Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-344

102 SM. országos ölés márczius 3-án, hétfőn. 1890. melyek észrevétel nélkül elfogadtattak; olvassa a harmadik szakaszt). Madarász József jegyző: Ugron Ákos! Ugron Ákos: T. ház! A törvényjavaslatnak harmadik ezakasza az, a melyben felhatalmaztatik a pénzügyminister ur, hogy az állam jövedelmeit az államháztartás szükség-léteire fordíthassa. Azt hiszem, a t. ház becses engedelmével felszólalhatok ez alkalommal egy oly visszaélés tárgyában, a mely sokkal inkább alkalmas arra, hogy azt e perczben hozzam fel a ház előtt, mint hogy esetleg interpellatio tárgyává tegyem. (Halljuk ! Halljuk!) Vas vármegye területén ugyanis az ottani pénzügyigazgatóság aligazgatója rendeletet bocsátott ki, melyben a törvény világos szavainak ellenére a eselédlakoknak, a gazdatiszti lakoknak és .minden, a gazdasághoz tartozó lakháznak a házosztály, illetőleg a házbéradó alá való összeírását rendelte el. Annak idején én ezen visszaélést — igaz, hogy csak magánúton —a pénzügyminister urnak felemlítettem és ő szíves volt a bajnak orvoslását megígérni. Az 1870 : LI. törvényezikk, az 1868: XXII. törvényczikket akként módosította, hogy a házadó alá nem tartozó épületek közé felvette a gazdatiszti s a cselédlakokat, valamint a gyáros tulajdonát képező bérfizetés nélkül átadott munkáslakokat. Áz 1883:XLIV. törvényczikk, 1870 : L. törvényczikk ugy a? 1870 : LI., valamint az 1868: XXII. törvényczikket határozottan fentartotta. Mindennek daczára vett értesüléseim szerint Vas vármegye területén mindenütt a cselédlakok, gazdatiszti és egyéb gazdasághoz tartozó lakok J után a házbér, illetőleg házosztályadót vetették ki; í és mivel Vas vármegye birtokosai és lakosai kénytelenek lesznek ez el len felfolyamodni, arra kérem a t. pénzügyminister urat, hogy mielőbb intézkedjék az iránt, hogy ezen anomália, ezen visszaélés megszüntettessék és hogy ez által számos birtokos nagy költségektől szabadittassék meg. (Helyeslés a szélsőbalon.) Madarász József jegyző: Horánszky Nándor! Horánszky Nándor: T. képviselőház! Előre is kijelenteni és azzal kezdem, hogy nem szándékozom most új vitát provocálni, sem pedig akadályozni azt, hogy a törvényjavaslat a ház által részletesen is mielőbb letárgyaltassék; mert magam is óhajtom, hogy keresztülesvén e törvényjavaslat tárgyalásán, a törvényhozás további teendőinek fonalát felvehesse és intézhesse. (Halljuk ! Halljuk !) Miután azonban az általános tárgyalás alkalmával tartott beszédemre részint a t. pénzügyminister ur, részint az előadó ur oly észrevételeket tett, a melyek — nem ugyan a külső formában, de a lényegben és tartalomban — kétségbe vonták állításomnak helyességét, méltóztassék megengedni, hogy egyfelől az igazság érdekében tisztázzuk a kérdést, másfelől pedig, hogy a múlt küzdelmeinek és törekvéseinek érdekében, melyeket elhomályosítani akarnának, a tényeket constatálhassuk, hogy úgy a t.képviselőház, mint a közvélemény is eligazodhasgék és megállapíthassa azt, hogy a felvetett kérdésben kinek volt és van igaza és hogy indokoltak-e azon — a t. pénzügyminister ur szavaival élve — túlságos kifakadások, melyekkel mi a múlt pénzügyi kormányzattal szemben éltünk és indokolt-e egyáltalában azon eljárás, melyet mi az általános tárgyalás alkalmával követtünk (Halljuk! Halljuk!) Észrevételeim szárazak és lehetőleg rövidek lesznek. Mindenekelőtt azonban legyen szabad a t. túloldal egyik szónokának, Bokros Elek t. képviselő ur beszédének azon részére, melylyel ő a múlt pénzügyi politikát — mert csak ezzel kívánok foglalkozni — védelmezni kívánta, egy észrevételt tennem. (Halljuk! Halljuk/) A t. képviselő ur beszédében a múlt pénzügyi politikáját védelmezendő, annak a szempontnak igazolására, hogy miért következett be oly későn az államháztartásnak rendezése legalább külső formában — mert lényegileg nem hiszem, hogy rendezve vagy a rendezés biztosítva volna — azt fejtegette, hogy mi mindennel volt kénytelen a kormány megküzdeni a pénzügyi politika intézésében; felhozta tehát, hogy mi volt oka egyebek közt annak, hogy az államháztartásban az egyensúly csak 15 esztendei kormányzat után következett be, felemlítette, mint szerinte igen fontos momentumot a vasutak államosítását. A vasutak államosítása kétségtelenül igen nagy fontossággal bir ugy közgazdaságilag, mint politikai szempontból is. Ezt állítottuk mi mindig ezen oldalról; sőt tudtommal ebben a házban a vasutak államosítása érdekében a legelső szó az ellenzék részéről hangzott fel. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Nem vonom tehát ezt kétségbe sem gazdaságilag, sem politikailag. De ha valaki azt állítja és annak nagy feneket kerít, hogy az államháztartás rendezésére a vasutak államosításának befolyása volt és az a rendezés lehetőségét megzavarta, az oly nyilatkozatot tesz, melynek tartalmával egyáltalában nem számolt le. Mert csak két körülményt említek fel. Az egyik az, hogy pénz ügyileg az államháztartás rendezésére a vasutak államosítása lényeges befolyással nem volt. Megengedem és concedálom, hogy a központi igazgatásnál bizonyos megtakarítások létesíttettek és létesíttethettek, sőt tovább megyek: megengedem, hogy az államvasutak kiadásaiban nagyobb a takarékosság, mióta azok az állam kezelése alatt vannak, mint azelőtt, midőn azokat a társulatok kezelték, de hogy azok a pénzügyi rendezésre