Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-324

íruár 8-án, liétfön. 1890. 74 824. országos ülés feb nősen az alkotmányosság minta országának, Angliának példájától abban üt el, hogy mi e szomorú állapotokat, a visszaélések e nagyobbra növését nagyobb flegmával és apathiával nézzük, mint azok az államok és hogy mi évek hosszú során át ezen állapotok javításáras a visszaélések megfékezésére hatályos lépést nem tettünk. Az utolsó országgyűlésen, az igaz, háromféle kísérlet történt ez irányban. A mandátumnak öt évre történt meghosszabbítását a kormány annak idejében oly rendszabályképen mutatta be a háznak, a mely a választási visszaéléseknek nem annyira megfékezésére, mint ritkábbá tételére alkalmatos. Az igazolási eljárás tekintetében, fentartatván a parlamenti önbíráskodás, a házszabályok módosításának keretében történt kísérlet ezen bíráskodás javításának érdekében. A harmadik helyen megemlékezem arról a javaslatról is, mely benyujtatott sokkal egyenesebben magoknak a visszaéléseknek megfékezésére irányuló czélzattal, mely a többek között magában foglalta azt is, hogy oly kerületek, melyekben a visszaélések, mint meggyökerezettek, kiirthatatlanoknak látszanak , egyidőre a választási jogtól fosztassanak meg. De ez a javaslat, miután a judicaturát és ép ezen súlyos ítélet kimondását is ugyanarra a bíróságra bízta, mely iránt minden bizalom teljesen elveszett, (Igaz! Ugy van! bal- és szélső balfélol) komoly törekvés számba nem jöhetett és magának a kisebbségnek a kívánságára visszavonatott. És mi minden szemrehányással szembeállunk, mely nekünk e tekintetben tétethessék és mondhatom, hogy bármennyire óhajtom is azt, hogy a választási visszaélések megfékezésére komoly lépések történjenek, valahányszor hasonló, azaz oly irányú kísérlettel találkoznám, mely egy hiteltvesztett bíróság hatalmi körét akarná, kiterjeszteni és növelni, hasonló eljárást volnék kénytelen követni. {Élénk helyeslés bal- és szélső balfelől.) Midőn a mandátumnak 5 évre való meghoszszabbításáról szóló törvényt megalkottuk, akkor a vitában, a ház ezen oldaláról azt az észrevételt tettük, hogy vagyunk ugyan többen, kik nem ellenzik a meghosszabbítás eszméjét, de abban, hogy ez az eszme a visszaélések kérdésével összeköttetésbe hozassék, egészségtelen irányt látunk, mely nem akarja a bajt kiirtani, hanem a mely a bajjal mintegy megalkudva, azt elviselhetőbbé, tűrhetőbbé akarja tenni. Kifejeztük ebbeli aggodalmunkat és a t. igazságügyi minister ur is akkor a ház ezen padjairól azon aggodalmának adott kifejezést, hogy a mandátum meghosszabbítása, mert ez a mandátum birtokát becsesebbé teszi, talán fokozni fogja az indokokat, melyek a visszaélések elkövetésére vezetnek és ez által a visszaéléseket nemcsak hogy nem fogja fékezni, nemcsak nem fogja enyhíteni, hanem esetleg fokozni. Én, t. ház, ugy láttam és ugy tapasztaltam az utolsó választásoknál, hogy ezen aggodalmunk teljesedésbe ment. Sok oly hely, mely azelőtt minden visszaéléstől meglehetősen tiszta volt, már az utolsó választások alkalmából az általános betegség infectióját nem tudta kikerülni. (Igás! Ugy van! a balés ssélső baloldalon.) Kern akarom különben ezt a tényt szoros okozati összefüggésbe hozni az 5 éves mandátum behozatalával, de annyit mindenesetre állíthatok, hogy az 5 éves mandátum behozatala legalább is helytelen eszköznek bizonyult s hogy az természeténél fogva nem is alkalmatos arra, hogy a választási visszaélések bármely nemének megfékezésére vagy enyhítésére szolgáljon.(Igaz! Ugy van! balfélol.) Marad tehát a bírálati eljárásnak az a reformja, mely a házszabályok módosításán alapul. Mi, a ház mindkét ellenzéki pártja, nem hittünk abban, hogy a parlamenti bíráskodás fentartása mellett hatályos javítást lehessen eszközölni. De ennek daczára mi mégis teljesítetttik kötelességünket és akkor, a midőn a ház arra az álláspontra helyezkedett, hogy ily úton: a bíráló bizottságok eljárásának átalakítása útján akar a bajon segíteni, résztvettünk ama bizottsági tárgyalásokban, melyek a házszabályok módosítására nézve tartattak s ott minden lehetőt elkövettünk, hogy a mi javítás ezen az úton elérhető, a házszabályokba felvétessék. Szóval: mi nem strikeoltunk, hanem résztvettünk abban a munkában, a melynek sikerében nem hittünk, mindazáltal résztvenni a ház határozata kötelességünkké tette. Történt is a házszabályok keretében sok oly intézkedés, melytől elméletileg a biráló bizottságok judicaturájának javulását lehetett volna várni. De a végeredmény mégis szomorúan meggyőzött mindenkit arról, hogy a házszabályok ezen átalakítása a kivánt czélt nemcsak el nem érte, de semmivel meg sem közelítette ; hogy a biráló bizottságoknak a választási ügyekben, a választások érvényének kérdéseiben gyakorolt judicaturája épen ugy megmaradt közéletünk egyik legkiáltóbb botrányának a házszabályok módosítása után, mint a milyen volt annak előtte. (Igaz! ügy van! a balés szélső baloldalon.) Én tehát azt hiszem, t. ház, hogy ezen a téren a kísérletezések ideje lejárt. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) A bajt gyökerénél, az egész vonalon kell megtámadni. (Igaz! Ugy van! a balés szélső baloldalon.) Meg kell támadni ugy, a mint azt a t. igazságügyminister ur az ötéves mandátum kérdésében tartott egyik fényes beszédében igen szépen és helyesen megmondta: levetkőzve a pártoknak azon természetes egoismusát, mely elnézéssel tűri közéletünkben az olyan bajokat, melyek esetleg az uralkodó párt érdekeinek használnak. (Élénlí helyeslés a baloldalon.) Annál inkább kell erre törekednünk, mert -— szó szerint idézve azigazságügyininister ur akkori