Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-323

56 338. orsaágos ülés február 1-éii, szombaton. 1890. a t. minister ur szabályozni akarja végre e kérdést, hogy ne jöjjenek többé a törvényszékekhez ilyen látleletek, mint a milyent szabad lesz egy példával itt illnstrálni: (Halljuk! Halljuk!) „Habár mi sem szól ellene azon feltevés lehetősége valószínűségének, (Derültség) mely szennt a kék alapszínből sárgás zöldbe átjátszó környezettel harántolt csipkés szegélyű folytonossági hiányból következtetve, (Derültség) a hulla alanya külerőszak: például ököl vagy furkós bot által előidézett belső elvérzés folytán halt meg, mind azon által nincs kizárva annak orvosi tudomány szerinti lehetősége, hogy az illető egy eddig fel nem fedezett haccillus folytán (Élénk derültség) valamely kóranyagtól halt meg." (Nagy derültség.) Saját szemeimmel olvastam ezt a látleletet. Mindenesetre szükséges, t. ház, hogy ezeket az eddig busásan honorált ilyen tudományossága és magyarságú orvosi látleleteket valahára törüljük ki az élők sorából. (Élénk helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) Csak egyet ajánlok azután a t. minister ur figyelmébe és ez az, hogy ez ne vezessen arra a bureaucraticus térre, melynek egyik-másik példáját hozom fel az ötvenes évekből. (Halljuk!) Ugyanis a hasonlókép megalakított orvosi tanácsból egy orvos az adjunctussal megjelent egy G-erichtsadjunct bonczolásra. Fogta a kést, belevágott az illető testbe, a mely életre kelt s akkor az illető orvos azt mondja: „Ich bitté sich raliig zu verhalten, da der Secirungsbescheid bereits in Reehtskraft erwachsen ist." (Élénk derültség.) Ezekből meggyőződhetik at. minister ur arról, hogy én még az ő igazságügyi, orvosi tanácsával sem akarok hadi lábra állani. Szilágyi Dezső igazságügyminister: Nincs napirenden! Polónyi Géza: Be van adva a törvényjavaslat vagy talán nem komoly dolog?(Derültség bal- és szélső baloldalon.) De, t. ház, mindenesetre felkérjük a t. minister urat, hogy jövőre hasonló tételeknek a költségvetésbe való felvételétől tartózkodjék. Ez alkalommal nem szándékozom még csak határozati javaslatot sem benyújtani azért, mert a t. minister ur által kilátásba helyezett felvilágosításoktól várom annak tanúságát, hogy ez neki sem politikai axiómája és hogy ő sem helyesli az organicus törvényeknek a költségvetés útján való elfogadását. Minthogy pedig — a mint mondom — elvárom a t. minister úrtól, hogy ez irányban is teljes és megnyugtató felvilágosítást fog adui — hogy vájjon ez sikerülni fog-e, az más kérdés — a költségvetést az általános tárgyalás alapjául elfogadom, abban a reményben, hogy a t. igazságügyi minister urnak sikerülni fog az általam felvetett kérdések tekintetében az igazságügyi re formját ugy létesíteni, hogy azzal Magyarország jogállama tényleg életbe is fog lépni. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Szilágyi Dezső igazságügyi minister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselőtársam által elősorolt kérdéseknek özönére természetesen ezúttal nem fogok felelni annyival kevésbé, mert gondolom, eljön az az időpont, mikor a háznak azokkal foglalkoznia kell — legalább azok egyikével — a melyet ma szőnyegre hozott. Minthogy azonban be-zédének végén költségvetésemnek alkotmányszerfísége ellen tett kifogást — és lia felfogása állana, következtetései sem volnának helytelenek — én pedig ugy láttam, hogy ő tévedésből igen nagy tüz mellett igen kis pecsenyét sütött.. . (Élénk derültség jőbbfelöl.) Polónyi Géza: Igen zsiros! (Élénk derültség.) Szilágyi Dezső igazságügyminister:. . mindenesetre kérdés lesz még, ki iszsza meg a levét. (Derültség.) Engedje meg a t. ház, hogy erre a 12.000 forintos tételre nézve röviden és egyszerűen megadjam a felvilágosítást, nehogy t. képviselőtársaimat azon az oldalon (A mérsékelt ellenzék padjaira mutat) ezen rémületes nagy vádnak nyomása alatt hagyjam. (Derültség jóbbfelől.) Az én felfogásom szerint — (Halljuk! Halljuk!) mely ebben a házban, azt hiszem, elfogadott doctrina — organicus törvények módosítása által előidézett költségeket esak azon törvény módosítása alapján szabad kérni. Ez a felfogásom változatlan és ezen felfogásomnak az a költségvetési tétel egyáltalában nem mond ellent. Ha t. képviselőtársam — hálával ismerem el, hogy az én munkásságommal igen részletesen foglalkozott, sőt a fűt is nőni hallotta (Élénk derültség) — elolvasta volna a pénzügyi bizottság jelentését, tudta volna, hogy a pénzügyi bizottság megfelelt a harmadik lapon arra a kételyre, a melyet t, képviselőtársam felhozott. (Ugy van! jóbbfelől.) Mi a helyes álláspont ? (Halljuk! Halljuk!) Ha valamely organicus törvény módosítása proponáltatik és az pénzbe kerül, a helyes álláspont az : beadni a törvényjavaslatot, beadni annak költségét is; mert a mint helytelen a költséget előbb kérni és azután alkotni meg a törvényjavaslatot, ép oly helytelen a változásokat előbb kérni és azután adni be a számlát, hanem a kettőt együtt kell beadni. És én ugy tudom — és ebben aztán elvárom a ezáfolatot — hogy minden coivect, alkotmányos praxisú ország, a mely egyszersmind pénzügyeire is ügyel, ezt az utat követi, tudniillik proponálja a módosítást és a költségeket vele együtt, a mibe kerül. (Élénk helyeslés jóbbfelől. Egy hang a szélső balon: A honvédelmi minister mást tett!) Engedjék meg, hogy most a fenforgó kérdéssel foglalkozzam. (Halljuk! Halljuk!) Mit tettem én, t. képviselőház? Benyújtottam a törvény-