Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-340

14 840. országos ülés febrnár 26-án, szerdán. 1890. adó legyen a korona mellett és kellene, hogy igaz tanácsadója akadjon önök közül a ministerelnöknek, a ki megmondja mindkettőnek, hogy a fátyol nem áll erősen, nem messze az idő és ha Tisza Kálmán ministerelnök marad, hamar be fog következni fiz idő, hogy ez a fátyol leszakad. (Elénk helyeslés. Ugy van! a szélső baloldalon.) De menjünk tovább. Itt a cabinet, Azt kérdem önöktől t. képviselőtársaim ott a túloldalon, hiszik-e azt, hogy e cabinethen, a melynek oly kiváló tagjai vannak, a kik hivatva volnának minden irányban elmaradt institutióink javítására, fontos reformok keresztülvitelére és tehetség, nemes ambitio, munkakedv és kellő erő birtokában készek és képesek is reá, vájjon segít-e abban, használ-e annak, ha a ministerelnök ur az ő elavult állásával reájuk szárad, (Élénk tetszés-nyilatkozatok és taps a szélső balodálon) ugy, hogy nem tudnak tőle megszabadulni, nem tudják magukról levakarni ? Tovább megyek. Mit gondolnak önök, t. képviselőtársaim, hogy a törvényhozási feladatnak, még pedig valamennyiünk egyforma feladatának és magának az országnak is érdekében áll-e az, ha a ministerelnök ur tovább is azon a széken marad ? (Felkiáltások jobbfelöl : Igen!) Kérem a t. többség igen t. tagjait, hogy ne gondolkozás nélkül méltóztassanak e kérdésre felelni; (Elénk helyeslés és tetszés nyilatkozatok, taps v szélső baloldalon) hanem méltóztassanak ezt egy kissé megfontolni és ne a vita hevében, hanem otthon körülnézni, hogy vájjon ily viszonyok közt, mikor a viták ily természetűek, lehet-e akkor arra számítani, hogy mi teljes nyugalommal és a törvényhozási bölcsesség azon egész mérsékével, melyet csak a nyugalom szülhet és fokozhat, hogy vájjon dolgozhatunk-e mi, tárgyalhatjuk-e a javaslatokat? Hiszen bármelyik bizottságban, de kivált a parlamentben a ministerelnök urnak csak a jelenlétét kell constatálni, összebomlik minden, nemcsak nálunk és nálunk a legkevésbé, mert mi azért legalább az érvelésben és gondolkozásban megteszszük a magunk feladatát, de önök gondolkodni sem mernek a jelenlétében. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A törvényhozási feladatok teljesítésében pedig mi hasznát vennők az önök igaz ítélőtehetségének, de nem annak, a melyet Tisza Kálmán ministerelnök ur vezet és dictál, annak nem. Én, t. ház, azt hiszem, hogy Vörösmarty nem a ministerelnök úrra és nem a ministerelnöki székre gondolt, midőn azt irta, hogy: „A nagy világon e kivül nincsen számodra hely." (Hosszan tartó zajos derültség és tetszés a bal- és szélső baloldalon. Zaj. Elnök csenget.) Én azt gondolnám, hogy önöknek most már hazafias és emberbaráti feladatuk is volna a t. ministerelnök urnak más helyet keresni és ebben mi is segítünk. (Nagy derültség a bal- és szélső baloldalon.) Mert ha önök ezt nem teszik és a ministerelnök ur a maga agyával nem akar vagy nem tud kigondolni mást: akkor — majd meglátják önök — más menedék nem lesz, mint vagy a képviselőházat feloszlatni, (Hosszan tartó zajos helyeslés és taps a szélső haloldalon. Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. Zaj. Elnök csenget) a mely esetben mi, vagy helyettünk még talán erélyesebb képviselői e nézeteknek, nagyobb számban fognak megjelenni; (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon. Élénk felkiáltások a jobboldalon: Majd elválnék ! Nagy zaj. Elnök csenget) vagy pedig lemondani. Lemondani vagy e házat feloszlatni: más mód nincs, mert mi mást nem akarunk. (Hosszantartó zajos tetszés és éljenzés a szélső baloldalon. Nagy mozgás jobbfelöl. Tisza Kálmán ministerelnök távozni készül a teremből. Zajos felkiáltások a szélső baloldalon: Hoch! Hoch! Élénk éljenzés a jobboldalon.) Gróf Károlyi Gábor: Most mehet már öreg! (Zajos felkiáltásuk a jobboldalon: Rendre! Rendre! Nagy zaj.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet.) Elnök: Méltóztassék helyöket elfoglalni, az ülést folytatjuk. Dárdai Sándor jegyző: Domahidy István! Domahidy István: T. ház! (Halljuk ! Halljuk,!) Ritkán szoktam igénybe venni a t. ház figyelmét. Ha erre ezúttal rögtönzött felszólalásommal feljogosítom magamat, méltóztassék elhinni, hogy arra részben önmagam igazolása, részben hazafias aggályaim, hogy ne mondjam elkeseredésem ösztönöznek. T. ház! Húsz év óta bebizonyítottam, hogy az önálló elven alapuló meggyőződés tisztelője vagyok. És minthogy egyike vagyok azoknak ez oldalon, a kik hosszú parlamentaris pályám folytatása alatt soha egyébre nem vágytam, mint azon néhány cserlevélre, melyeket önállóan teljesített hazafias kötelességem jutalmául választóimtól nyertem ; minthogy egyike vagyok azoknak, a kik — s ezt nehéz időkben bebizonyítottam — minden kormányt csak addig támogattam, a meddig czélját és irányát meggyőződésemmel összeegyeztethettem, minthogy ordóknem ékítik mellemet és minthogy Horánszky képviselő ur szerint „okos" ember sem vagyok, mert hátam és gyermekeim háta mögött hivatalok nem állanak, sőt pályám alatt — nyíltan kimerem mondani — egyetlen consortiumnak sem voltam tagja és soha privilégiumért senki részére nem zörgettem: engedje meg a t. ház, hogy sértett önérzetem elégtételt vehessen azon súlyos vádak ellenében, melyek azon párt ellen, melynek tagja vagyok és azon kormány ellen, melyet ez időszerint támogatok, itt e házban és a házon kivül, a társadalomban is emeltetnek. (Halljuk !) T. ház! Bár nyugodt öntudatom, mindazon-