iskolai czélokra — bár nagyon kérték — hanem az állam azokba helyezte el hivatalait, méntelepeit, törvényszékeit, járásbíróságait, pénzügyigazgatóságait, adóhivatalait stb., a községek és felekezetek kénytelenek voltak mindenhol nagy megerőltetéssel építeni j iskolahelyiségeket, pedig ott a felekezetek állami 38