Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-354

8Sá. országos ülés márczius 30-án, csütörtökön. 1890. 261 némely rendelkezéseinek módosításáról szóló törvényjavaslat, a hozzácsatolt indokolással együtt, ki fog nyomatni, a ház tagjai között szét fog osztatni és előzetes tárgyalás végett a véderő- és pénzügyi bizottságokhoz utasittatik. A központi honvéd főruharaktár építése tárgyában benyújtott törvényjavaslat a hozzácsatolt indokolással együtt szintén ki fog nyomatni, a ház tagjai között szét fog osztatni és előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a véderődjizottsághoz utasittatik. Több bejelentés nincs. Következik a gazdasági bizottság 500. szám alatti jelentése a képviselőháznak 1890. évi márczius havi költségvetéséről. Dárdai Sándor jegyző (olvassa a bizottság jelentését). Elnök: Ha nincs észrevétel, a 86.451 forint megszavaztatik és folyóvá tételével a ház elnöksége megbizatik. Dárdai Sándor jegyző (olvassa a kimutatást). Madarász József jegyző : Csatár Zsigmond ! Csatár Zsigmond: T. képviselőház! Régóta szemlélem, hogy a gazdasági bizottság jelentésében hónapról-hónapra a képviselőház részére sziikséglendő nyomtatványok kifizetési ára nagy összeggel van felvéve és ez, mondhatom, évenkint nagyon sok pénzt vesz igénybe. Tudom én azt, hogy nem nyomathat senki ingyen, de azt is tudom, hogy minekünk mindent el kell követni arra, hogy minél olcsóbban szerezzük be azt, a mire szükségünk van és mivel a magyar államnak magának is van nyomdája, azon tiszteletteljes kéréssel járulok a mélyen t. elnök úrhoz, mint a gazdasági bizottság elnökéhez és magához a t. gazdasági bizottsághoz, méltóztassanak elhatározni, hogy jövőre a nyomtatványokat az államnyomda állítsa ki. Lesznek talán, kik azt fogják mondani, hogy az a részvénytársulat a versenynek van alávetve. Elhiszem, versenyezhet az egyesek contójára, de hogy magának a magyar államnak contójára versenyezhessen, azt nem lehet megengedni. Az, hogy az államnyomdának ugy is van elég dolga, nem ellenvetés, mert könnyen lehet egy-két géppel többet beszerezni, több munkást felfogadni, igy a pesti nyomda talán amúgy sem igen jól fizetett embereinek kellemesebb alkalmazást lehet nyújtani és még igy is nagy összeg lesz megtakarítható. Távol áll tőlem indítványt tenni; csak felkérem a t. elnök urat, kinek takarékosságáról és jóakaratáról meg vagyok győződve, hogy ezt figyelme tárgyává tenni méltóztassék, mert ha eddig a nyomtatványokat az államnyomda állította volna elő, rettentő az a pénz, a mi a magyar államkincstárban megmaradt volna. (Derültség.) Ez az egyik, a mire nézve felszólalni akartam. A másik az, hogy a kimutatásban fel van véve egy tétel ily czímen: Luczenbacber Pál utódainak tűzifáért. Régóta szemlélem már az ilyen favételi dolgokat, de szándékosan nem tettem eddig felszólalás tárgyává, mert a ház egy tagjának nevével voltak kapcsolatosak, azt az embert pedig nem volt szándékom bántani, bár nagy erőfeszítésembe került a hallgatás. (Derültség.) Most azonban, t. képviselőház, egészen mentve vagyok attól, hogy ily elnézést gyakoroljak, mert a házon kivüli egyénekről van szó. Ha itt Budapesten nem volna faeladási depót, mely az állami erdőkkel közeli összeköttetésben van, akkor nem szólalnék fel, mert hiszen venni kell valahonnan a fát, mert hideg teremben nem tanácskozhatunk; (Derültség) de miután ugy tudom, hogy a közalapítványnak itt Budapesten faeladási depótja van, meg nem magyarázhatom magamnak, hogyan történik az, hogy egy ilyen 15 — 16 tagból álló gazdasági bizottság nem gondoskodik arról, hogy a tüzelőanyagokat saját magunktól vegyük,haván.De ugy tudom, hogy magának az államkincstárnak is rengeteg az erdősége, hiszen évről-évre szemléljük a költségvetésben; azt hiszem tehát, hogy az ilyen dolgoknál is lehet megtakarítást eszközölni. Ismételten kérem a mélyen t. elnök urat és a gazdasági bizottságot, hogy e két tételre nézve jövőre okvetlenül intézkedni méltóztassék, mert hiszen mi tagadás, szegények vagyunk, szegény az egyes polgár, szegény az ország, örökös adóemelésekkel és különböző bajokkal küzdve kell megszerezni a mi a mindennapi kiadásokra valót; én tehát azt hiszem, hogy a mit a képviselőház körében meggazdálkodhatunk, azzal a közügynek teszünk szolgálatot. Madarász József jegyző: Mudrony Soma! Mudrony Soma: T. ház! Azért vagyok bátor felszólalni, hogy kijelentsem, miszerint én azon elvet, melyet a t. képviselő ur hangsúlyozott,hogy t. i. az állam a maga intézeteitől, saját birtokáról va

g7 jószágáról vásárolja szűk ségleteit és ha ezektől azokat be nem szerezheti, még a termelésre is adja magát, el nem fogadom. Az államnak nem az a czélja, hogy ipart űzzön éshaííz, az csak speciális czélból történhetik. Az államnak feladatai egészen mások, az ipart űzzék az iparosok. Ha t. ház nem a hazai iparosoktól szerezzük be mindazon szükségleteket, melyekre az államnak szüksége van, akkor tulaj donképen a hazai iparnak egy tekintélyes részét teszszük tönkre. Mert ha, az előttem szólott t. képviselő ur elvéből indulunk ki és azt magunkévá teszszük : akkor nemcsak a nyomtatvány-szükségletek beszerzését kellene elvonni a hazai iparosoktól, de az államnak akkor posztógyárakat kellene felállítani a katonaruhák számára és egyáltalában minden szükséglete fedezésére