Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-346

136 846. országos ülés márczius 5-én, szerdán. 1890. anyagi felelősséget is tartozzék viselni. Méltóztassék egy körülményről megemlékezni, arról, hogy ezen egész kérdés be van fejezve a törvényhozás részéről az által, hogy az 1886-iki zárszámadá sokkal ezen eljárásra nézve a felmentvény a kormánynak megadatott. így tehát attól eltérni és ismét visszamenni a kérdésre, felfogásom szerint, semmi jogos alappal nem bir. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) De azt mondotta Papp Elek t. képviselő ur tegnapi felszólalásában, hogy összeszámítva mindazon munkálatok költségeit, melyek az általam lenyújtott jelentésben felsoroltatnak, 600.000 frtot tesz azon összeg, melyért a volt királyi biztos kártérítéssel tartozik. Én arra kérem a t. házat és mindazokat, a kik ezzel foglalkoznak, legyenek szívesek jelentésemben utána nézni, hogy az a 600.000 frt milyen részletekből alakult s azon következtetésre fognak jutni, hogy abba vpn egy tétel, a szegedirakpartnak emelése 60 centiméterrel, a mi abból eredt, hogy — a miként mindenki tudja és bizonyára Papp Elek képviselő ur is tudja, a ki több vízszabályozási társulatnál közreműködik — hogy az, 1888-iki árviz alkalmából a Tisza vízállása egy méterrel magasabb volt, mint annakelőtte bármikor. S ezen magas vízállás következése volt az. hogy az összes gátakat a Tisza egész mentén, felülről egészen le a Dunába való torkolásáig emelni kellett annyira, hogy a legmagasabb, tudniillik az 1888-iki vízálláson felül egy méternyi magassága legyen. Tehát, t. ház, 1879-ben sem a királyi biztos, sem a kormány nem tudhatta, hogy 1888-bíin annyival magasabb lesz a vizállás s minthogy a szegedi rakpart akkor építtetett, természetes, hogy az az addig legmagasabb vizwzinnek megfelelőleg készültek a tervek és történt az építés. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ha azután az 1888. után magasabbra kellett emelni a gátakat nemcsak Szegeden, hanem az egész Tisza mentén és ennek következtében magasabbra kellett emelni Szegeden a rakpartot: ez nem irható a kir. biztos rovására, hanem a később bekövetkezett magasabb vizállás következménye. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Hogy ez iránt most, a másik kérdéssel egyidejűleg teszek előterjesztést, ez csak azért történik, hogy ha netalán műszaki közegeket kell oda küldeni a rakpart felépítésével egyidejűleg, sokkal kevesebb költséggel, sokkal olcsóbban és ezélszerübben lehet azon munkálatot végezni, a mely különben a szegedi rakpart bedőlésével semmi összefüggésben nincs. (Helyeslés. Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ugyanígy vagyunk, t. ház, a jelentésben említett másik összeggel, a 484.000 írttal, mely a mederszabályozás végett szükséges. Hogy ezen nagy munkálat ily költséggel a folyam ezen részén szükséges, azt mindenki tudhatja, a ki Sze- i geden volt; ez következménye azon éles kanyarulatnak, mely Szeged előtt van és annak, hogy a Maros közvetlenül Szeged felett torkollik a Tiszába. Hogy műszakilag a Maros ezen betorkolásanern helyes, az már az 1879-diki catastropha előtt ki volt mutatva és hogy a terv akkor nem foganatosíttatott és a Maros nem vezettetett a Tiszába Szeged alatt; az Szeged kívánságára történt, mert attól féltek, hogy az által a szegedi kereskedés, különösen a fakereskedés el fog onnan tereltetni. De a műszaki közegek akkor is azon nézetben voltak —és ennek helyessége be is bizonyult — hogy a Maros betorkolásaa Tisza-szabályozás szempontjából káros. Hogy a helyzet igy van, ennek nem a rakpart miként építése az oka és ezzel semmi összeköttetésben sincs a rakpart bedőlése. És ha csakugyan áll az, hogy a Maros betorkolása folytán ott iszap rakódik le és a meder elfajul, ezen elfajulás, ha a hidat méltóztatik nézni, a hol az ma áll, akkor kitűnik, hogy a víznek ma máshol van a lefolyása, mint a mikor a hid épült. Ennek természetes következménye lett, hogy a viz lefolyásáról gondoskodni kellett, de ez a rakpart miként építésével és bedőlésével semmi összeköttetésben nincs és annak nem következménye. De, t. ház, habár ezeu kérdés a rakpart bedőlésével semmi összeköttetésben nincs, mégis azt ezen jelentésben felemlíteni kívántam, daczára annak, hogy ezen munkálat most foganatosíttatni nem fog. Ezt azért tettem, mert nem akartam magamat azon vádnak kitenni, hogyha később ezen kérdés előfordul, azt mondhassa valaki, hogy ezen kérdés akkor el volt titkolva s hogy ez következése azon eljárásnak. De azt akartam, hogy mindazon munkálatok fel legyenek tüntetve, a melyek szükségesek s azért említettem fel ezen munkálatokat is. Marad tehát hátra, t. képviselőház, két összeg, az egyik 15.000 frt; ez tisztán a bedőlt rakpart lebontásának és az új rakpart felemelésének költsége, azonkívül mintegy 95.000 frtnyi költséggel a partnak kőháuyásokkal való biztosítása. De, t. képviselőház, azt hiszem, hogy ezen kőhanyás szükséges lett volna, ha a rakpart építésének bármely módja határoztatott volna is el s épen az ott levő rétegek folytán, a melyek a homokot a vizbe betolják, ezen biztosítás igen szükséges, azt minden körülmények között minden időben meg kellett volna tenni. Ezek, t. ház, az előterjesztésben foglalt összegek részletei. Nagyon messze áll tehát az igazságtól azon állítás, hogy 600.000 frtnyi költséggel járt a szegedi rakpart bedőlése. (Helyeslés jobbfelöl.) T. képviselőház! Melczer Géza t, képviselő ur hozzám intézett kérdést arra nézve, hogy a vállalkozó, ki ezen munkát elvállalta, miért mentetett fel a munkálattól. Erre, daczára, hogy ezen kérdéssel már gróf Tisza Lajos képviselő ur is