Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.
Ülésnapok - 1887-345
114 346. országos ülés mireüins 4 én, kedden. 1890. cséért és testvérháború lett belőle. És ha ő nem tartotta helyesnek, hogy a kényszerhelyzet az ország ellen kihasználtassák, csak következetesen járt el önmagához, mikor azt az ország érdekében sem akarta kihasználni. Nem lehet tagadni, t. képviselőház, hogy a kiegyezés által el lett ismerve a jogfolytonosság, az alkotmány integritása; a nemzet a souverenitas attribútumainak birtokába jutott s habár ezt minden kérdésben Austriával együtt gyakorolja is, azért mégis ura lett sorsának. Nem akarok a felett vitatkozni, hogy ezen időszak miképen használtatott fel. Nera akarok vitába bocsátkozni a felett, hogy hibák követtettek-e el vagy sem; de azt hiszem, constatálhatom, hogy Magyarország nagyban és egészben, gyarapodott anyagilag és szellemileg nyert politikai súlyban és erőben és meg van adva a lehetőség a jövőre is, hogy a nemzet gyarapodjék politikai súlyban és erőben és hogy ha ezen erő, a mi az intézmények tartalmát képezi, gyarapodik, önmagoktól az intézmények keretei is tágulnak, mert hiszen az organicus benső fejlődés minden intézménynek, minden alkotmánynak örök törvénye. A kiegyezésnek, ha Deák Ferencz volt az alkotója, gróf Andrássy Gyula foganatosította és hajtotta azt végre. O volt az, a ki leküzdötte a kezdetnek nehézségeit, igyekezett az összeütközéseket és frictiókat kikerülni; loyalisan állott a korona és nemzet között, képviseive a közvetítés eszméjét, mely eszme benne van Magyarország közjogában, benne van — mint a múlt alkalommal egyszer mondtam — magában a nádorispáni intézményben. És hogy ha arra szükség volt akkor, mikor Magyarország önálló és független állam volt, mennyivel inkább van szükség rá akkor, mikor a magyar király fejedelmi homlokát egy másik korona is ékesíti. A korona bizalma gróf Andrássy Gyulát a monarchia külügyministeri székébe ültette. Az ő működése ott a történeté, ép ugy, mint a történeté azon tény, hogy az ő működésének egy részével mi itt egyet nem értünk. És én azt hiszem, nem vétek a kegyelet parancsai ellen, ha kimondom azt, hogy azon aggályok, a melyet mi akkor gróf .Andrássy Gyulának keleti politikája ellen tápláltunk, eloszlatva máig sincsenek. De épen igy tartozom az igazságnak annak eonstatálásával, hogy igenis van külpolitikájának egy olyan része, a mely feltétlen elismerésünket és helyeslésünket vívta ki, értjük a Németországgal és Olaszországgal kötött szövetséget. (Helyeslés.) Gróf Andrássy Gyula ezen ténye által szakított a monarchia régi politikájának traditiőival, szakított azon politikával, mely a nagyhatalmi állás formája alatt területi nagyobbodásokat akart, a minek következtében a conflictiis erre a monarchiára nézve Olasz- és Németországgal szemben, mondhatnám permanentiában volt. Ezen politikának merev negatióját képezte a hármas szövetség s miután ebben a nagyhatalmi viszketegnek is negatióját látjuk, azért tekintjük ugy ezt a hármas szövetséget, mint a béke zálogát és biztosítékát és azért reménylem, hogy az ugy Magyarországot, mint Európa más államait a culturalis munka áldásaival fogja megajándékozni. (Helyeslés.) Gróf Andrássy Gyula volt az első magyar ember, a ki e monarchiának külügy ministeri székében ült Ott ő nemcsak a magyar államot képviselte, de képviselte az európai közvélemény előtt a magyar nemzetet kiváló tulajdonságaiban. (Tetszés.) Midőn Európának legkiválóbb államférfiai őt bizalmukkal, barátságukkal megajándékozták; midőn az ő személyes megbízhatóságát tekintették a hármas szövetség legerősebb oszlopának: akkor egyszersmind a magyar jellem számára is, mondhatnám, teljes hitelű bizonyítványt állítottak ki; (Élénk helyeslés és tetszés) mert gróf Andrássy Gyula különösen képviselte a magyar jellem legnemesebb tulajdonságait, az őszinteséget, az egyenességet, a megbízhatóságot. (É'énkhelyeslés.) A franczia nemzet a középkornak egy hires lovagjában, Bayard-ban, a franczia lovagiasságnak eszményképét látta: „chevalier sans peure et sans reproche." Gróf Andrássy Gyula a magyar nemzet lovagiasságát képviselte, a kihez kétely és homály nem fért (Helyeslés és tetszés) és ez vonul veres fonálként egész életének működésén keresztül. (Igaz! ügy van!) Kicsinyes tekinteteket ő nem ismert; nem volt meg benne a hatalom utáni vágy, mely annyi kiváló államférfiunak jellemvonása. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Mindig nemes fegyverekkel küzdött, győzni csak is eszméinek és egyéniségének erejével akart és azért politikai ellenfelei is feltétlen szeretetben és becsülésben részesítették. Valójában ő rajta is megtörténhetett volna, a mi Angliában megtörtént lord Palmerstonnal, midőn nagy ellenfele, Róbert Peel, egyszer a küzdelem hevében azt mondta: Azért mi mindnyájan büszkék vagyunk a ministerre. (Élénk tetszés balfelöl.) És ha az nem történt meg, ennek oka igazán abban az emberi fogyatkozásban van, hogy néha a legjobb gondolatok későn jutnak eszünkbe. (Derültség jobbfelöl.) De jól esik nekem, hogy ha életében nem is, legalább halála után ezen bizonyítványt kiállíthatom. (Helyeslés balfelöl.) Ezen kiváló tulajdonok csakis egy igazán előkelő egyéniségben lehetnek összpontosulva; de midőn előkelőségről szólok, t. ház, nem egyedül azt értem alatta, a mit születés és magas rang ad, hanem értem alatta a felfogás és az érzelmeknek előkelőségét, a mely egyes-egyedül csak egy nemes sziv és nemes kedély forrásaiból ered és ez a legnagyobb dicséret, a mit szerintem egy államférfiúról mondhatni; mert épen úgy, mint ma a modern világnak központi eszméjét a humanismu'?
