Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-323

323. orszsígos ülés február lén, szombaton. 1890. 57 javaslatot a közegészségügyi tanács szervezetének némi módosítása és az igazságügyi tanács felállítása iránt, azzal kapcsolatban a költségvetésben pedig arra az esetre, ha a törvényjavaslat megszavaztatik, felvettem annak költségét is. Ez igy tárgyaltatott a pénzügyi bizottságban és a pénzügyi bizottság jelentésének harmadik lapján azt mondja, hogy feltételesen ajánlja a háznak arra az esetre, ha az ez iránt benyújtott törvényjavaslatot a ház elfogadja. (Helyeslés johbfelöl. Mozgás a szélső baloldalon.) Most méltóztassék akárkinek felállaní s azt mondani, hogy ez nem a legcorrectebb és nemcsak alkotmányos, de pénzügyi szempontból is a leghelyesebb gyakorlat. (Helyeslés) .\1í'& t. képviselőtársam nem siet azzal, hogy ebben az igazságügyi kormányzatnak valami gyászos hanyatlását lássa, nem az általános vitában, de az illető tételnél meghallotta volna azt, a mit az igazságügyi bizottságban ma kijelentettem, (Igaz! TJgy van! jóbbfelől) hogy annak idején kérni fogom a t. házat, hogy ezen tételt függőben hagyja addig, mig az illető törvényjavaslat letárgyalva lesz. (Általános élénk helyeslés.) Polónyi Géza: Az már más! Szilágyi Dezső igazságügyminister: Ugyanez hónapokkal ezelőtt a pénzügyi bizottságban is ki lett jelentve. A pénzügyi bizottság jelentésének 3. lapján erre czéloz, ennélfogva, hogy ha t. képviselőtársam egy kissé foglalkozott volna a jelentéssel is . . . Polónyi Géza: Nagyon! Szilágyi Dezső igazságügyminister:... avagy azt, hogy a pénzügyi bizottság miért fogadta el e tétélt feltételesen, megkérdezte volna azon képviselőtársaitól, kik ott voltak, ezt tudta volna. Polónyi Géza : Az nem képviselőház ? Szilágyi Dezső igazságügyminister: Engedelmet kérek, ha egyszer a pénzügyi bizottság jelentésében az benne van, azt hiszem, ez az a matériáié, melynek alapján a tétel megítélendő. (Élénk heleslés jobbfelol.) Részemről nem akarok ebből tovább polémiát csinálni. (Helyeslés) Ha abban az eljárásban, mely a pénzügyi bizottságban jeleztetett és helyeseltetett, a mely a bizottsági jelentésben fel van említve és a melyet itt is felhoztam, egyetértünk és ha a t. ház — de erre már súlyt fektetek — elismeri, hogy abban, a mit tettem, a legcorrectebb alkotmányos út és pénzügyi szempont legkomolyabb respectálása foglaltatik: méltóztassék ezt tudomásul venni, hogy legalább ez az elem a vita köréből ki legyen rekesztve. (Általános élénk helyeslés.) Elnök: Azt hiszem, az idő már annyira előrehaladt, hogy méltóztatik a t. ház belegyezni abba, hogy az igazságyügyministerium költségvetésének tárgyalása hétfőn délelőtt 10 órakor tarKÉPVH. NArxó. 1887 — 92. XVI. KÖTET. tandó ülésre halasztassék, a kérvények tárgyalása pedig a legközelebbi szombatra tétessék. (Helyeslés.) Hátra van még három interpellatio, méltóztassanak azokat meghallgatni; az első interpelláló Madarász József. Madarász József (olvassa): „Kérdés a belügy ministerhez. A „Budapesti Újság "-nak ez évi január 31-diki számában Ráez Károly lelkész és bizottsági tag kötelességének tartotta a sajtó útján ismertetni a hazai közönséggel a KrassóSzörény megyei állapotokat, különösen „Szapárifalva" községbe települt magyar lakosoknak szomorú helyzetét. Ezeket is mondván: 1-ször. „Fáj nekünk a mostoha bánásmód, melyben a bégai járás főszolgabirája s általában a közigazgatás élén álló urak bennünket részesítenek. Már a legvégsőre jutottunk, mert még vallásaink, egyházi rendtartásunk gyakorlatában is háborgattatunk. Tanítónkat el akarják tolonczolni. Egyházi gyűlések tartásáért Bálinczra idéztetünk. A templom elől bottal akarnak szétverni bennünket. 2-szor. Panaszkodásainkra az illetékes helyeken gúnynyal és büntetéssel felelnek. Bírságolnak, a miért panaszkodni merünk. Sérelmeink előterjesztése meghallgatásra nem talál, elutasíttatunk, elzsuppoltatással fenyegettetünk. 3-szor. A főispánhoz mentem hatod magammal panaszra 1889. deczember 17-dikén a főszolgabíró hivatalos hatalommali visszaélése ellen s nem fogadott el a főispán; megvártam még kijő szobájából s akkor még szóba sem állt velem." Tisztelettel kérdem a belügyminister urat, hajlandó-e ugy az egyéni, mint a vallási szabadságnak, a bégajárási főszolgabíró s mások általi megsértésének a hivatalos visszaélésnek s főispáni kötelességmulasztásnak fent panaszolt eseteit érdektelen közeg által megvizsgáltatni s annak eredményéről a képviselőházat értesíteni. Néhány szót kötelességein még hozzátenni. Daczára annak, hogy alig voltam képes —- pedig jó hangom van — a teremben uralkodó zaj miatt interpellatiómat felolvasni, találkoztam egynéhány mosolygó képpel is felolvasásom után, a miből azt lehetett kivennem, hogy mintegy kicsinylőleg veszik, hogy mire való egy lapban előadottakat, például bíróságok vagy főispánok elleni panaszt idehozni a képviselőházba. Én, t. ház, kinyilatkoztatom, hogy kötelességemnek éreztem ezt tenni. Nem ismerem sem a helyet, sem azt, hogy ki ott a főispán és sem e panaszló lelkészt; nem tudok róluk semmit, de miután a lapokból régóta — mert folyton ügyeltem e tárgyra — idejutottnak látom az ügyet, lehetetlennek tartom, hogy valami alapos ok ne legyen a panaszra. Másrészről a sajtó xitján értesültem ez eseményekről, például arról, hogy többeket azért büntettek meg, mert többen közülök a főszolga-