Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-323

•;> 828. országos ülés febrn tetve, a művelődés és haladás elől ghettoikba akarnak zárkózni. (Ugy van ! jőbbfélöl.) A hazai zsidóság müveit többségének nemes aspiratióját azonban az egységes szervezet képezi. A szervezet csak administrativ keret, mely legkisebb lelkiismereti áldozatot sem követel senkitől. Asbóth János t. képviselő úrral tehát csak az panaszolhatja a lelkiismereti szabadság violái ásat, a ki vagy a szervezet lényegét nem ismeri, vagy pedig a felekezetben a rendet és művelődést perhorrescálja. Az izraeliták országos irodája, mint tegnap is felemlittetett, emlékirattal járult a t. vallás- és közoktatásügyi minister ur elé. A nélkül, hogy belőle álláspontom támogatására hosszasan idézni óhajtanék, (Halljuk!) engedtessék meg nekem, hogy abból csak néhány szót olvassak fel, fel­olvassam végsorait, melyek igy hangzanak: (Hall­juk!) „A testvéri béke és egyetértés elérésére irány­zott buzgó törekvésünk jelét kívánjuk szolgáltatni annak kijelentésével, hogy mi készségesen hozzá­járulunk bármily alakú egységes országos szerve­zethez, mely felekezetünknek, hitközségeinknek autonóm jogkörben való szabad fejlődését és vallásunk eultur missiójának teljesítését lehet­ségessé teszi." E szavakban, t. ház, fehér lap van kezébe adva azoknak, a kiket eddig állítólag lelkiisme­retük szabadsága tartott vissza attól, hogy a hit­felekezet egységes szervezetéhez járuljanak, ám töltsék be e fehér lapot ugy, hogy lelkiismeretük szabadsága megóvassék. Az egységes szervezet iránti küzdelem a haladás, a hazafias művelődés iránti égő vágy, elismerése annak, hogy kötelességek teljesítése nélkül jogokat igénybe venni nem lehet és nem szabad. (Helyeslés a jobboldalon.) Midőn a ma­gyar zsidó felekezet jogokat kér, az e jogok­kal járó kötelességeket is hiven kívánja teljesíteni. (Tetszés a jobboldalon.) Lehetetlen, t. ház, hogy Magyarország tör­vényhozása nagyszámú polgárainak ezen, erkölcsi alapon nyugvó törekvéseit a haladás és rendfélre­vezetett ellenségeivel szemben magas pártfogásába ne vegye. (Helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Zay Adolf jegyző: Ugron Gábor! Ugron Gábor:T. ház! (Halljuk! Halljuk!) 1623. szeptember 10-én Pázmány Péter meg­alkotta a Pázmáneumot; megalkotta tisztán magyar tőkékből, tisztán a magyar ifjúság hasz­nálatára és minthogy a török háborúk miatt Ma gyarországon Nagy-Szombatban sem volt kellő biztonságban a tanuló ifjúság, ezen papnevelő intézet Bécsben alapíttatott meg. Az idők folyama rendén többször megtörtént, hogy ezen intézet Bécsből Ma gyarország területére átköltözött, ré­szint átköltöztetett, mert 1713-ban a ragályos betegség következtében a tanulók átköltöztek ír 1-én, szombaton. 1890. íjQ, Bécsből Nagy-Szombatba. 1761-ben Barkóczy érsek rendeletet adott ki, hogy Bécsből a Pázmá­neumot Nagy-Szombatba költöztessék át, a mi 1761. május havában meg is történt és az intézet 5 éyen keresztül volt Nagy-Szonbatban. Midőn Bécsbe vissza akarták költöztetni és Mária Terézia királyné udvarában ez iránt erélyes áramlat indult meg, Barkóczy esztergomi érsek és prímás előtér • jesztésében védelmezte, hogy miért helyezte Nagy­Szombatba az intézetet, azért, mert ott sokkal olcsóbban lehet nevelni, mivel ott papnevelő inté­zet van s a kettő egyesítése és együttes kezelése sokkal czélszertíbb és minthogy a papnövendékek­nek a hazában való nevelése — elmúlván a török idők viszontagságai — lehetségessé vált és sem­mivel sincs indokolva, hogy egy tisztán magyar intézet Bécs városában tartassák fenn. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Barkóczy érsek és prímás nemcsak, hogy leköltöztette a Pázmáneumot, hanem még annak épületeit is, melyeket Pázmány vásárolt és aján­dékozott a Pázmáneum részére, Tauszky püspök­nek eladta. Ezen leköltöztetés csak 5 évig tartott, mert öt év múlva meghalván Barkóczy, az utána következő Batthyány mindent elkövetett, hogy a bécsi udvarnak és a bécsi központosító áramlatnak — mely akkor a politikai életben és Mária Terézia uralkodásának utolsó éveiben túlnyomó áramlattá kezdett válni — eleget tegyen és e végett a Páz­máneum újból visszaköltözött Bécsbe s ott maradt 1784-ig, midőn József császár a Pázmáneumot megszüntette és annak tőkóit a vallás-alapba utalta, épületeit pedig a bécsi siketnémák intézetének ! adta, a fölött való bosszúságában, hogy a Pázmá­neumból, a mely tisztán magyar intézet volt, egy egész Austria számára alkotandó papnevelő inté­zetet akart csinálni és annak úgy az esztergomi j érsek, mint a helytartó tanács s a cancellária is Í ellentmondottak. Húsz évig volt a Pázmáneum Bécsben és ' azután, mikor a franczia háború folyama alatt Bécs fenyegetve volt ós a francziák meg is szállták, a Páz­máneum egy éven keresztül újból Magyarországra költöztetett át. Ezek a tények bizonyít) ák, hogy részint az ala­pító által a gondozással és felügyelettel megbízott esztergomi érsek, részint a legfőbb kegyúr, Magyar­ország királya, már intézkedtek ez ügyben és pedig akként, hogy a Pázmáneum Magyarországba helyeztetett át; jogi akadályok tehát sem az egy­ház, sem a legfőbb kegyúr részéről az áthelye­zés iránt már jogtörténelmi szempontból sem emel­hetők. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ha pediglen tekintjük ez alapítvány termé­szetét, akkor arról győződünk meg, hogy ez tisz­tán magyar jellegű volt, sőt a magyar hatóságok a fölötte való felügyeletet mindig maguknak köve­telték, így 1754-ben a helytartó tanács átírt az inté-

Next

/
Thumbnails
Contents