Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-340

MG. országos ülés február 26-án, szerdán. 1890. 9 még sem azzal a javaslattal jött a ház elé, hogy a magyar nemzeti bank felállíttassák, elhagyta-e a ministerelnöki széket? Dehogy ! Annál erősebben akart beleülni. Négy esztendő múlva jött a bosnyák politika. Sokszor felemiittetett, hogy itt a képviselőház szavazta le, a többség szavazta le, nem egyszerű szavazással, hanem a királyhoz juttatott felírással. És a ministerelnök is ott hagyta-e székét? Dehogy hagyta! (Derültség balfelöl.) Egyet megcselekedett; sohsem felejtem el. Beadta lemondását látszólag ő is, cabinetje is és lehetőleg törekedett előttünk eltitkolni, mikor vette vissza, (Derültség balfelöl) de egyszer elvégre visszavette és ő Felsége újra őt bizta meg a cabinet megalakításával. Parlamentünkban az az egyszerű patriarchális, tisztességes szokás állott fenn, hogy ünnepélyes pillanatokban ne hétköznapi módon, hanem ünnepélyesen lépjen az uj eabinet a nemzet képviselő-testülete elé. Akkor is vártuk volna, hogy egy kissé tisztességes, fekete és magyar ruhákba öltözködjék. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) De már akkor az ismételt ku larczok után mégis volt a ministerelnök úrban annyi önmegtartóztatás, hogy díszesen nem mert ide beállítani társaival. A hat ajtón egyen ként jöttek be; (Zajos derültség a bal- és szélső baloldalon) ő maga oly észrevétlenül volt képes ministerelnöki székében teremni, hogy mi, kik itt az ellenzéken vártunk, hogy meggratuláljuk, nem is vettük észre. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Azt cselekedte, amit ma cselekedett. ( Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Ismét elmúlt négy esztendő és a t. ministcr elnök ur előállt a polgári házasság kérdésével. 1874-ben az ez iránt még mint ellezéki vezér által előterjesztett javaslatához is beleegyezéséi adta a korona. 1882-ben a ministerelnök ur elő is terjesztette. A mai korban, polgárosult, művelt társadalomban a házassági és családi jogok szabályozása és a polgári házasság kérdése egyike a legfontosabb törvényhozási kérdéseknek, melyek igazán méltók, nagyok és erősek arra, hogy velük önérzetes cabinetek maradjanak, vagy bukjanak. A ministerelnök ur előterjesztette; megbukott avval a javaslatával. Elhagyta-e ministerelnöki székét? (Zaj és mozgás.) Jött a véderő-javaslat, nem akarom annak történetét ismételni. Fájdalmasan hathatna a ministerelnök ur lelkisineretére. Megmaradt a hatalom É

G s ha nem csal minden jelenség, ugy látom, meg akar maradni most is. (Derültség a szélső balon.) Eszembe jut egy igen érdekes és tanúságos népmese, melyre eddig nem sokat adtam, mert képtelenségnek tartottam. Szól az a nagy evőről és a bölcs királyról, kinek országában minden embernek mindennap jól kellett laknia. Egy ember egyszer panaszkodott, hogy ő nem lakott jól soha, A király a maga asztalához KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XVII. KÖTET. hivatta és azt mondta: most egyszer jól kell laknod. Sokat evett; megette az összes ételt, de nem volt elég neki, nem lakott jól; megette az összes terítéket és az evőeszközöket; (Derültség a bal- és szélső baloldalon) megette az abroszt és az asztalt és ez sem volt elég; (Elénk derültség abal- és szélső baloldalon) megette lábai alól a padlót és feje fölött a háztetőt és akkor sem. lakott jól, (Zajosderültség a bal- és szélső baloldalon) utóbb megette önönmagát. (Zajos derültség a bal- és szélső baloldalon.) Én attól félek, t. ház, (Ballyuk!) hogy a t. ministerelnök ur az utolsó stádiumban van már, (Zajos derültség a hal- és szélső baloldalon) elfogyott előle minden, most már önmagán van a sor. (Zajos derültség a bal- és szélső baloldalon.) Ha itt a házban önök részéről valaki valami nagyot akar mondani .... Uray Imre : Akkor neinszól semmit! (Zajos derültség a bal- és szélső baloldalon.) Eötvös Károly:..-, követi a ministerelnök ur példáját és beszél nekünk a parlamentarismusról és a parlamentarismus törvényeiről. Ma is Horváth Gyula képviselőtársam egészen ünnepélyes arczczal, mintha gyónni ment volna, (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon) magyarázta nekünk, hogy mit kivannak, mit parancsolnak a parlamentarismus törvényei. Én, t. ház, a continentalis parlamentarismusnak valami nagy hive nem vagyok. Sok okom van erre. 15 év alatt nagyon szomorú stúdiumokat tettem ezen a téren; lesz alkalmam máskor, talán a közigazgatási törvényjavaslatnál erre vonatkozó tapasztalataimat felsorolni. De egy mégis volt parlamentarismusunkban eddig, a mi a parlamentarismus általános törvényeinek tekintetik nagy írók és államférfiak által; százszor el is mondották, ki is fejtették és mint a parlamentarismus egyedül lényeges alkatrészét, akként határozták meg, hogy ez az elvek váltógazdaságának,intézménye. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Álljanak elő férfiak, kik komolyan, híven és őszintén képviselnek elveket s törekednek azokat diadalra juttatni; ha nem sikerül, hagyják ott helyüket és adják át oly férfiaknak, kik a maguk jól meggondolt, komoly és a közérdek előmozdítását czélzó elveiket sikerre tudják vinni. (Élénk helyeslés a bal és szélső baloldalon.) Ha ez nincs benn a parlamentarismusban, Horváth Gyula t. barátom beszélhet akkor ítéletnapig, (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) nem parlamentarizmus lesz az azontúl, hanem egy csoiuóbr összegyülekezett ember önző érdekeinek harcza. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De, t. ház, 15 év nagy idő. Nekünk, a mi korunkban és a fejlődésnek és fejlesztésnek azon rohamossága mellett, mely nemzeti politikánk 1 feladata, 15 év különösen nagy idő. 15 év alatt új törekvések, új szükségletek, új szellem és új