Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-340

| 2 340. országos ülés febrnár 26-án, szerdán. 1S90. Hiszen, t. ministerelnök ur, egy kérdést volnék bátor intézni önhöz. (Halljuk ! Halljuk!) Hiszen itt t. 1) a rátáinknak, a mérsékelt ellenzéknek alig hagyott meg már valamit, (Hosszas élénk tetszés a bal- és szélső haloldalon és zajos felkiáltások: Igaz ! ügy van!) kifosztotta őket (Ugy van ! Ugy van! a hal- és szélső haloldalon) az elvekhez ragaszkodás politikai tisztességét meghagyta náluk, de már elveiket elragadta mind. (Élénk tetszés a hal- és szélső haloldalon.) Hogy aztán azokat az elveket miként alkalmazza, arra már megint nem tőlük kér tanácsot, hanem a háta megett levő t. pártiól. (Élénk tetszés a hal- és szélső haloldalon.) Akkor aztán azok az elvek oly alakban állanak előttünk, a melyben itteni t. szomszéd barátaink nem ismernek rájuk. (Élénk helyeslés a hal- és szélső baloldalén.) Báró Kaas lvor: Az erkölcs választ eb! (Igaz! ügy van! a hal- és szélső baloldalon.) Eötvös Károly: De, t. képviselőház és t. többség, a ministerelnök ur már nem elégszik meg azzal, hogy a mérsékelt ellenzék tilosait összevadászsza orvai; (Elénk tetszés a hal- és szélső baloldalon) hiszen a mi elveinket és ami érzelmeinket is kezdi már ragadozni. (Élénk derültség a balés szélső haloldalon. Halljuk! Halljuk!) Már Kossuthra nézve kijelentette, hogy nem mi tartjuk őt honosnak, (Hosszan tartó élénk derültség a hal- és szélső baloldalon. Élénk éljenzés a szélső haloldalon) hanem ő. Minket állított oda az ország szine elé, azt mondván: Ha önök nem tartják honosnak Kossuthot, mi annak tartjuk. (Élénk derültség a hal- és szélső haloldalon.) Hogy egyébiránt mit ért rajta a t. ministerelnök ur, annak felét megmondta újévkor; a másik felét elvárjuk a törvényjavaslat előterjesztésekor. (Élénk derültség, tetszés és éljenzés a szélső haloldalon.) De végre is, t. ház, hogy? honnan veszszük mi a jogot ahhoz, hogy mi törekedjünk arra, hogy Tisza Kálmán ministerelnök ur hagyja el azt a széket, azt megmondom én egész egyszerííen. (Halljuk! Halljuk!) A multak után, 15 év fájdalmas tapasztalatai után az nekünk akaratunk. (Élénk deiüliség jobbfelől. Zajos helyeslés és tetszés a hal- és szélső haloldalon.) Mi, t. képviselőház, nem akarunk és nem fogunk — majd meg fognak önök arról győződni (Halljuk!) — tovább a törvényhozásban nyugodtan működni mindaddig, mig Tisza Kálmán ministerelnök ur itt van. (Felkiálasok a szélső baloldalon: Nem is lehet! Nyugtalanság a jobboldalon, Zaj.) Nem akarunk és nem fogunk. Ez egy szomorú kényszerűség, egy szomorú positivum, de meg van. Ezt eldisputálni és a parlamentarismus törvényeire való hivatkozássá,! megváltoztatni többé nem lehet. (Ugy van! a szélső haloldalon.) Es erre megtanított bennünket az önök többsége ellenére is Tisza Kálmán ministerelnökségének történetéből egy nagyon szomorú körülmény; azt fogom én most felemlíteni. (Halljul!) T. képviselőház! 1867-ben a kibékülésnek egy nevezetes momentuma jött létre a magyar nemzet és korona közt, a magyar nemzet és Austria közt, a magyar nemzet és a Habsburgok történelmi missiója közt. Azon kiegyezés helyessége és helytelenségei fölött különbözők a nézetek; mások ott, mások itt. Én akkor helyeseltem azt és az akkori idők vivmányaként helyeslem ma is, csak elégségesnek nem tartom. r En már szükségesnek tartottam volna, hogy az állami önállóság és a nemzeti függetlenség irányában, azon alapon hatalmas alkotások és vívmányok jöjjenek létre. (Élénk helyeslés a szélső haloldalon.) A most elhunyt kiváló államférfi, gróf Andrássy Gyula azt mondotta: „Húsz évi békét adjon a gondviselés, majd mi megmutatjuk, hogy mi lesz ebből az országból; de nem jutott eszébe, hogy ebből a 20 évből 15 év nem az országé lesz, hanem Tisza Kálmáné. (Hosszan tartó zajos helyeslés, tetszés és taps a hal- és szélső haloldalon.) Gróf Károlyi Gábor: Pusztuljon innen! (Zajos felkiáltások jobbfelől; Rendre! ütndre!) Elnök: Károlyi Gábor gróf képviselő urat ezen közbekiáltásáért, a melyhez semmi joga nem is volt, rendre utasítom. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Eötvös Károly: T. képviselőház! Oly természetű kiegyezés, sokkal nagyobb mérvben, létrejött a korona és a nemzet közt 1790-ben, de alig száradt meg a tinta, a melylyel a király jóhiszeműleg (Halljuk!Halljuk!) azt a kiegyezést aláirta, a reactio elemei és tényezői azonnal elkezdték vakondok munkájukat ugy 1790-ben, mint 1848-ban, de 1867-ben is a kiegyezés ellen. (Igaz! a hal- és szélső haloldalon.) Elkezdtek törekedni arra, hogy a mi a király és nemzet között nagy körvonalakban a békesség helyreállítására létrejött, ők az új intézmények megalkotásábban, a meglevők elferdítésében visszacsikarják (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső haloldalon) és az osztrák érdek és a korona hatalmi teljességének érdekében a nemzettől elvegyék. (Ugy van! a hal- és szélsőhaloldalon.) Az 1790. és 1848-iki államférfiak vagy egyéniségük gyöngeségénél fogva, vagy a viszonyok ellenállhatlan hatalmánál fogva nem voltak elég erősek a nagy világtörténelmi események közt — amott a franczia forradalom viharos napjaival, emitt egy félvilágnak ellenünk zúdított hadával szemben — a kiegyezést sem megvédelmezni, sem pedig a nemzet érdekében tovább fejleszteni. 1867 után is elő állottak. A király rendületlen hűséggel és loyalitással saját maga állása és a nemzet jogai iránt őszintén fogta fel a 67-iki kiegyezést; de azután jöttek aGrivisichek és a Grivisich-féle törvényjavaslatok, melyek detailban vissza akartak venni mindent, a mit a nemzet, noha nem egészen, hanem csonkán, de mégis nyert és szerzett. De az akkori ministerelnök és utána Lónyay,