Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-345

345. országos ülés márcaius 4-én, kedden. 1890. 115 képezi az emberiségnek belső egysége és solidaritása: épen úgy egy államférfhíban is a legkiválóbb tulajdon, ha az emberileg tud érezni, ha emberileg tud cselekedni, mert csakis ez képesíti őt arra, hogy a század nagy eszméit felfogja ós azokat megvalósítsa; (Ugy van! balfelöl) mert nemzetek és egyesek megítélésénél minden más szempont felett döntő szempont az általános emberi szempont, melynek monarchicus joga kétségbevonhatlan: „Homo sum, nil a me humani alieuum puto". (Élénk tetszés balfelöl,) 1847-ben történt, t. képviselőház, hogy József nádornak halála után Pestmegyének gyűlésén indítvány tétetett emlékének megörökítésére. Ezt az indítványt Kossuth Lajos nagy hazánkfia tette. Méltóztassék nekem megengedni, hogy ezen beszédből egy passust felolvassak. (Halljuk! Halljuk!) Szebben és méltóbban nem fejezhetném be beszédemet. (Halljuk! Halljuk! Olvassa) : „József nádor halála a magyarnemzetre közegyetemes bánatot hozott. Korunknak viszontagságai, ellenkező indulatok tusai megszaggaták e honnak fiai közt a testvériség kötelékeit, de a meghasonlott testvértáborok osztatlan kegyelettel tekintettek az ősz nádorra, ki mint a nemzetcsalád patriarchája állott a két tábor között harczainkban, éreztetve velünk, hogy testvérek vagyunk. Nádorságának fél százada esemény teljes korszak volt. Látta futásban a királyi házat és ingadozni látta trónusát. Látta e hon földén a győzel mes ellenséget és a győzelmes ellenséggel szembe törhetlen hűségben a nemzetet. Látta az alkotmány felfüggesztését, látta felébredve a nemzetet és férfias állásban az újjászületés frigyét megkötni az ősz királylyal, kinek legnagyobb tette az vala, hogy tévedését meg tudta bánni és azt bevallani elég erős volt. És látta, miként efrigykötésből egy nemzetélet következik, melynek legelső védje ő vala. a ki feltartóztatott az új életre mért nem egy csapást. Látta pályájának kezdetén nemzetéletünk zálogát, a magyar nyelvet, a szegény földmives szerény hajléka közt bujdoklani és látta pályája végén azt a királyi széken helyet foglalni. Mondják, hogy kevéssel halála előtt magát az ős királyi lak ablakához viteté, miszerint Pestet még egyszer lássa. És ha e végbucsú pillanatában elvonult lelke előtt Pestnek képe, minő voltakkor, midőn az ablakokból először nézett le, mint nádor Pestre és megtöredező szemei látták e képet, mely viiuló ifjúságban terült el a haldokló előtt a nagyszer íí perczben : lehetetlen volt át nem rezgeni lelkét azon gondolatnak, hogy e főváros eme két képében, a magyar nemzet képét szemléli, minő volt akkor, midőn a nádori székbe lépett és minő most, midőn leszáll." Azt hiszem, t. képviselőház, ezen fenséges szavakból természetszerűleg folyik azon eszme, melyet itt alkalmazhatok és a melvlvel beszédemet bevégzem. Bizonyára Andrássy Gyula gróffal is megtörtént, hogy budai palotájából egy tekintetet vetett az ország fővárosára, bizonyára lelki szemei előtt elvonult az a kép, hogy minő volt az ország fővárosa akkor, midőn pályáját megkezdte és minő akkor, midőn sirjába száll. És lehetetlenség, hogy ezen tudat életének végperczeit meg ne örvendeztette volna, mert azon meggyőződésre kellett jutnia, hogy nem hiába élt. És ennek következtében én azt hiszem, hogy mi őt méltóbban nem is örökíthetjük meg, mint hogy ha neki szobrot emelünk ez ország fővárosában, a melyet ő annyira szeretett és a melynek felvirágzásában jelképét látta az ország felvirágzásának. Megvallom, azt találom, hogy üres volna az ország fővárosa, hogyha nem volna ott Andrássy Gyula gróf szobra, (Helyeslés jobb és balfelöl) bizonynyal uem egyszer el fogunk zarándokolni mi és el fognak zarándokolni késő nemzedékek oda, hogy szemléljék azt a nemes és rokonszenves alakot és eszükbe fog jutni az ő élete, melynek szemlélete meg fogja őket tanítani férfias erényekre, fenkölt érzelmekre, lángoló hazafiságra. (Zajos

f tetszés balfelöl.) És én azt hiszem, hogy ezen szemlélet nemcsak a múltnak emlékeit, hanem a jövőnek egy szebb képét is fogja felidézni; mert épen ugy, a mint Andrássy Gyula gróf és kortársainak erényei eredményezték azt, hogy a nemzeti bukásnak legkétségbeejtőbb mélységéből a nemzeti diadal büszke tetőjére jutottunk, épen ugy meg vagyok győződve arról, hogy a valódi szabadság és alkotmányosság edző és üdítő hatása fel fogja emelni ezt az országot a nemzeti lét azon magasabb regiójába, melyet gróf Andrássy Gyula és a haza jobbjai ragyogó phantasiával és élénk törekvéssel a nemzet számára kijelöltek. Megérdemli, hogy a nemzet kegyelettel adózzék neki, megérdemli, hogy elmondjuk mindannyian: „Fény nevére, áldás emlékére!" Elfogadom a törvényjavaslatot. (Élénk tetszés és helyeslés a bal- és szélső balon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház S (Nagy zaj és felkiáltások a szélső balon : Mit akar ? Szobrot ? Halljuk! Halljuk! és felkiáltások jobbfelől! Ilendre! Rendre!) Elnök: Csendet kérek! (Halljuk! Halljuk,!) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Mint a törvényjavaslat benyújtója, kötelességet teljesítek, ha egy pár szót szólok. (Halljuk!) Mindössze is kevés az, a mit mondani szükségesnek tartok. Részemről elismerem, hogy ugy azok, kik velünk együtt elfogadják a törvényjavaslatot, mint azok, a kik azt nem fogadják el, legalább eddigi nyilatkozataikban azon kegyelet és méltányosság magaslatáról szóltak, mely mindenkor, de kivált ily alkalmakkor egyedül helyes a törvényhozó testület kebelében. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) 15*