Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.
Ülésnapok - 1887-344
844. országos ülés márczius 3-án, hétfőn. 1890. 103 lényeges befolyással volnának, azt kétségbe vonom. Egyébiránt miről van szó ? Arról, hogy a t. minister urnak nézete szerint is, a vasutak államosítása, mint említeni bátor voltam, pénzügyi eredményekkel is birt és hogy ezen eredmények az egyensúly helyreállítására, az államháztartás rendezésére kedvezően folytak be. Hogyan zavarták tehát meg ezek a pénzügyi rendezést, midőn a pénzügyi helyzetet talajdonkép javították? (Ugy van! Ugy van ! bálfelöl.) Ez oly állítás, melyet lehet itt hangoztatni, de a ki annak tartalmát megvizsgálja, azt csakis oly kényszerű argumentumnak tekintheti, melynek külső csillogása megvan, béltartalma azonban egyáltalában nincs. (Ugy van! Ugy van! lalfelől.) Áttérek már most azon kérdésre, melyet tisztázni szándékozom; nevezetesen arra, hogy derittessék fel azon körülmény, vájjon a múlt pénzügyi politika eljutott e valamikor az állam- ! háztartás rendezésének közelségéhez, igen vagy nem. (Halljuk! Halljuk!) En a t. mmisterelnök úrral szemben azt a tételt állítottam fel, hogy ezen eset soha fenn nem forgott és a ki ezt mégis hangoztatni meri, az a közvéleményt szándékosan félrevezetni törekszik. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Én felsoroltam, t. ház, azon évek pénzügyi eredményeit és adataimat a zárszámadásokra fektettem, a mit — gondolom — a t. minister ur is concedál. Constatál- ] nom kell itt azon körülményt, hogy miután ada- | taimat sem a pénzügyminister ur, sem pedig az előadó ur meg nem döntötte, számadataim hozzá- j férhetetlenek s a zárszámadásoknak az utolsó j betűig megfelelnek, természetesen kerek szá- ! mokbnn fejezvén ki nézeteimet s aprólékos dol- | gokkal nem törődvén. A t. pénzügyminister ur tehát szíves volt az én felhívásom következtében válaszolni azon kérdésre, melyet hozzá egyfelől mint szakférfiúhoz, másfelől mint olyanhoz intéztem, kinek nyilatkozatai soliditásáról teljesen meg vagyok győződve s ő az 1879-iki esztendőt jelölte ki, iniut olyat, a melyben az államháztartás rendezéséhez közel jutottunk. Wekerle Sándor pénzügyminister: Javulást mondtam! Horánszky Nándor: Megengedem, t.pénz- j iigyminister ur, hogy javulást mondott, de itt nem ! javulásról van szó, hanem arról, hogy való-e az, a mit a ministerelnök ur itt egy alkalommal az általános pénzügyi vitában kifejezett, hogy az államháztartás rendezéséhez közel jutottunk, (Ugy van! Ugy van! balfelöl) mert ő ez által igyekezett egyfelől elhomályosítani a múlt pénzügyi politikáját a mi rovásunkra, másfelől pedig ezzel kívánta igazolni azt, hogy folytonosan solid és komoly volt j az igyekvés a pénzügyek rendezésére, sőt volt idő, midőn ennek közelségéhez el is jutottunk. (Helyes- ! i lés balfelöl.) Ez tulaj dónk épen a kérdés s erre kértem választ és erre kívánok felelni, illetőleg ezt kívánom tisztázni. (Halljuk! Halljuk!) A t. minister ur, mint említem, az 1879-ik évre hivatkozott. Constatálom itt mindjárt, hogy az 1879. év 38,200.000 forint deficittel záródott, hogy tehát azt az évet jelölte meg olyannak, melyben az államháztartás rendezéséhez közel jutottunk, midőn az állam 38 milliónyi deficittel zárta le háztartását. (Ugy van! balfelöl.) Igaz, hogy a pénzügyminister ur, megvédendő a t. ministerelnök ur \ állítását, vagy legalább állításának tartalmát, kij tért a kérdés elől ég nem foglalta össze az állam ! háztartás egészét, hanem annak egészéről egyI szerűen hallgatva, azon szempont felemlítéséhez I és vizsgálatához folyamodott, hogy hiszen az ordi| narium szempontjából ez az év olyan, a melyben tetemes javulás jelentkezik. Legyen szíves nekem megmondai i a t. pénzügyminister ur, lehet e egyáltalában a kérdést igy felállítani, midőn az államháztartás rendezéséről van szó; lehet-e akkor az ] államháztartásnak csak egyik felét kiszakítani és arról beszélni, a másikról meg hallgatni? Hiszen ha a minister ur ezen védekezési fegyverhez folyamodik, akkor ne az 1879. évet méltóztassék kiemelni, hanem méltóztatott volna azon évet kiemelni, melyben az ordinariumban az előirányzat nemcsak hogy rendben volt, hanem 5 millió forint pilist helyezett kilátásba. Igaz, hogy az csak kiI látásba volt helyezve, de mert ez az év igen mostoha volt, az ordinariumban kilátásba helyezett 5 millió forint plusból, a zárszámadások szerint 5 millió forint deficit lett. Ha tehát a t. pénzügyminister ur ki akar a kérdés elől térni s arra a maga egészében felelni nem akar, akkor méltóztassék azon éveket felemlíteni, a melyekkel még nagyobb tapsokat arathat, de ezt azután nem az igazság, hanem azon igazságtalan állítás érdekében fogja. tenni, a melyet én megtámadtam. (Helyeslés balfelöl.) Nézzük csak meg, t. ház, ezen esztendő ordinariumát és hasonlítsuk össze a minister ur nyilatkozatát az előadó ur beszédjével, a ki, bár az államháztartás egészére helyezte argumentatióit, de mégis szoros összefüggésben van az államháztartás ordinariumával. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt kénytelen vagyok megjegyezni azt, hogy nem ok nélkül hivatkozott a t. minister ur az 1879. évre, mert igaza van abban, hogy azon évek közt, a melyeket felsoroltam, az államháztartás végeredménye ebben az esztendőben a legkedvezőbb volt, a mennyiben csak 38,200.000 forint deficitet tüntetett fel, tehát jobb volt minden más évnél, igaz, hogy csak egy pár millióval, de jobb volt. De hát hivatkozott arra az esztendőre, a melyben a költségvetést még a volt pénzügyminister Széll Kálmán ur készítette elő és igy abban benfoglaltátott az a két nagy ingredientia, az a két nagy
