Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-325

825. országos ülés február á-én, keááes. 18SÖ. • nem is akarok következtetni, hanem a mit mondok. az való, tapasztalati tény; ugyanis, megtörtént már nem egyszer: hogy a hol szóbeli tárgyalások vannak (Halljuk! a szélső baloldalon) a tisztes idősebb biró a fiatal prókátorra], az ott ülő vagy álló egyszerű, tudatlan földmíves ember jelenlétében, el-elbeszélget egy és más dologról, talán vadászatról, kártyázásról, yagy más mulatságról, beszélnek kölcsönösen egyről-másról s közben talán azt is elbeszélik, hogy voltaképen miféle ügyük vagyon egymással 1 Beszélgetnek per te harmadik, negyedik, ötödik személyekről, az ügyvédekről. Vájjon mit gondol ilyenkor az az egyszerű főldmíves, tudatlan, elmaradt ember? Hát annak az egyszerű észjárású embernek az a fogalma lesz az igazságszolgáltatásról, ha esetleg helyesen utasíttatott is el keresetével, hogy nem csoda, ha perét elvesztette, mert hiszen az ellenfél ügyvédével az a biró igen jó barátságban van. Ez, azt hiszem, egyikünk nézetével sem találkozhatik. Igaz, nem lehet törvénybe iktatni, hogy ilyen és ilyen dolgokat a biró ne tegyen, de azt sem akarom elhinni, hogy semmit sem lehetne tenni. Lehet. A t. igazságügyminister urazt mondhatja : ilyen és ilyen tapasztalatok jöttek a tudomásomra, ezennel figyelmeztetem a biróságokat, hogy ilyenektől óvakodjanak és különösen óvakodjanak azon bíróságok, akik szóbeli eljárás útján a tárgyalási teremben a nagyközönséggel érintkezésben vannak. Sajnos, tapasztalatomra jutott az is, t. ház, hogy egyes helyeken elejtett czélzatos szavakkal az illető birok egyes ügyvédektől elriasztják és más ügyvédeknek oda ajánlják a feleket. Igaz, a birói fegyelmi eljárás szerint mindezeken a bajokon lehetne segíteni, de itt eszembe jut az igazságügyi minister urnak tegnap tett egyik kijelentése és ez igen érdekes, amit a választási törvényre mondott. A törvény azt mondja, meg kell büntetni az összeíró küldöttséget, ha véletlenül vagy akárhogyan hagyott ki valakit a választói névjegyzékből. Igen, de csak akkor lehet e büntetést kiszabni, ha ez szándékosan történt és ha az jogorvoslattal orvosolható nem volna. Ily módon pedig senkit sem lehet megbüntetni. Én tehát ezen visszás állapotokra kívántam a a t, minister úr becses figyelmét felhívni. Hiszem és remélem,hogy őt még mindezekért nem lehet okozni, mert nem birt róluk tudomással, de ezeken a visszásságokon, ezeken a bajokon mindenesetre segíteni kell. Hogy a jóbarátság meg az ellenségeskedés — mindkettő egyformán •— általában véve mily veszélylyel jár a bíróságnál, arról csak annak lehet fogalma, ki közvetlen tapasztalatból meríti az alapot. Itt van nálam egy^birói végzés, a mely jóbarátságból eredt. (Halljuk! Halljuk!) Ez eredeti KÉPVH. NAPLÓ. 1887 —92. XVI. KÖTET. végzés olyan, t. képviselőház — s mielőtt ezt mondanám, hangsúlyozom, hogy a miket mondani fogok, a nem jogász világot jobban érdeklik, mint a jogász világot, az ügyvédeket, hogy tudniillik milyen az a jóbarátság a birói téren — olyan, hogy mikor a bírósághoz benyújt a felperes alperes ellen egy 5.000 frt tőkekövetelés iránti végrehajtási kérvényt, a mely minössze három példányban szerelendő fel — melléklet nincsen — s mindössze legfeljebb 14 —15 sorból áll, ezt tehát az ügyvéd elvégzi — ha legtöbb időt mondok — fél óra alatt, mert még az írás sem valami szép, 5 perez alatt leírhatja egy jó fiscalis ember; van rajta továbbá — azaz csak volt, mert a többi példány nincs itt — 1 frfc 95 kr. bélyeg: mondom tehát, az a biró, ki ezt a végzést meghozta s a végrehajtást elrendelte — s helyesen, mert el kellett rendelnie — ezért a végrehajtási kérvényért csak 71 frt 95 krt állapított meg; de csak annak az ügyvédnek a részére, a ki azt benyújtotta. Mert van itt egy másik, egy 10.192 frtos végrehajtási kérvény. (Halljuk! Halljuk!) Vau benne 21 felperes — megjegyzem, törvényszéknél folyik az ügy, a másik a járásbíróságnál folyt — és míg a per folyt, elhalt 7 — 8 felperes, a jogutódoknak be kellett az okmányokat szerezni és igazolni, hogy mi vagyunk a jogutódjai ennek és ennek a felperesnek, hogy a bíróság elrendelje a végrehajtást. Nagyon természetes — az előkészületeket nem is számítva — a miket 7—8 elhalt felperes jogutódjaira nézve tenni kell, tudniillik a lelkész urakhoz írni, a hatóságoktól bizonyítványt kivenni, hogy végrendelet nélkül halt-e meg az illető, egy szóval abban a 10.192 frtos végrehajtási kérvényben van kész kiadás épen 30 frt 55 kr. Kellett mellékelni a mellékleteket, a melyek „A"-tói „M"-ig terjednek és ezen kérvénynek felszerelese, leírása legkevesebb 3 napot vett igénybe. És — nagyon helyesen — meg lett állapítva itt mindössze — ez sem barátságból, sem ellenségeskedésből nem történt — 67 frt 55 kr. Megelégedhetik vele az ügyvéd; van neki három napi munkája után így is 36—37 forintja, nagyon jól meg van fizetve. De most méltóztassék ezt az arányt megnézni, egy 5.000 forintos kérvénynél kap az ügyvéd, mint az ügyfél képviselője, fél órára 70 forintot, a másiknál pedig, a hol már sem barátság, sem ellenségeskedés nem folyt be, kap három napra 36—37 frtot. ilyen visszásságok tapasztalhatók az elsőbiróságoknál a barátság, vagy ellenségeskedés miatt még a költségek megállapítása körül is. De, t. ház, van még több hiba is. (Halljuk!) Nincs az igazságszolgáltatásra veszélyesebb dolog, a mit a nagyközönség nem tud, mint ha a biró le van kötelezve az ügyvédnek. Az is baj, de azt hiszem, ez csak ezer közül egy esetben fordul elő, ha viszont az ügyvéd áll leköte12