Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-346

346. országos ülés máreiius Bén, szerdán. 1890. 135 volt, hogy : utánunk az özönvíz, (Derültség a szélső baloldalon.) Azt hivék a felületesség ez emberei, hogy az a férczrakpart kitart addig, mig uralmuk s azután lássa, a ki jön. Csalódtak számításaikban, a Tisza folyó keresztülhúzta ealculusaikat. Azt a folyamot nem lehetett megtacticázni, elámítani, az a természet örök törvényeit követi, nem hódol a Tiszák intriguáinak. Bűnhődj ének tehát a Tiszák a Tiszáért. (Helyeslés a szélső baloldalon.) E folyam, a mely annyi iszapot és romot sodor — sodorja el őket is — (Tetizés a szelő baloldahn) de a mig elsodorná, az ország törvényhozásának kötelessége felelősségre, még pedig vagyoni felelőségre vonni azt, a kinek önfejűsége és a szakemberek véleményét, figyelmeztetését számba nem ve>ő önteltsége ily roppant kárt és veszteséget okozott az országnak, mert, t. ház, nemcsak az a 2 millió van kidobva, a mibe a homokra fektetett rakpart került, nemcsak a mostani biztosítási munkálatokra előirányzott 142.000 frt jön itt tekintetbe, hanem az a 480.000 frt, a mi a további kőbányásokra kilátásba van helyezve és a meder elzátonyosodása miatt elkerülhetlenné válandó kotrási munkálatába akarnak átcsempészni, továbbá a Szeged városára rárótt csapadékvizek levezető csatornái és a rakpart egész vonalának 60 centiméterre való felmagasítása. Mindezeket a kiadásokat, ha hozzáadjuk a már kidobott 2 millió írthoz; akkor bizonynyal el fogjuk érni azt a 4 millió frtot, a mibe az alsó agyagrétegre fektetett biztos rakpart került volna. Kiadjuk e roppant összeget, a nélkül, hogy az igy kitatarozandó rakpart biztosítva lenne a jövőre nézve, hisz a kiküldött bizottság jelentése erre nézve nemcsak, hogy biztosítékot nem nyújt, hanem kételyeinket csak fokozhatja. Ily kényszerhelyzetbe, ily roppant költségbe sodorta az országot egy embernek önfejűsége, a kinek — az alkotmányos kormányzat felelősségi elve szerint — most az okozott károkért kárpótolni kellene az országot. Minden országban a világon ily üzelmekért vagyoni felelősségre vonnák és vád alá helyeznék a kormányt s főleg a királyi biztos urat, a ki mindennek egyenes okozója s a kinek van is elég vagyona az okozott kár megfizetésére. Ezt még a kis újdonsült Románia is megtenné, egy ily indítvány még ott is pártkülönbség nélkül az egész országgyűlés helyeslésével találkoznék; ámde nálunk, a hol a felel ősség csak az elméletben van meg; nálunk, a hol a többség az alkotmányosság garantiát nemcsak hogy nem alkalmazza, hanem azt folyton feladja: ily reparatióra, ily alkotmányos megtorlásra alig lehet kilátásunk, mindazonáltal én hozzájárulok a Papp Elek barátom által benyújtott határozati javaslathoz, melynek alkalmasint leszavaztatás lesz a sorsa s igy ismét az országnak kell bűnhődni mások bűneiért, az országnak kell ismét százezreket, sőt milliókat fizetni a Tiszákért, óhajtom, hogy legyen ez végkielégítése az országot haszonbérlő Tiszáknak, legyen ez útravaló számukra a végbukás útjára, nemcsak Tisza Kálmánnak, hanem az egész famíliának. (Derültség balfelől) A jelentést nem veszem tudomásul, csatlakozom Papp Elek határozati javaslatához. (Helyeslés a szélső balon.) Gróf Szapáry Gyula földmívelés ügyi minister: T. ház! (Bálijuk! Halljuk!) Egészen szokatlan, sőt véleményem szerint inparlamentaris azon eljárás, hogy állítólagos mulasztásokért nem a kormányt, vagy a kormánynak azon tagját akarják felelősségre vonni, a ki ezen munkálatokat végrehajtatta és ha lehet szó hibákról, azokat elkövette, hanem felelősségre akarják vonni a kormánynak egy kiküldött közegét, Az 1879 : XX. törvényezikkben, mely a magyar királyi biztos kiküldéséről szól, világosan körül van irva a királyi biztos hatásköre és kitetszik abból, hogy ő csak bizonyos intézkedések végrehajtására volt oda kiküldve. De ugyanezen törvény záradéka azt mondja, hogy a törvény végrehajtásával a ministerium bizatik meg. Tehát ezen kérdésben is, mint minden másban, egyedül a kormányt terhelheti a felelősség és egyedül őt lehet feleletre vonni, nem pedig a királyi biztost. (Helyeslés a jobboldalon.) De méltóztassék ezen kérdés speciális oldalát is tekinteni. Sem azon kérdésben, hogy a rakpart milyen alapon építtessék, sem abban, hogy rézsútos burkolat vagy egyenes fal épittessék-e, nem a királyi biztos, hanem a műszaki tervek alapján a kormány határozott. A munka végrehajtásának ellenőrzését is teljesen a kormány vitte és e végből összesen négy bizottságot küldött ki a helyszínére; 1882-ben egyet, 1883-ban pedig három bizottságot. Ezen bizottságokban nemcsak a ministerium közegei működtek közre, de ki volt küldve ezen alkalommal egy műegyetemi tanár is és a munkálatok ellen a bizottságok részéről észrevételt senki nem tett. a munkálatok befejezése után pedig azok felül is vizsgáltattak az illető közegek által és a felmentvény megadatott. De még egy másik körülmény is figyelmet érdemel ezen speciális esetben. A szegedi rakpart építése 1880-tól 1886-ig tartott, a királyi biztos működése pedig megszűnt 1883-ban. A királyi biztost tehát oly munkáért, a melynek csak egy része hajtatott végre az ő működésének idejében, mig másik része később hajfatott végre, felelősségre vonni, már önmagában véve sem méltányos. (Helyeslés jobbfelől.) És mégis az egész dologra nézve már a múltkor Herman Ottó, most pedig Orbán Balázs t. képviselő ur említette, hogy nemcsak erkölcsi felelősségre vonandó, nem a kormány, hanem a királyi biztos, hanem még azt is kívánják, hogy