Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-323

S2S, ersíágos filé* febraár lén, swmbato*. 1SA0. ív 3 ti ón ál is rosszabb titkos biróság, a mely egy pártkormány hatalmi köréből alakul és a „sic volo, sic jubeo" alapján határoz a minister akarata és parancsolata szerint. (Helyeslés, ügy van! a szélső haloldalon) Ezzel kapcsolatosan alkotnak egy nyugdíjtörvényt, a melyet kiterjesztenek a birákra is, de a melynek alaptétele az, hogy a nyugdíjképesség és a megszolgált nyugdíj mennyisége és jogossága felett nem a biró, hanem a ministertanács, tehát oly fórum határoz, a melyet a 48-iki törvények sem ismertek el fórumnak. E mellett kimondták még azt is, hogy a nyuj díj-kérdésekben hozott ministertanácsi határozatokkal szemben a birói útnak nincs helye. Mit jelent ez, t. ház ? Semmi egyebet, mint azt, hogy a hatalomnak, a pártkormányzatnak szolgáivá tétessenek a nyugdíjukat féltékenyen őrző bm-k. (Helyeslés. JJgy van! a szélső baloldalon.) Semmi kétség sem lehet az iránt, hogy a t. igazságügyminister ur, a ki egész életét az igazságügynek szenteltei; a ki a jogállam eszméjének nemcsak ismerője, hanem hirdetője is : akkor, midőn mi, mint tanítványai, azt kérjük tőle, hogy állítsa vissza a jogállam eszméjét (gróf Smpáry Gyula földmívelésügyi minister a terembe lép s a jobboldal élénk éljenzéssel fogadja) s hogy az igazságszolgáltatástól a közigazgatás választassák el, mindent meg fog tenni arra nézve, hogy ilyen, a jogállam keretébe épen nem illő állapotok megszüntettessenek. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Van azonban még egy másik fontos politikai irányelv is, mely benünket, a függetlenségi és 48-as pártot vezet és ez az, hogy mi nem osztozunk a t. minister ur azon felfogásában, melyet akkor árul el, midőn részben a decentralisatióra vonatkozó javaslatok benyújtására készül, részben pedig a perjog intézményére vonatkozó törvényjavaslatot készíti, mert a helyes igazságügyi politika az, hogy előbb nem alkotható meg a perjog, mielőtt a magánjog, anyagi jog maga codificálva nincs. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Minket ezen elméletnél az a törvény vezet, hogy „lex in eodiee, favor in judice". Ha van oly ország, a melyben hiányzik az első praemissa: a „lex in eodiee" és a hol nincs más, mint csak a „favor in judice", ott nem segít a perjog reformja, ott hiába való minden szóbeliség, mert a törvényre való hivatkozással nem lehet a birának lelkiismeretét oda állítani, ahová állítja a jogállam elmélete; akkor hiába való bármily módon pertraetrálnunk is ezen kérdéseket. (Ugy van! a szélső baloldalon.) De, t. ház, a deeentralisatio kérdésére nézve van nékem egy rövid előterjesztésem. (Halljuk! Halljuk !) A t. minister ur a köztudomásra jutott tények szerint a decentralisatióra vonatkozó javaslatát legközelebb be fogja nyújtani. (Helyeslés bálfelöl.) Rátérek majd később ennek kimutatására. Ha ezt a törvényjavaslatot a t. minister ur meg akarja tartani és törvényerőre akarja emeltetni, akkor a decentralisatióhoz ne méltóztassék hozzáfogni, vagy pedig tessék ezt a törvényjavaslatot elejteni. (Helyeslés a szélső baloldalon ) A decentralisatióra nézve mélyen megszomorodva értesültem arról, t. ház, hogy a minister ur ugy tervezi azt, hogy abból a nagy magyar Alföldnek metrropolisát, Debreczent ki akarja hagyni. (Halljuk! a szélső baloldalon.) Joga van erre a minister urnak azt mondani: honnan meríti ezen tudomását a képviselő ur s én nagyon szívesen fogom venni, ha a minister ur engem e tekintetben rectiticál. De ha csakugyan ez volna a szándék (Felkiáltások a jobboldalon: Akkor jaj ! Derültség.) — majd azután méltóztassanak nevetni — akkor csakugyan jobban teszi a minister ur, ha ezen törvényjavaslattal egyáltalában nem áll elő, mert ha ezt megteszi, akkor — legalább én és pártom — azt fogjuk hinni, hogy a minister ur igazságügyi politikája s a jogállam elméletéhez kötött nagy tervei csak odáig terjednek, a hol az a jelszó kezdődik, hogy „szülőföldem szép határa". (Ugy van! a szélső baloldalon.) Mi nem habozunk kijelenteni, hogy azon esetre, ha Debreczen mellőzésével Nagyváradon állíttatik fel királyi tábla, ezt kortesérdemek jutalmazásául fogjuk tekinteni. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon. Mozgás a jobboldalon.) De rátérek most, t. ház, a sommás eljárásban való felebbvitelről szóló törvényjavaslatra. Én a t. minister urnak előzetesen is kijelentem, hogy mindnyájan osztozunk azon felfogásban, hogy azon férfin, a ki ezen javaslat elkészítésével meg volt bizva, egyike kiváló jogászainknak és teljesen alkalmas arra, hogy a perjogot alapjában helyesen reformálhassa. Csak sajnálom, hogy a t. minister ur épen ilyen törvényjavaslat elkészítésével bizta őt meg, mert ez által nézetem szerint feleslegesen a nagy munkától tényleg elvonatott. Mi ezen törvényjavaslat legfőbb princípiuma? (Halljuk! Halljuk!) Első és legfontosabb elve az, hogy ideiglenes legyen, (Szilágyi Dezső igazságügyminister tagadólag int.) hogy meglássák, milyen hézagokat támaszt s hogy megtudják vele, mint probirmamzellel azt, hogy annak idején miként kell majd a törvényjavaslatot helyesebben megszerkeszteni. Én, t. ház, ideiglenes intézményeknek pártommal együtt híve egyáltalában nem vagyok, de ha bárki híve lehetne az ideiglenes intézményeknek igazságszolgáltatási téren, semmi esetre nem lenne helyes épen a perjog, a perrendtartás kérdésében újabb ideiglenes állapot teremtése, mert köztudomású, hogy a perrendtartás az ügyvédnek igazi kenyere. Már most a legfőbb alapfeltétel arra, hogy jól képzett ügyvédi kar kifejlődhessék, hogyha magát a perjogi iutézményt alapjában helyesen megértik, átértik és átérzik és