Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-325

94 a2B- országos ülés február 4-én, kedden. 1S90, tetésre méltó a biró, hogy meghurczoltassék jó hírneve és megbecstelenittessék. Az egyszeri főpap, t. ház, bevádoltatott rosszlelkü vagyon kezelés miatt, azonban kitűnt, hogy ott bizony minden rendben volt. Bántotta a szegény főpapot az eset, a lapok róla beszéltek és mindennek elmondották, hogy egy ilyen főpaptól bizony ez nem szép dolog stb. A panaszosok, midőn észrevették tévedésüket, megbánták hibáikat és elmentek a szegény paphoz. Az beteg volt ennek az ügynek a nyomása alatt. Bocsánatot kértek tőle s a beteg pap azt válaszolta nekik: Kedves barátaim, a Krisztus is megbocsátott ellenségeinek, én is megbocsátok nektek, azonban egy feltétel alatt, ezt teljesítsétek. (Halljuk!) Itt van a fejem alatt egy kis párnácska, vegyétek ki, vigyétek fel a toronyba és ereszszétek szélnek a tollat, ami benne van. Azt hitték azok a panaszlók, annyira beteg az a szegény pap, hogy már talán nincs is az eszén, talán már haldoklásához közeledik. De megtették kívánságát, fel vitték a párnácskát a torony tetejébe és szélnek eresztelték a tollat. Azután bementek hozzá, hogy kívánsága teljesítve van. Ekkor azt mondta nekik: már most szedjétek össze, a mit ottan szét szórtatok! (Derültség.) Ez nem tetszet nekik, hiszen ez lehetetlen. No hát látjátok, a jó hírnevét valakinek el lehet venni és az ember hajlandó a rosszat elhinni embertársáról, mert hiszen tudjuk, hogy nincs ember, a kiben ne volnának hibák. A becsületemet elvettétek. Ha lesz is 1—2 ember, a ki meggyőződik eljárásom tisztaságáról, sokkal több lesz, a ki nem fogja elhinni, hogy ártatlan lettem volna. Ilyen ez a becsület-meghurczolás, t. ház. Még csak néhány perezre kérem a t. ház becses figyelmét. Az ügyvédi rendtartásra vonatkozólag kénytelen vagyok kijelenteni az igen t. igazságügyminister urnak, hogy az az ügyvédekre csak terhes kötelességeket és felelősséget ró, de őket a megillető jogukban még a védelemnél sem részesíti.Eltekintve attól.amit beszédem elejénmondottam csődtömeggondnokságok és más jogi gondnokságok kinevezése körül mennyi igazságtalanság történik, mondom eltekintve ezektől, az ügyvédet magasztos hivatásában, a midőn a maga ügyét védeni meri, vagy a másét önzetlen kötelesség teljesítéssel védeni még inkább meri, nemcsak hogy támogatásban nem részesítik, de bizony nem egyszer megtagadja tőle még azon kötelességszerű védelmet is, a melyben az alkotmányos állam minden polgárát részesíteni tartozik. Hiszen nálunk, t. képviselőház, megtörténhetik az, hogy mikor egy ügyvéd beadványában a szolgabiróról azt mondja, hogy „gyenge eljárással bir", a szolgabíró zsandárokkal kisérteti be s mikor az ügyvéd személyes szabadságának megvédése érdekében a büntető hatósághoz fordul, ott nincs számára sem ügyész, sem biró és ha az a mindig pártatlan, igazságos Curia nincs, ez az ügyvéd elégtételt máig sem nyer. Mélyen t. képviselőház! Én minden színezéstől menten, ridegen, szárazon a tapasztalt tényeket kívántam ecsetelni. Nem tartozom azon kipróbált, jó parlamenti szónokok közé, a kik tudom nagyon jól — sokkal nagyobb lendülettel, sokkal eredményteljesebben birták volna ezen bajokat feltárni, sokkal több példával tudták volna megvilágítani, sokkal csattanósabban ki birták volna mutatni a bajok orvoslásának szükségét, de a kik erre vagy nem akarnak vállalkozni, vagy nem merik magukat felvértezni azon erkölcsi bátorsággal, hogy a mélyen t. igazságügyminister urat első sorban figyelmeztessék; pedig meggyőződhetett mindenki, senki sem kételkedhetett benne, hogy a mélyen t. igazságügyminister ur nem olyan kijelentésekkel foglalta el helyét, mintha a népszerűség pillanatnyi áramlataival törődnék, hanem az ő igyekezete az, hogy az igazságügy körül, tekintet nélkül rokon vagy ellenszenvre, igazán érdemeket szerezzen s e szándékának keresztülvitelére bir elég erős akarattal és kívánom is, hogy az Isten őt ilyenképen áldja meg áldásával, a miképen őrködik nemzetünk igazsága felett. (Helyeslés.) Varasdy Károly: T képviselőház! Azt hiszem, a t. ház felment engem azon parlamenti illemtől, hogy az előttem szólott képviselőtársam beszédére reflectáljak. (Helyeslés jőbbfélöl.) Nem szándékozom a magánjogi polgári s a bűnvádi általános perjog reformkérdéseire s [a polgári s a szoros értelemben vett bűnügyi törvénykezésre s igazságügyi administratióraterjeszkedni, (Halljuk! Halljuk!) hanem engedje meg a t. ház, hogy egy oly kérdésre hívjam fel a kormány figyelmét, mely bár bűnügyi természetű, mégis sem a volt igazságügy ér által beterjesztett bűnvádi eljárási javaslatban felemlítve, sem most a reformok sürgetése idején a parlamentben és sajtóban szellőztetve nem lett. (Halljuk! Halljuk!) Mige törvényszékek előtti bűnügyi törvénykezési gyakorlat ép úgy, mint a járásbíróságok előtti bűnvádi eljárás a modern jogállam követelményei szerint a vádoló és szabad bizonyítási elmélet alapján kezd ki domborodni, addig az illető törvényszékek előtt az írásbeliség nyűgében látjuk vergődni a jövedéki büntető eljárást, (ügy van! jőbbfélöl.) A jövedékek büntető jogtana, mely az egyenes és közvetett adók, egyedárúságok, jövedékek és vámok kezelésére vonatkozó szabályok megszegése folytán keletkező kihágások és a büntetések anyagi szabványait tárgyazza és a jövedéki büntető eljárás, mely a megtorlás mikéntjét szabályozza: nálunk codexbe foglalva nincs, (ügy van! jőbbfélöl.) Anyagi szabványokkal sporadice az egyes pénzügyi törvényekben találkozunk ugyan, de az eljárás rendszerét