Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-323

54 823. országos ülés februá annak minden gondolatát magukévá teszik. Azonban lehetséges-e ez Magyarországon? Ha csak a mostani generatiót tekintjük — nem is szólva az 1848 előtti perrendtartási viszonyokról — méltóztatnak tudni, hogy a mostani generatio már hányféle perrendtartáson ment keresztül: az osztrák eljárás, az országbírói értekezlet által megállapított eljárás, azután jött az 1868 : LIV. törvényezikk, azután az 1881-diki novella, most megint jönne, t. ház, egy ideiglenes törvény és arra jönne a véglegesen ideiglenes szóbeliség. Már méltóztassanak, t. ház, megengedni, de csak nem lehet helyes igazságügyi politikának tekinteni azt, ha annyiféle ideiglenes intézkedéssel veszünk igénybe egy generatiót. (Helyeslés balfélol.) De az talán pénzügyi szempontból is érdekelni fogja különösen a t. többséget, (Halljuk! Halljuk!) hogy mit akar e törvényjavaslat? E törvényjavaslat a sommás perekre nézve azt mondja, hogy a törvényszékek legyenek a felebbezési fórum, a honnan kizárólag a jog kérdésében a magyar királyi Curiához lesz revisionalis jog, de csakis a 200 forinton fölüli perekben. Mindenki tudja, hogy Magyarországon az összes pereknek legalább 80% a a sommás eljárás szerint tárgyaltatik. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Még több!) Talán több is. A nem sommás eljárású perekre tehát az eddigi pereknek 20%-a marad. Mit csinál most a t. minister ur? Felvitt a királyi táblára 38 kisegítő birót s igy van 180 királyi táblai biró, decentralisálja a királyi táblát, a pereket pedig elviszi az első folyamodása bíróságokhoz; itt ad hivatalt és fizetést, oda meg adja a munkát. (Derültség és tetszés a szélső baloldalon. Mozgás jóbbfelől.) Nagyon szívesen fogom venni, ha valaki megezáfol, de szeretném, ha a t. minister ur kimutatná, hogy ezen törvényjavaslat életbeléptetése után, a mely szerint a felebbezés ügyvédi kényszerhez van kötve és nagy költekezéssel fog járni, mi dolga akad annak a decentralizált királyi táblának ? De ha már elfogadom azt, hogy nem tudom micsoda munkakört találnak majd a decentralisált királyi tábláknak, a minister ur az igazságszolgáltatás szempontjábólhelyesnek akarja velem elhitetni azt, hogy Magyarországon 200 forintig ann}i legyen az igazság, a hány törvén}*szék van az országban? Mert 200 forinton alul nem lehet apellálni, sem revisio, sem felebbezés nincs. Mire vezet ez, t. ház? A ki ismeri Magyarországon a viszonyokat és tudja azt, hogy a törvényszéki biró mily közel áll a vidéki ügyvédhez, mily közel áll az aljárásbiróhoz és járásbirohoz, a kinek ítéletei hozzá feíebbeztetnek és ismeri a felebbezéseknek azon elméletét, hogy azért alakíttatnak és szerveztetnek felső bíróságok, mert nemcsak rangban és fizetésben nagyobbak, hanem tapasztalatban és bölcsességben is erősödőitek tr 1-éii, szombaton, 1890. kell, hogy jussanak oda, akik nem állnak, abban oly szoros collegialis viszonyban az alsóbb fokú bíróhoz, melyben a járásbirák és a törvényszéki birok állnak egymással és a ki ennélfogva tudja, hogy a törvényszéki biró nem képviselheti azt az auctorítást alig múlt collegájával szemben, mint a felsőbb biró. Az lehetetlenek fogja találni, hogy e particularis jogszolgáltatásnak ily törvényt alkossunk, mely mellett Magyarországon a hány törvényszók, annyiféle igazságszolgáltatás lesz. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De ha már a, t. minister ur ideiglenes intézkedést akar, méltóztassék visszaemlékezni arra, hogy már többen is nyertek megbízást arra, hogy perjogi intézményeink reformjával és a szóbeliség intézményével külföldön tett tanulmányok útján foglalkozzanak. Ezek közül nem egy jelentést is tett. Ilyen Emmer Kornél, jelenleg királyi táblai bírónak a reféré-rendszerről szóló munkája, melyet a kormány megbízásából tett utazásai eredményeként a t. minister urnak bemutatott és melyet fel is olvasott. Azt hiszem, hogyha a t. minister ur ideiglenes intézkedést akar. a nélkül, hogy a nagy perjogi kérdést felvesse, a nélkül, hogy complicálná az ügyet a decentralisált királyi táblákkal: akkor az úgynevezett sürgősségi eljárás életbeléptetése időszerűbb és tán igazságügy-politikai szempontból helyesebb volna, mint ily törvényjavaslat kidolgozása, mely a decentralisatiót, vagy önmagát teszi feleslegessé. Még a költségvetésre nézve van néhány észrevételem. (Halljuk!) Egy concret esetet akarok a t. minister ur figyelmébe ajánlani, mely azt mutatja, hogy a kincstári jogügyek igazgatója nincs szerves összefüggésben az igazságügyi ministeriummal. E napokban a „Nemzet" hasábjain — azt hiszem elég authentícus forrás a t. többség előtt (Derültség) — mit olvasok! Egy milliós hagyatéki perben döntött legközelebb a nagyváradi törvényszék. Néhai Lovásy Ferencz nagy-szalontai birtokos azzal a feltétellel hagyott egy milliót meghaladó vagyont családjára, [ha a református hitet el nem hagyják. E végrendeletet az örökösök perrel támadták meg a kincstárral szemben, melyet a végrendelkező arra az esetre jelölt ki örökösül, ha utódai más vallásra téruek át. A nagyváradi törvényszék az örökösök javára döntött. Miért hoztam fel ezt az esetet, t. ház? (Halljuk!) Magyarország jogügyi igazgatóságának jogtudománya odáig sem terjed, hogy Magyarországon képtelenség egy végrendeleti feltételt érvényesnek elfogadni, mely a valláshoz köti a birtokot, legyen az protestáns vagy katholicus, tökéletesen mindegy. ThalyKálmán: A majorátusoknál mindenütt van ! PolÓEyi Géza: Elég helytelen, de az nem