Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.
Ülésnapok - 1887-340
MO. ©rszágos ülés február 26-án, szerdán. 1880. 5 Felkiáltások : Hát ha a tegnapi jeleneteket olvassak!) abból nem olvashatnak ki egyebet, mint azt, hogy a magyar képviselőháznak eddig olyan elnöke volt, a ki magára akár egyik, akár másik oldalról pressiót engedett gyakorolni.(Igás! Ügy van!abalés szélső haloldalon. Ellenmondás jobbfélöl.) Ez pedig nem áll. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Az igazságnak tartozom annak kijelentésével, hogy az igen t. elnök ur nem egyszer, hanem számtalanszor és igen kényes nehéz momentumokban bebizonyította, hogy nem enged pressiónak sem onnan, sem innen. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon és zajos félkiáltások: Éljen az elnök!) Horváth Gyula: T. képviselőház! (Halljuk!) Azon kérdések közül, a melyeket itt most fölvetettek, csak egyetlen egyhez bátorkodom hozzá szólani. (Halljuk!) Meggyőződésem szerint és a parlamentarismusról való minden helyes felfogás szerint azokért, a miket a ház t. elnöke itt a házban mond, vagy tesz, csupán itt e házban lehet tőle egyenkint, vagy kettőnkint, vagy összesen felvilágosítást kérni (Élénk helyeslés jobbfelöl) és mindezekért az igen t. elnök ur a felelősséget igenis köteles elvállalni e házzal szemben, a mely egyedül van jogosítva őt felelősségre vonni. (Helyeslés jobbfélöl.) De itt e házban hivatalos minőségében mondottakért, vagy történtekért az elnök úrtól senkinek, sem a házon kívül, sem sehol a világon, felvilágosítást kérni nincs joga. (Élénk helyeslés jobbfélöl.) S ez az, a mi ellen, az elnöki tekintélyt —• minden félreértés elkerülése végett — ebben az országban és mindenütt, a hol igazi parlamentarismus van, megvédeni szükséges.(Élénk helyeslés jobbfélöl.) Én egyáltalán nem azért szólaltam fel, t. ház, hogy legkisebb izgatottságot is idézzek elő, hanem felszólaltam azért,bögyén is hozzájáruljak ahhoz, a mi mindnyájunknak egyaránt érdeke, hogy a parlamentarismus itt a magyar parlamentben, a mint eddig meg volt védve, jövőre is megvédessék. (Élénk helyeslés jobbfélöl') Elnök: T. ház! Azt hiszem, ezt az ügyet befejezettnek nyilváníthatom. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Következik először is az indítvány- és interpellatiós könyv felolvasása. (Halljuk!) B. Roszner Ervin jegyző: Jelentem a t. háznak, hogy az indítványkönyvben xíjabb bejegyzés nincs; ellenben az interpellatiós könyvben a következő újabb bejegyzés foglaltatik : (Halljuk! Halljuk!) 1890. február 26-án. Irányi Dániel (Élénk felkiáltások a szélső balon: Halljuk! Halljuk! Hangosakban! Zaj.) Elnök: T. ház! (Halljuk!) Méltóztassék elhinni, hogy ha ilyen zaj van, a közönséges hangon mondottakat nem érthetik meg, szíveskedjenek hát csendben lenni. A bejegyzés igy szól (olvassa): Irányi Dániel. A közbirtokossági regálétulajdonosok kártalanítása tárgyában, (Felkiáltások a bal- és szélső baloldalon! Ezt már halljuk! Helyeslés) a pénzügyministcrhez. A képviselő ur az ülés végén fogja előj terjeszteni interpellatióját. Következik a napirend: az 1890. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat tárgyalásának folytatása. Ki a következő szónok ? Zay Adolf jegyző: Eötvös Károly! (Élénk felkiáltások a szélső baloldalon: Halljuk! Halljuk! Helyre!) Eötvös Károly: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt a tárgyalás alatt levő felhatalmazási törvényjavaslathoz és az ezen javaslattal összecsatolt s itt már tárgyalt kérdésekhez hozzá ! szólanék, előzetesen egy megjegyzést kell tennem oly tárgyra, mely tegnap itt Ábrányi Kornél t. barátom, által vita tárgyává tétetett. (Halljuk! Halljuk !) E tárgy a honosítási törvényjavaslatnak s azzal összeköttetésben Kossuth Lajos repatriálásának kérdése. (Éljenzés a szélső baloldalon.) E kérdésről én és barátaim e vita folyamán tüzetesen szólni nem akarunk, (ügy van! a szélső baloldalon.) E kérdést még csak megérinteni sem akarjuk. De miután tegnap a vita körében bevonatott, legalább indokolnom kell azt, hogy miért nem akarunk mi most a felhatalmazási törvényjavaslatnál erre kiterjeszkedni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ábrányi t. barátom szépen s igen szép beszédének legszebb részében. . . . (Derültség jobbfélöl. Mozgás a szélső baloldalon.) Nekem szép volt . . . (Felkiáltások jobb felöl: Gusztus dolga!) Gróf Károlyi Gábor: Mindnyájunknak szép volt .... (Helyeslés a szélső baloldalon.) Eötvös Károly. ... és a t. képviselő urak nyugodjanak meg abban, hogy én a magam Ízlése szerint beszélek (Felkiáltások jobbfelöl; Tessék! Tessék!) és nem az önöké szerint. (Derültség a szélső baloldalon.) Ábrányi Kornél t. barátom kifejtette azt, hogy a t. ministerelnök ur egyrészről a korona iránti hűség igazán erőss és fényes érzetét, másj részről a Kossuth iránti hűség igazán mély és igaz I érzetét tapintatlan kézzel, tudva vagy nbm tudva, szándékosan vagy szándéktalanul, hogyan hozta egymással összeütközésbe. Én azzal az állítással, hogy ez a t. ministerelnök urnak tapintatlan kéz1 zel előidézett munkája, egyet nem értek. Nem i tapintatlanság volt az, nem is a szokott ügyesség I hiánya, hanem nézetem szerint az szándékosan történt úgy, a hogy történt, (ügy van! szélső baloldalon.) Én azt látom az igen t. ministerelnök ur előtt utosó menedékként állott már, hogy a korona bizalmát és további ragaszkodását — hogy agy mondjam — magának a Kossuth elleni harcz felidézésével biztosítsa, (ügy van! a szélső baloldalon