Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-324

324. országos ülés február 8-án, kétfSn. 1880. i>8 bűntények szaporodásának is útját állani. (Helyeslés jobbfelöl.) Elodázhatlan kötelezettségek hárulnak itt a társadalomra, melyeket eddigelé talán az arra történendő helyes irányítás hiányában vagy épen nem, vagy legalább nem a kellő módon és mérvben teljesített. Szerenesés kezdeményezést látok ez irányban a gyermekvéd-egylet alakításában, de ez csak egy lépés, melyet kell, hogy hasonértékű és irányú számos más kövessen. (Igás! Ugy van! jobbfelöl.) Figyelmet kellene itt fordítanunk az alcoholismus kártékony hatására is, a mi ellen a háztartásban beállott kedvező viszonyoknál fogva talán a pénzügyminister sem tenne kifogást. (Helyeslés jobbfelöl.) Többször halljuk felhangzani azon panaszt, hogy a büntető törvénykönyvben megállapított büntetési tételek túlszigorúak és hogy kirívó ellentétet képeznek az előbbi enyhe büntetésekhez. Ezen állítás csak annyiban igaz, a mennyiben büntető törvénykönyveink a humanismus követelményeinek nem rendeli alá az igazságos szigort és a túlzott kimélet által nem engedi megzsibbasztani az állam büntető erejét és hatalmát. A humanitási szempontokat leginkább ott méltányolja, hol azok a büntetés javítási czéljával összeesnek, hol a bűnös azok figyelembe vételét saját erkölcsi erejével küzdi ki magának, vagy a hol az egyes esetnek individualisálása mellett a rendes büntetés alkalmazása igazságtalan volna. A progressiv büntetési rendszer, melyet a büntetőcodex elfogadott és a correctionalisatio, mely a 92. §-ban kifejezést nyer, ezen czéloknak kivannak szolgálni. Az előbbinek kellő végrehajtása, az utóbbinak helyes alkalmazása, csakhamar elnémítaná a törvény szigorára vonatkozó panaszokat is ; a mi azonban ki nem zárja, hogy egyes, magukban is tiílszigorúknak jelentkező büntetéseket, mint minők például a qualificált lopás egyes esetei, revisiö alá ne vétessenek. Ámde sajnosán tapasztaljuk, hogy a fokozatossági elv és rendszernek keresztülvitele csak lassú léptekkel halad előre és bár tudom, hogy a végrehajtás itt-ott nehézségekbe ütközik, melyeket még nagy költekezés árán sem lehet mindig leküzdeni: mégis a törvénynek 10 évi érvényben létele után itt nagyobb haladást lehetett volna reménylenünk, mint a minőt tényleg elértünk. Ezt annyival inkább kell sajnálnom, mert az, a mi komolyan végrehajtva lett a rendszerből, mint például a szabadlábra helyezés, az igazságügyminister jelentése szerint oly üdvösnek bizonyult, hogy ez már magában véve is serkentéséül szolgálhatott volna a rendszer egyéb követelményeinek erélyesebb valósítására. A büntetőtörvénykönyv életbelépése óta körülbelül 6.000 egyén lett feltételesen szabadlábra bocsájtva és az ezek magaviseletéről bekivánt jelentések, mint a ministerium által kibocsátott jelentésből tudjuk, túlnyomó száma kedvező. A kedvezmény visszavonásának szüksége csak ritkán fordult elő. Az összes visszavonások csak 158%-ot tesznek. A progressiv rendszer egyéb elemei közül a közvetítő intézet büntetési neme kezdetleges állapotban van. Csak KisHartán, Váczott és részben Lipótvárt birunk ily intézetekkel, innét van, hogy csupán 130 egyén van azokban elhelyezve. Magánzárkák elégtelen száma folytán — összesen 967-el birunk — képtelenek vagyunk az ir rendszer jótékony hatását hasznunkra fordítani. Női javítóintézeteink nincsenek^ férfiakéi elégtelenek,fogház linkban 30%-kai több egyén van elhelyezve, mint a mennyit okszerűen azokba elhelyezni lehetne és ezen túltömöttség akadályozza, a mint ezt az igazságügyminister ur múlt évi beszédében kiemelte, a fegyenczeknek törvény kívánta kor szerinti osztályozásban való részesítését is, a mi káros kihatással van az elítéltek egészségi állapotára is. Ezen állapotok, melyeket a minister ur múlt évi exposéjäban oly leplezetlenül tárt fel a t. ház előtt, előtérbe tolja nálunk is azon kérdést, vájjon nem volna-e czélszerií több törvényhozás példáját követve oly egyénekre, kik büntetés alatt még nem állottak, a rövid időre terjedő szabadságbüntetések végrehajtását bizonyos ideig felfüggeszteni, illetve nálunk is a feltételes ítéletek intézményét meghonosítani? (Helyeslés jobbfelöl.) Az ide vonatkozó franczia és osztrák törvényjavaslatoktól eltekintve Európában ez idő szerint csak Angliában 1887-ben és Belgiumban 1888 ban léptették életbe ez intézményt és igy annak érvényben létele ez országokban sokkal rövidebb, semhogy az ott szerzett tapasztalatok az intézmény hasznossága iránt tájékozást nyújthatnának, azonban Bostonban 1879-től 1883-ig beszerzett statistikai adatok annak üdvös voltát kétségen kívül helyezik, a mennyiben 2803 „on probation" elítélt egyén közül csak 44-en kellett a büntetést végrehajtani és azért tekintettel azon káros kihatásra, melylyel a rövid szabadságbüntetés akkor bir, ha különösen a fiatalkorú elítélt más megrögzött gonosztevőkkel hosszabb ideig érintkezik, midőn tudniillik a büntetés teremti meg legtöbb esetben a bűnöst, de tekintettel a büntetés javítási czéljára is, ezen intézmény meghonosítása annyival is inkább ajánlható, mert anyagi viszonyaink mellett nincs kilátás arra, hogy az itt szóban forgó egyének számára, kik az összes elítélteknek majdnem 80 százalékát képezik, külön fogsági helyiségeket fogunk berendezhetni. T.ház! (Halljuk!) Polónyi képviselőtársamnak múltkori felszólalása késztet arra, hogy az esküdtszéki -intézményre vonatkozólag néhány megjegyzést tegyek. (Halljuk !) Polónyi képviselőtársam az esküdtszéki intézményt sérthetlen dogmájúnak állítja oda, sot quos egojával fenyegeti a minister urat, ha ezen