Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-323

38 828. országos ülés február 1-én, siembaton. 1880. zsidóságnak ég ez az iskola-alap. Ennek hova fordítására sincs befolyása autonóm hatóságnak. Hiszem, hogy kifogástalanul és ép oly jól kezeltetik, mint a többi alapok, de jövedelmeinek hovaíördítására a felekezetnek törvényes íngerentiája nincs, sőt jövedelmeinek egy részéből (Halljuk! Halljuk!) Bécsben az osztrák siketnéma tanintézetben tarttatnak fenn alapítványi helyek, daczára annak, hogy Budapesten hazafias szellemben vezetett siketnéma intézet van — miről a t. minister ur személyes látogatása alkalmával meggyőződ hetett — és daczára annak, hogy Bécsnek ezen alapítványhoz az alapítvány jogi természeténélés történeti múltjánál fogva, épenséggel semmi köze sincsen. Nagy culturalis czélok elérésére szolgálhatna az iskolai alap, mely már közel 2 millióra rúg, hogyha autonóm főhatóság rendelkezése alá volna bocsátva. T. ház! Országos felekezeti művelődési és emberbaráti intézeteket a magyar zsidóság nem állíthat; nem periig azért, mert nincsen központi közege, mely azokat alapítaná és ellenőrizné. Arra kell szorítkoznia, a mit egyes hitközség saját erejéből —ha épen tehetősebb — felállítani képes. A Budapesten felállított kórház, a fiú- és leány árvaház, a siketnéma intézet felállításához az ország vidéki hitközségei vajmi kevéssel járultak és a mivel egyesek járultak, azt csakjószántukból tették. De culturalis szempontból is érezzük a szervezetlenség hátrányait. (Halljuk!)Hogy csak egyet említsek fel, Máramaros, Bereg, Ugocsa megyékben, melyekben 75.000, majdnem kizárólag orthodox zsidó lakos van, egyetlen egy felekezeti iskola sincs. A felekezet érzi ezen állapot szégyenletes voltát, de nincs azon helyzetben, hogy segítsen rajta. Csak mellesleg vagyok bátor itt a t. eultusminister ur figyelmét felhívni arra, hogy a most említett megyékben a culturalis viszonyok valósággal megdöbbentők. De azt, hogy felekezeti iskola nincs, ne úgy méltóztassanak érteni, mintha azért az ifjúság nem iskoláztatnék. Igenis, zugiskolákba jár, a hol sem magyarul, sem németül nem tanul meg. Ez kitűnik különösen a cultusminister urnak 1888-ki jelentéséből, a melyben combinative, illetve az egyes táblázatokat egymáshoz viszonyítva, a következő, igazán megdöbbentő számokat találom: (Halljuk! Halljuk!) Ugocsa megyében, a hol összes felekezetek tanköteleseinek 62-24°/o-a jár iskolába, a zsidófelekezet tankötelesei közül csak 50°/«; Bereg megyében az általános szám 75%, a zsidóké 69%; Máramaros megyében, a hol az általános szám 40%, a zsidóké 24%; Zemplén megyében, a hol az általános szám 80%, a zsidóké 69%; Szilágy megyében, a hol az általános szám 61%, a zsidóké 35%. Ebből, azt hiszem, az következik, t. ház, hogy midőn a zsidó felekezetnek általában épen azt vetik szemére, hogy túlságosan taníttatja gyermekeit, ennek bizonyos okának kell lenni. Én ezen okokat nem keresem, de constatálom, hogy a most említett megyék hitközségei szoros kapcsolatban vannak az ideiglenes közvetítő bizottsággal, mert leghívebb adeptusait az épen ezen megyékben birja. Folytathatnám, t. ház, (Halljuk ! Halljuk !) de azt hiszem, az eddig előadottak mindenkit meggyőztek az állapotok tarthatatlanságáról, valamint arról is, hogy a törvényhozás sürgős feladatai közé tartozik, eszközt és módot nyújtani ezen állapotok elenyésztetésére. Követeli ezt nemcsak a felekezetnek, hanem magának az államnak is jól felfogott érdeke. Az állam érdeke azért, mert az állami czélok elérésében a felekezetek cooperatiójára van utalva úgy közművelődési, mint emberbaráti és anyakönyvezési, tehát administrativ czélok megvalósításában. E czélokat. hogy ismét báró Eötvös József szavait idézzem: „azsidó felekezet csak összetett erővel és úgy oldhatja meg legbiztosabban a haza javára, ha az izraelita polgárok összessége jelenlegi szétszórtságából rendezett vallású testületté szervezkedik." De megköveteli a szervezetet a felekezet érdeke is. Miként az egyén és egyes osztályok általában, úgy a vallásfelekezetek is csak abban a becsülésben és abban a tekintélyben részesülnek, melyet erkölcsi eszközökkel és becsületes munkával képesek maguknak kiküzdeni. A magyar zsidóság és hazánk többi vallásfelekezetei közt bizonyos ür van, a melynek áthidalásához csak akkor köthetni reményt, ha a többi felekezetek példája után indulva, az izraelita felekezetnek is sikerül szervezkedni; ha sikerül a felekezetnek közjogi elismertetését kivívnia, ha a felekezet elmaradt tagjait a hazafias művelődés jótéteményeiben részesíti; (Helyeslés jobbfelöl) ha az erre megkívánt áldozatokat a maga részéről bőségesen meghozza, szóval, ha a zsidó felekezet ebben az országban az eddiginél fokozottabb culturmissiót fog teljesíteni, a melynek kifejtésében eddigelé pusztán csakis szervezetlensége akadályozta. Ezen magas feladat, t. ház, csak egységes szervezet és széleskörű autonómia mellett érhető el. A t. minister ur a múlt héten azt monda, hogy az autonómiát octroyálni nem lehet. Tökéletesen osztozom ebben a nézetben; de ebből azt hiszem, nem következik az, hogy a kormány előterjesztései alapján ne adjon a törvényhozásnak és a felekezetnek alkalmat ezen szervezet létrehozására és ne adjon alkalmat az autonómia megállapítására; sőt azt hiszem, hogy ez logikai folyománya a t. minister ur álláspontjának. (Helyeslés jobbfelöl.) Asbóth János t. képviselő ur tegnap a felekezet egyik részének aspiratióit tolmácsolta, azoknak aspiratióit, a kiknek nagyobb része félrevezet-