Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-325

815, országos ülés február 4-éu, kedden. 1800. 33 most szabadulok meg kevesebb áldozattal, mint később nagygyal. De nem ugy történik ez, t. ház, mert azt mondja a népsegélyző-egylet ügyvédje: ezen betett összegnek és a könyvnek a kölcsön vett összeghez semmi köze. Erre az alperes, ha semmi köze e kettőnek egymáshoz, hazamegy és azt gondolja, hogy jó lesz az ügyet mégis rendezni és elmegy fizetni, de akkor az ügyvéd azt kérdezi: „Kendezve van-e a kend betéti könyve?" Azt mondja, nincs rendezve. Elmegy erre az egyletbe, hogy az ő könyvét rendezze. Most már perben is van, a könyvét is rendeznie lehetetlen. De ha könyvét rendezi is, nem képes arra, hogy a perbeli követelési összeget kifizesse, meg a perköltséget is kiegyenlítse. Rá nézve tehát könynyebb, ha betéti könyvét nem rendezi, nem veszi ki. Már most ezen az alapon lehetetlenség, hogy az a szegény betevő anyagilag meg ne rontassék vagy épen teljesen tönkre ne menjen. Egy rendkívüli nagy lelkiismeretlenséget kell még ezzel kapcsolatban felemlítenem s ez az, hogy a betevők ily czímek alatt mennyire be vannak csapva, mennyire meg vannak csalva. S hogy ennek tudomására ne jöjjenek, késedelem czímén — nem ám késedelmi kamat czímén — soha sem kapnak nyugtát, hanem csak a könyvbe irják be mindig a heti betéteket, nehogy feltűnjék, hogy 8—10 hónapig, sőt egész esztendeig is elmaradt az illető befizetéssel s a dolog vége az, hogy 10 kr. betét után késedelem czímén a kamatok kamatjait is felszámítva 30 — 40 krt kénytelen fizetni. Nagyon természetes, hogy a ki 5 frt heti betétet jegyzett, annál inkább megromlik s tönkremegy anyagilag. A mint említettem 'a vizsgálatnál mindez kiderült; de kiderült azis, hogy téritvények, elismervények nem adattak ezen összegekről s midőn azt kérdezte a bíró, hová lettek ezen késedelem czímén beszedett óriási összegek, azt fel elte a kihallgatott igazgató, hivatalnok, hogy azok a tőkealaphoz csatoltatnak, még pedig oly feltétellel, hogy azokban a betevők aránylag osztozkodnak. Pedig a dolog nem igy van. A sok betevő közül, a kiket elmarasztaltak, nem tudom, hogy egyetlen egy is kapott volna részt ezekből a betéti késedelem czímén beszedett összegekből. En t. igazságügyminister ur, legjobb meggyőződésem szerint mondottam el ezeket a dolgokat s ajánlom becses figyelmébe, hogy talán nem fogna ártani, ha a tisztességesebb takarékpénztárak érdekében is intézkedés történnék, hogy az ily nyuzások, csalások a törvényesség köpenyege alatt ne tarthassák fenn magukat. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nézzük csak egy magánfél nyereségét. Én adok valakinek 100 frtot kölcsön, mondjuk 8% ra. En soha sem veszek kamat czímén többet; mit törődöm én vele, ha tíz évig marad is az adósnál a kölcsön, csak késedelem czímén fizessen minden hónapra csak egy pár forintot s akkor én 100 frt után 10 évi hatványos emelkedés mellett meggazdagodnám. Ezt ha megengedi nekem egy ministeri rendelet, mert erre törvény nincs s én épen ugy fogom kiállítani a kötelezvényt, mint ezen hitelegyletek szabályai rendelik, csakhogy késedelem czímén valódi csalás, alapszabály alá való burkolódzás. Erről sem a mélyen t. igazságügyminister ur, sem előde nem tehet, mert nem tudott róla, senki fel nem említette. Mert a mint az időközi és ép azt az uzsora törvényt eltüntető törvényjinegalkottatott, 1883 : XXVI. t.-cz. vagy hányadik, nagyon természetes, hogy mindazon alapszabályok, a melyek abban a szerencsétlen időben már megerősítve voltak, kellett volna, hogy módosulást szenvedjenek, most ide vonatkozó tételes törvényeink alapján. Mélyen t. igazságügyminister ur! Egy esetet tudok, itt van a kezemben a hírlap. (Halljuk! Halljuk!) Kubicza Ödön királyi táblai bírónak a bűnügye ez. E tekintélyes biró, mélyen t. minister ur, fel van mentve, fel a gaz feljelentő panaszosoknak önmaguk által való visszavonása alapján. Bizonyos, hogy nem volt igazuk azoknak a panaszosoknak. Mivel tudja tehát az igen t. igazságügyminister ur az igazsággal összeegyeztetni, hogy miután a panasz a panaszosok által visszavonatott s az ügyiratok a királyi ügyészséghez tétetvén át, a királyi ügyészség indítványa folytán az eljárás beszüntetettnek nyilvánítani indítványoztatott — gondolom, a pestvidéki törvényszéknél — hogy akkor, bár más törvényszéknél soha feljelentés nem tétetett, évek múlva hivatalból üldözendő bűncselekményt csinálnak abból, még pedig állítólag csalás miatt. Igaz, hogy a mélyen t. igazságügyminister ur határozatától függ még a dolog, mert nem tudom, nem tudhatom, nem is akarom tudni, hogy mit akar az iratokkal? De ha ezzel Kubicza Ödön nagyrabecsült neve meghurczoltatik; de ha tisztában leszünk azzal, hogy semmiféle büntető eljárásnak helye nincs: akkor azt kérdem, ugyan hát már oda jutottunk ? Mert mikor egy ilyen tekintélyes, de nem a tekintélyre hivatkozom, hanem az emberre és mivel biró, hát hivatkozom inkább a biróra, ha tisztában leszünk ezen ügygyei, hogy a vizsgálatnak most már nincs helye, azért mert biró, fegyelmi eljárás alá vonandó kétszer? Jól van ez? Hát kérem a suszter, a földmíves, vagy akármi állású polgárember által állítólag elkövetett büntetendő cselekmény iránt indított büntetendő eljárás akár a járásbíróság, akár a törvényszék által beszüntettetik, megindittatik az ellen még egyszer az eljárás valamely más helyütt ? Nem ! Hát többbün-