Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.
Ülésnapok - 1887-323
828. országos ülés február 1-én, szombaton. 1890. ,-: forintot tesz. A fegyintézeteknél 24.766 írt, a rabsegélyezésnél 18.000 frt, a törvények szerkesztésére harmadfokú birák beosztása és maga a törvény szerkesztése 16.300 frt és igy ezen czím két év óta összesen 26.300írttal lett felemelve. Látják tehát, hogy az igazságügyi ministerur a codifieatio terén kötelességét ismeri, hogy iparkodik az erőket megszerezni, hogy e tekintetben se legyen hátramaradás. Ezekért, t. ház, a költségvetést elfogadásra ajánlom. (Helyeslés joblfelől.) Zay Adolf jegyző: Polónyi Géza! PolónyiGéza: T. ház! Tájékozás végett tisztéletteljesen jelentem a t. háznak, hogy az az anyag, melyet én magamnak feldolgozásra feljegyeztem, körülbelül egy órát fog igénybe venni. Én igen szívesen állok a t. ház rendelkezésére, ha a t. ház parancsolja; azonban, ha a kérvényeket méltóztatik még tárgyalni akarni és az interpellatiókat meghallgatni, azt hiszem nagyon kevés idő fog maradni. (Felkiáltások: Hétfőn! Halljuk!) A t. ház bölcsességére bizom annak elhatározását, hogy most beszéljek-e, vagy a legközelebbi ülésben? (Felkiáltások Dalfelöl: Hétfon! jóbbfelöl: Ma! Halljuk!) Elnök: A t. ház azt méltóztatott határozni, hogy több szónokot fog meghallgatni. Méltóztassék tehát a beszédet ma elmondani. Polónyi Géza: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A függetlenségi és 48-as párt megbízásából szólok és előre is jelzem,hogymint képviselő először vagyok azon, rám nézve mindenesetre kellemes helyzetben, hogy a párt nevében kijelenthetem, hogy az igazságügyi minister ur költségvetését az általános vita alapjául hajlandók vagyunk elfogadni. Kijelenthetem azonban már előre is, hogy van ezen költségvetésnek egy tétele, mely bennünk alapos aggodalmakat ébreszt s a mely alkalmas lett volna arra is, hogy magát a költségvetést ennek alapján megtagadjuk. De nem teszszük ezt, t. ház, mert még a látszatát sem akarjuk adni annak, mintha szavazatinkat az igazságügyi reformok terén bármiféle akadékoskodásra akarnók felhasználni. (Általános helyeslés.) Mikor a t. igazságügy minister ur az igazságügyi tárczát elvállalta, sajátságos politikai körülmények között vállalkozott ezen mindenesetre nagy feladatra. Semmi kétség sem lehet az iránt, hogy akkor, midőn Magyarország közvéleménye örömmel értesült arról, hogy az igazságügyi tárczának a képviselője ezentúl Szilágyi Dezső lesz, ezen személycserében nem pusztán személyeserét látott, hanem a minister urnak minden kétségen felül álló politikai missiót is tulaj donított. ft/g^ van! a baloldalon.) Ezen politikai missióba vetett, mondhatni, mythicus hit alapul, az én meggyőződésem szerint, azon tehetségen, azon jellemszilárdságon, melyet a minister ur egy hosszú életpályán az KÉPYH. KÁPLÓ. 1887—92. XVI. KÖTET. ország szine előtt bizonyított. (Ugy van! a baloldalon.) A kérdés csak az lehet, t. ház, hogy Magyarország közvéleménye megerősödött-e ezen hitében, avagy talán megingott-e már abban? En korainak tartom, t. ház, e tekintetben az elhatározást, habár nyíltan megvallom, hogy magam is a hivők közé tartoztam, de viszont nyíltan kijelentem azt is, hogy habár apostata teljesen nem lettem is, már bizonyos mértékig mégis a skepsisnek lettem áldozata. Igen természetes, hogy a feleletet arra a kérdésre : mi indított engem ezen álláspont elfoglalására, a költségvetési vitában meg kell adni. Az illem és a szokás szerint, mielőtt a költségvetés megvitatásába bocsátkoznám, az előadó ur beszédével kellene foglalkoznom; azonban legnagyobb sajnálatomra ki kell jelentenem, hogy két pont kivételével — meglehet egyéui korlátoltságomban rejlik az ok — nem találtam semmi olyan mozzanatot az előadó ur beszédében, melyre reflectálni politikai vagy bármi más okból fontosnak találhatnám. Az első dolog, mit az előadó ur beszédéből különösen az igazságügyi minister ur figyelmébe ajánlok, az, hogy az előadó ur jónak látta a börtönrendszerre nézve kijelenteni, hogy Magyarországon a vizsgálati foglyok a fegyházra és börtönre már elítéltekkel együtt kezeltetnek. Nekem, megvallom, nincs arról tudomásom, hogy ez igy volna; de azt hiszem, hogy ennek depresiálása nem rám tartozik, hanem elvárom a t. igazságügyi minister úrtól, hogy ezt meg fogja czáfolni Magyarország igazságügyének és börtönrendszere compromittálásának elkerülése okából; mert nem hiszem, nem akarom elképzelni, hogy az én tudomásomon kivül ily állapotokat a t. igazságügyminister ur eltűrhetne. A másik dolog, a mit a t. előadó urnak meg kell jegyeznem, az, hogy habár rövidre szabott költségvetési beszéde tulaj donképen csak a költségvetés számtételeinek reproduetiójából állott, mégis méltóztatott épen a saját bizottsága által összeállított költségvetésből is hibásan citálni, mert abban a költségvetésben, a mely az én kezemben van, a pénzügyi bizottság jelentése szerint a rendes kiadásoknál nem 220.000 frt a szaporodás, hanem — nem tudom, helyese az összeadás, méltóztassék utána nézni — a rendes kiadások összegét leütve, tényleges szükségleti emelkedés a rendes kiadásoknál 164.578 frt. Búsbach Péter előadó: A fedezet levonásával ! Polónyi Géza: Ha ugy méltóztatott volna akkor mondani, jobban megértettük volna. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Most, t. képviselőház, rátérek magára felszólalásomnak tárgyára; rátérek az igazságügyi költségvetésnek talán meglehetős részletes, de azt 7
