Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-340

] Q 340. országos ülés február 26-án, szerdán. 1890. szenvedélyek fejlődnek, melyek mindegyikéből, mint a növényből a virág, egy xíj eszme nő ki. Minden eszme átalakul egy princípiummá, minden princípium megkeresi a maga emberét és törekszik arra, hogy instituáltassék és a parlamentarismusnak épen az a fenséges feladata, hogy ezen új törekvések, új szenvedélyek, új eszmék és új elveknek előretörésében korlátokat ne tűrjön, (Elénk helyeslés és tetszés balfelől) hogy trónt ne ingasson, népet ne lázítson; (Elérik helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon) hogy természetes mederben haladjon előre a fejlődés minden tényezője; minden elv találja meg a maga emberét és minden ember tisztelje a maga elvét, még a hatalmon is, de ha kell, a hatalomtól való visszavonulással is. (Élénk helyeslés balfelől.) Ez a parlamentarismusnak a legelső, a legelengedhetetlenebb törvénye. És mi sérthetjük azt, mi vagy önök vagy mindenki s ha sértjük, ezért szemrehányást is érdemiünk mindenkitől; de olyan exeessus a parlamentarismus ellen nem történhetik sem nálunk. sem most, sem másutt, sem soha, hogy Tisza Kálmán urnak joga legyen azért valakinek szemrehányást tenni, (Élénk helyeslés és tetszés jobb felöl) mert a mi annak törvényeiben az egyedül, vitathatlanul helyes és a mi egyedül szép és jó, azt ő összetörte és nem tisztelte soha. (Zajos helyeslés a bal- és szélső balololdalon.) És arrólaministerelnöki állásról, ha már mindent elégetett, elfelejtett, vagy eltagadott maga mögött a t. ministerelnök ur, áll Kölcseynek azon mondása igazán — mert mi vagyunk azok, a kik méltán hivatkozhatunk azon fenséges emlékezető férfiúra — hogy ha teher az, ám viselje más is, ha jutalom, ám részesüljön abban más is. (Helyeslés a szélső baloldalon.) S ha már a parlamentarismus iránt nem ismer kötelességet a ministerelnök ur és nem bnier saját múltja iránt sem, hát az „élni és megélhetni" jelszónak Kölcsey által formulázott ezt a gyönyörű eszméjétmért nem alkalmazza. (Derültség jobbfelöl. Halljuk! Sálijuk!) Gróf Károlyi Gábor: Mi lesz akkor az árvákból ? (Derültség balfelől.) Eötvös Károly: T. ház! Hogy a t. ministerelnök ur miként jutott oda arra a helyre, azt körülbelül mindnyájan tudjuk, (Halljuk! Halljuk!) szemtanúi voltak annak sokan. Minden titkát nem tudjuk egészen, talán nem is fogjuk megtudni soha, de ugy nagyjában tudjuk, hogy mily eszközökkel jutott oda. Ügy látszik erre is áll, a mit valamelyik hires franczia bölcsész mondott, hogy a mily eszközökkel szereztetik meg valamely hatalom s a milyenekkel valamely állam megalapittatik, csak ugyanazon eszközökkel lehet azt fentartani. A mily módon jött a ministerelnök ur oda, csakugyan csak oly módon is maradhat ott meg. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Hogy hogyan jött oda, azt tudjuk; de van-e ember olyan bölcs, ki azt tudná, hogy mikép fog onnan távozni. A t. urak a többség tengeréből, ha ministerválságról, vagy különösen, ha Tisza Kálmán eltávolításáról van szó, mindig a külföld oraculumszerű parlamentaris törvényeihez és példáihoz folyamodnak s azon törve >yeket és példákat tárják elénk. Sokszor tiltakoztam már épen a ministerelnök úrral szemben a külföldi példák oly gyakori felhordása ellen. Hiszen az angol, a franczia, a német nemzet más, mint mi vagyunk, de azok az angol, franczia, német államférfiak is mások ám, mint a ministerelnök ur. (Ugy van! Ugy van! Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) De mire valók is azok a külföldi példák, hiszen hála legyen a gondviselésnek, van már a mi parlamentünknek is története. És a ministerelnök urnak már négy, vagy öt elődje volt, a ki attól a széktől és attól az állástól meg tudott és meg akart válni, még pedig teljes politikai tisztességgel. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ott volt gróf Batthyány Lajos! Gróf Batthyány Lajos egy előterjesztést tett a koronának és azt odakapcsolta állásához. A korona nem fogadta el, nem teljesítette és gróf Batthyány Lajos visszalépett. Ott volt gróf Andrássy Gyula. Az ő előterjesztéseit elfogadta a korona; de neki más hivatása volt — nem mondom, hogy magasabb — s a korona és a párt beleegyezésével átment más állásba. Ott volt gróf Lónyay Menyhért. Lónyayval elégedetlen volt a parlamenti többség egy része, elégedetlen volt a kisebbség is; de főképen a cabinet tagjai közt voltak sokan, a kik — alaposan vagy nem alaposan — azon meggyőződésben voltak, hogy ők a ministerelnöknek fölötte ostromolt és meggyengült tekintélyével sikeresen parlamenti actiót nem fejthetnek ki. S az e fölötti vita odáig érlelte a dolgot, hogy gróf Lónyay Menyhért a király rendelkezésére bocsátotta ministerelnöki megbízását. A király azt elfogadta, pedig alakilag volt olyan önérzetes többsége, mint önök. (Igaz! Ugy van! a bal- és szHső baloldalon. Mozgás, zaj a jobboldalon.) De, mondom, a királynak rendelkezésére bocsátotta megbízását s a király azt elfogadván, Lónyay a politikai tisztességnek, önérzetnek egész teljességével foglalta el itt helyét a parlamentben. Jött utána Szlávy József koronaőr és Bittó István. Bittó István a régi balközép gúnyjának és üldözésének volt tárgya; a kivel szemben Tisza Kálmán itt erről a he\jröl(abaloldalra mutat) agy szev azt mondotta, hogy nemcsak államférfiúi, de még férfiúi önérzete sincs. (Ugy van! Ugy van! Zajos tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Én nem adok ezen különben nagyon tiszteletreméltó és rokonszenves államférfiúnak elégtételt; nincs is rá szüksége. De mégis — fájdalom, hogy alkalom van