Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-340

340. országos ülés felmiílr 26-án, szerdán 1890. 18 Szlávy és Bittó a reaetiónak ezt a működését meggátolták, magyarságuk, egyéniségük, kötelességérzetük egész erejével állottak ellen, sőt Andrássy — ki nemrég hunyt el — még megtámadta a reactiót a maga fészkében is és a határőrvidék polgárosításával, a honvédség megalkotásával és egyebekkel diadalmaskodott részben felette, úgy,hogy az a reactio, mely 1790. és 1848-ban, nyomban a kiegyezés után, győzni próbált és később győzni tudott, addig, a mig Andrássy és az utána következők voltak, nem tudott győzni, noha kísérletet tett. Nemcsak nem győzött, sőt el is aludt és el is csendesedett. Ez a reactio Tisza Kálmán alatt emelte fel újra fejét. (Zajos tetszés és helyeslés a balés szélső baloldalon. Nagy mozgás és ellenmondások a jobboldalon.) Benne találta meg a hatalmas eszközt arra, hogy a mit 67-ben keserves tapasztalatok után — és pedig a királyra nézve tán még keservesebb tapasztalatok után, mint a nemzetre — kis részben visszaszerezhettünk, hogy azokat tőlünk visszacsikarja. (Igaz! ügy van! a bal és szélső balfelöl. Zajos ellenmondások a jobboldalon.) Es a bosnyák dolgoknál, különösen azok keresztülvitelének módjában és a katonai beszállásolási törvénynél és a legújabb véderő-törvénynél és a sárgafekete zászló beerőszakolásánál ez az 1790-iki ég 1848-iki reactio dolgozik már a maga hü commissariusának, Tisza Kálmánnak személyében. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Ellenmondások jobbfelől.) Ezt, t. ház, mi tudjak, önök is tudják; csakhogy mi bátrak és kötelességtudók vagyunk ezt kimondani, önök pedig bátrak és kötelességtudók ezt elhallgatni. (Igaz! Ugyvan! a bal-és szélső baloldalon. Mozgás jobbfelöl.) Mi nem akarjuk azt, hogy az a reactio újra győzedelmeskedjék, nem akarjuk engedni azt sem, hogy éljen és különösen annak igazán hatalmas, mert kitartó és konok eszközét, mely annak átadta magát egészen, Tisza Kálmánt a magyar ministereinöki székben, gróf Batthyány Lajos székéhen nem akarjuk tovább tűrni. (Zajos helyeslés, éljenzés és taps a bal- és szélső baloldalon. Nagy zaj és mozgás jobbról.) Orbán Balázs: Takarodjék onnan! (Zajos felkiáltások jobbról: Rendre! Rendre! Nagy zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak folytonosan közbekiáltani. Sokszor mondatik olyasmi, ami megrovást érdemel, de a megrovást nem tehetem, miután a nagy zajban nem vehetem ki, hogy a közbeszólás kitől eredt. (Felkiáltások jobbfelől: Orbán Balázs volt! Hangok balfelöl: Nem tagadja el senki! Orbán Balázs feláll és meghajtja magát. Nagy zaj.) Tessék a képviselő urnak beszédét folytatni. (Halljuk!) Eötvös Károly: T. ház! Felteszem a kérdést, mert megjegyzem, hogy ezen appropriaíionalis vitának feladata — és ne méltóztassék ezt a eladatot sem félreérteni, sem kicsinyelni — Tisza Kálmán ministerelnökségi helyzetének megvizsgálása. (Élénk derültség.) Feladatunk constatálni, hogy hogyan vagyunk a t. ministerelnök úrral mi is, önök is és az egéfiz parlament, mert abban talán önök is egyetértenek velem, hogy nagyon rosszul vagyunk (Derültség a szélső baloldalon. Ellenmondás jobbfelől) és hogy a betegséget fel kell ismernünk és orvosolnunk, ha elégséges, szelid, ha nem elégséges, drasticus eszközökkel. (Ugy van! Ugy van! balfelöl. Mozgás a jobboldalon.) Minden lelkiismeretes törvényhozónak fel kell vetni a kérdést, hogy kinek és mikép használ ma már Tisza Kálmán ott a ministerelnöki székben? (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon. Felkiáltások jobbfelől. A hazának! Zaj. Halljuk! Halljuk!) Vegyük sorba. Mindenekelőtt itt van a korona érdeke, melyetszemtink előtt tartani kötelességünk nemcsak loyalifásunknál, de a politikai raisonnál fogva is. Mit használ és használhat már ezentúl Tisza Kálmán ministerelnök ur a koronának? Mert ha a korona azt hiszi — nem tudom, hiszi-e vagy nem — hogy akár nehéz, akár könnyű javaslatait Tisza Kálmán ministerelnök ur segélyével talán könynyebben keresztülviheti, kemény csalódás vár a korona viselőjére. De tovább megyek. Emlékeznek a t. képviselő urak — hiszen a nemzet történelmében van megörökítve— hogy 1861-ben nemzetünk közéletének kiváló nagy alakjai mondták ki, hogy fátyolt vetünk a multakra, a melyek sok sötét és gyászos dolgot takarnak. És valóban sok oknál fogva egyelőre czélszerűnek láttuk a multakra süríí fátyolt vetni, hogy a nemzet ne keresse azt, hogy a trónról jövő parancsok folytán mik történtek egykor és a korona ne keresse, hogy mi történt egykor itt, a magyar társadalomban. Nagy okok voltak és nagy férfiak mondták ki, hogy a multakra fátyolt vessünk. De vegye tudomásul mindenki e parlament falain belül és kivül, vegye tudomásul a ház és vegye tudomásul a korona is, hogy ha Tisza Kálmán ur azon törekvéssel, melyben legutóbb kitűnt a véderőjavaslatnál, tovább is megmarad, a multakról úgy le fogják szaggatni a fátyolt, hogy nem marad azon semmi (Zajos helyes • lés a szélső baloldalon. Nagy zaj és mozgás a jobboldalon) és az az áldástalan küzdelem, mely a nemzet és a korona közt folyt és a melynek annyi szomorú következménye volt: most Tisza Kálmán ministereinökségéhez lesz kötve. Báró Kaas Ivor: Ez a veszed elem! (Derültség jobbfelől. Ugy van! Ugy van! balfélől.) Eötvös Károly: Lehet, hogy önök nem hiszik, pedig a múlt év eseményei legalább e feltevésre jogosíthatták volna önöket, mondom, lehet, hogy önök nem hiszik, lehet, hogy a korona előtt hamis színben tüntették fel azok, kik most a trón körül állanak, a nemzet mozgalmait a múlt évben és a jelen napjaiban; de kell, hogy igaz tanács-