Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.
Ülésnapok - 1887-323
328, országos ülés február 1-éu, szombaton. 1890. Sí nagy törvényjavaslat, a legnagyobb eonceptio, a mit a perjog terén várhatunk. Azt tartom, t. képviselőház, hogy ezeknek felsorolása talán inkább az előadó tisztéhez tartozott volna. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon. Ellenmondások jobbfelöl.) Ebben látom én, t. ház, fényes bizonyítékát annak, hogyha a t. minister urat az ő általa adott programm szerint szemrehányás illeti, ugy ez talán az a jogosult szemrehányás, a mely aggódva mondja, hogy a t. minister ur a jogéletnek mezején talán nagyon is sokat karolt fel egyszerre. Kem tudom, képes lesz-e velük egyszerre meg is birkózni; de nem reám tartozik a t. minister úrral szemben megállapítani azon demareatiőt, meddig tart az ő egyéni lelkesedésével táplált munkaereje; nem rám tartozik annak megítélése, vájjon mire akar vállalkozni a t. minister ur. Én a magam részéről örvendetes jelnek tartom, hogy végre-valahára az igen t. minister ur a komoly munkásság terén áll s mi őt ott üdvözölhetjük. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Van azonban, t. minister ur, egy pár kérdésem. Első sorban sajátságos mozzanattal találkozunk különösen az igazságügyi tárczánál. Köztudomású dolog, hogy az ő közvetlen elődje nem igazságügyi szakkérdésben bukott el, nagy dicsőségesen; hanem a felségjogok magyarázatának örvényében sülyedt el, mint politikailag disereditált egyén. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Miért hangsúlyozom én ezt, t. képviselőház ? (Halljuk! Halljuk !) Azért, mert ha egy minister egy törvényjavaslat benyújtásakor szakkérdésben bukik meg, akkor tudjuk, hogy megbukott az a javaslat is; azonban miként áll a helyzet ma? Itt vannak benyújtott törvényjavaslatok, a melyek annak idején az igazságügyi bizottság, sőt részben a képviselőház többségének sürgetései folytán lettek benyújtva, mint olyan organieus reformokat tartalmazók, a melyeknek sürgősségét az akkori és a mostani igazságügyi politika is elismeri. (Halljuk! Halljuk!) Nos, t. képviselőház, itt van, hogy többet ne mondjak, még Pauler, nciiai boldog emlékezetű igazságügyminister urnak a hagyatékából, az ügyvédi rendtartásról szóló törvényjavaslat; itt van a nem boldog emlékezetű Fabiny ur (Derültség a szélső baloldalon) hagyatékából a bírák és bírósági hivatalnokok felelősségérői szóló javaslat, amelyet a közvélemény culinaris nyelven elnevezett cselédtörvénynek. (Derültség a szélső baloldalon.) Itt van azonkívül az örökösödésről és a bűnvádi eljárásról szóló kész törvényjavaslat. Már most — hogy egyebet ne mondjak — a képviselőknek magukat miheztartása és tájékozása végett nem szükséges-e tudniok, hogy ezen benyújtott és irattárban heverő törvényjavaslatok felől a mostam igazságügyi kormányzat miként gondolkozik : adoptálja-e a t. minister ur a Fabiny hagyatékot, vagy átveszi azt leltár kedvezménye nélkül. (Derültség a szélső baloldalon.) Ezt tudnunk kell, t. képviselőház, hogy legalább felesleges munkát ne végezzünk esetleg lomtárba kerülő törvényjavaslatoknak tanulmányozásával. De meg a főbb elvekre nézve is tisztában kell lennünk és ezt különösen az ügyvédi rendtartásra nézve ajánlom figyelmébe a t. minister urnak, hogy ma, midőn az ügyvédi képviselet, a mint erre majd rátérek, politikai okokból, nagyon sok térről le van szorítva; midőn az 1874: XXXVI. törvényczikknek az a liberális intézkedése, hogy az ügyvéd mindenhatóság előtt képviselhet feleket s a szólásszabadság az ügyvédnek és védelemnek mindenhol biztosítva van, ma már csak írott malaszt ..... (Igaz! a szélső baloldalon. Ellenmondások jobbfelöl.) Engedelmet kérek, itt van az önök által creált operai fegyelmi bíróság. Itt van a közigazgatási tisztviselőkre megállapított fegyelmi eljárás egész vonalon. Itt van — miután látom, hogy nagyon protestál a t. ministerelnök ur — Tisza Kálmánnak, az akkori belügyministernek aláírásával ellátott rendelet, a mely a rendőri birákodásn ak egész vonalán azt állapítja meg, hogy ügyvédi képviselet helye nincs. A t. ministerelnök ur annak idején creált egy állapotot, mely szerint az illető rendőrtisztviselők jóakaratától függ, hogy jó barátját acceptálja-e vagy sem, mint képviselőt? Ha ez iránt netán bővebben kívánja magát tájékoztatni, olvassa el a budapesti ügyvédi egyletnek nem régiben Unger Lajos elnökletet alatt tartott közgyűléséből dr. Sik Sándor előadását, a hol az e részbeni panaszok nagyon élénken vannak ecsetelve. De, t. ház, az ügyvédi rendtartás intézményénél még tán sokkal fontosabb a bűnvádi eljárásnak kérdése. (Halljuk! Halljuk!) Az az esküdtszéki intézmény nagyon régen kisért már Magyarország közszellemében. A t. minister ur emlékezhetik rá —- nem kell őt megneveznem, hogy ki volt — hogy már Horvát Boldizsár az ő látnoki lelkével és az ő igazi ihlettségével, melylyel az igazságügyet kezdte, egy jeles férfiút küldött ki Angliába az esküdtszéki intézmény tanulmányozása czéljából, (Tetszés és derültség a szélső balon) de ez az intézmény, daczára az akkori minister ur erélyének, szorgalmának, mai napig sincs még az előkészítés stádiumában sem, mert a hány ministerváltozás, hozzáteszem, a hány államtitkár-változás volt, annyiféle vala az álláspont is az esküdtszéki intézmény kérdésében. Ma akarunk esküdtszéket, holnap nem akarunk ; aztán mixtum compositumot kívánunk. Most legújabban, hallom, hogy egyes kivételes bűnügyekre akarnak esküdtszéket életbeléptetni, körülbelül a bécsi mintájára, de általában nem akarnak eskiidtszéki intézményt. 7*
