Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-345

345. orsz&gos ülés márczins 4én, keflden. 1890. | ^ 3 Széchenyi István a múltnak és az akkori időnek elmaradottságát látva és lelki szemeivel a jövőbe tekintve, melyben a haladás és a polgárosodás áldásai e nemzetet boldogítani fogják, igy kiálltott fel: „Magyarország nem volt, h*nem lesz/ En, bármily kicsiny és gyenge legyek is, a múlt, az ezeréves múlt szükségszerű fejlődésében bizva s a nemzet dobogó szivén tartva kezemet, azt mondom: Magyarország lesz, mert volt és mert akar lenni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ezeknek alapján úgy barátaim, mint a magam nevében kijelentem, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatot nem fogadom el. (helyeslés a szélső baloldalon.) Szathmáry György jegyző: Beőthy Ákos! Beőthy Ákos: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Azon párt részéről, a melylyel együtt működni szerencsém van, a közjogi alapon álló ellenzék részéről, engem ért az a megbízatás, hogy indokoljam e pártnak szavazatát, a melylyel az előttünk fekvő törvényjavaslatot ugy általánosságban, mint részleteiben elfogadjuk. (Helyeslés jobbfelöl.) És m i dőn ezt teszszük, nem egyedül a kegyelet adóját akarjuk leróni, hanem részben saját elveinknek következményeit is vonjuk le. (Helyeslés balfelől.) Midőn azonban e kijelentést teszem, kérem a t. képviselőházat, hogy azt mégis némi fentartassal venni méltóztassék,mert ily természetű tárgyalásnál, melynél egy részt ki van zárva az actnalis politikai helyzetre való vonatkozás, másrészt még a múlttal szemben sem lehet szoros értelemben vett polémiát folytatni, lehetetlenség az, hogy egy pártnak álláspontja oly szabatosan domborodjék ki, a mint az különben szokott. Ennek következtében méltóztassék előadásomat azon fentartassal kisérni, mely e párt egész magatartásából és politikai enuntiatióiból folyik. Es ezzel áttérek a dolog érdemére. (Halljuk ! Halljuk !) Nem szokatlan az parlamentaris történetünkben és évkönyveinkben, hogy érdemes honfiak a törvényhozás

1- által, a törvényhozási intézkedések által ünnepeltetnek. Midőn törvényt alkottak, a melyben József nádor emléke beczikkelyeztetett, midőn törvényt alkottak, a melyben Deák Ferencz emléke beczikkelyeztetetett s hozzáteszem közvetlenül haláluk után, akkor más formában ugyan, de annak a gondolatnak adott kifejezést a törvényhozás, mint az előttünk fekvő törvényjavaslattal, hogy t. i. a nemzeti hála kifejezést és szentesítést nyerjen. S valóban, gróf Andrássy Gyula e hálát teljes mértékben megérdemli. Az ő életének és működésének története meg van irva a nemzetnek történetében.életének egyesphasisai parallel futnak a nemzet történetének korszakával. 0 átélte a nemzet eseménydús és viszontagságteljes törtéKÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XVII. KÖTET. netét és alig létezett államférfiú, kinél egy nemzetnek legfontosabb érdekei és legbensőbb törekvései oly összhangba folytak volna össze, mint nála, különösen az intentiók tisztaságát tekintve. És azt hiszem, hogy a mint egyes eoncret politikai intézkedéseknél más szempont rem lehet irányadó, mint azoknak érdeme és tárgyilagos appretiaitiója : viszont mikor a történet arra van hivatva, hogy egyes államférfiak eljárását vegye bírálat alá: akkor nem lehet más szempont irányadó, mint az intentiók tisztasága. (Általános helyeslés.) Gróf Andrássy Gyula pályáj ának kezdete nemzeti újjászületésünk korszakával kezdődik. Akkor mintegy varázsütésre egy nemzet életének tavaszi virágfakadása keletkezett, melynek ragyogó szinpompája és áldásthozó terményzete ritkítja párját a történetben. A nemzet felébredt hosszú álmából és helyet követelt magának az Urnak asztalánál a többi nemzetek között, mert érezte magában az erőt és képességet, dicső és nagy tettek által kiérdemelni helyét az európai népcsaládok többi tényezői közt. Es azután, t. ház, elsötétült a láthatár. Ádáz vihar jött, mely megtámadta a nemzet lételét. Gróf Andrássy Gyula akkor ép úgy ojtt volt a küzdők, mint előbb a munkások között. Es mikor később derült a hajnal s az alkotmány viszszaállítandó volt: a gondviselés és fényes tehetségei gróf Andrássy Gyúl át a nemzet kormányának élére helyezték, hogy megkösse a kiegyezést, mely ezen század pragmatica sanctiója. Mi, a kik ezen oídalon ülünk, támogattuk a kiegyezést; helyesnek és üdvösnek találtuk azt, mert véget kellett vetni korona és nemzet közt azon áldatlan küzdelemnek, mely hol nyilt conílictus, hol meg lappangó láz alakjában egyaránt emésztette a koronát és a nemzetet. El kellett fogadni a korona által nyújtott őszinte békejobbot, mert a nemzet akkori állapotában elpusztult volna s ez a nemzet mástól, mint magától segélyt nem várhatott. (Igaz! Ugy van!) Igaz, t. ház, hogy a monarchia akkor válságos helyzetben volt. Sokan azt mondották, hogy kényszerhelyzet is volt és azt találták, hogy nem volt helyes ezt az alkalmat fel nem használni és a nemzet számára többet ki nem eszközölni. Én azt tartom, hogy épen abban nyilatkozott Deák Ferencz bölcsesége leginkább, hogy a kényszerhelyzetet ki nem zsákmányolta. (Helyeslés a bal- és a jobboldalon.) A nemzet is volt egyszer ily kényszerhelyzetben és a hazafiak keblében felmerültek az aggodalmak, hogy a nemzet a nyomásnak engedve, talán le fog mondani ősi alkotmányáról és el fog fogadni egy új idegenszerű alkotmányt, Deák Ferencz akkor azt mondta, hogy az ily kicsikart kiegyezésen isten áldása nem lehet s felhozta az Írásból azt a találó hasonlatot, hogy Ézsau is eladta elsőszülöttségi jogát egy tál len15