Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.
Ülésnapok - 1887-323
323. orsságos ülés febrn ságról és ezeknek scrupulusai miatt függesztetett fel a congressusi szabályzatok keresztülvitele. Midőn boldogult Trefort minister vette át a cultusügyek vezetését, (Halljuk! Halljuk!) az országos iroda nem késett figyelmét felhívni a község alakulás szabadosságával járó hátrányokra. A fenkölt szellemű minister, ki a vallásszabadságnak legalább is volt annyira barátja, mintázok, kik a lelkiismereti szabadság lobogója alatt dugárúkkal kereskedtek, áldásos élete utolsó perczéig nem szűnt meg az előde intézkedései következtében felburjánzott gyom kiirtásának nehéz munkáját végezni. Első tette a hazafias és nemzeti irányban vezetett rabbi seminarium felállítása volt, utolsó tette pedig az 1888-iki júniusi községrendezési rendelete, mely utóbbi határozottan a zsidófelekezet egységének álláspontján áll. „Kétséget nem szenved" — mondja a rendelet — „hogyugyacongressus,mint azorthodox és a statusquo ante alapon álló izraelita hitközségek összevéve, ugy állampolitikai szempontból, valamint a zsidóság álláspontjából is egy és ugyanazon vallásfelekezethez tartozóknak tekintendők, mert hazai törvényeink csak egy izraelita felekezetet ismernek és legutóbb az országgyűlés az 1880. márczius 12-én hozott határozatával az izraelita alapnak vitássá vált ügyét szintén az izraelita felekezet egységének szellemében oldotta meg, mert továbbá az egész világon csakis egy zsidó felekezet ismeretes. a Az igen t. minister ur tegnapi felszólalásában a hivatali előde által elfoglalt s imént jelzett álláspontot a magáénak vallotta. Én e téren őt szivem mélyéből üdvözlöm, mert meg vagyok győződve, hogy az egység alapelvének elfogadása legbiztosabb garantia az egységes szervezet megalkotására. Nem tagadom, t. ház, hogy az utolsó 5 — 6 esztendő nem volt alkalmas arra, hogy a zsidószervezet kérdései végleges megoldásra jussanak ; de mégis ki kell emelnem, hogy a rabbi-szeniinarium felállítása, az anyakönyvi rendelet megállapítása, a cultusadó kérdésének rendezése, az utólagos anyakönyvezés szabályozása, a hitközségek felállítása iránti rendelet: mind tanúságot tesznek arról, hogy lassú ugyan, de szakadatlan haladás eonstatálható. Legyen szabad azonban e helyütt és ez alkalomból különösen hangsúlyoznom, hogy a felekezeti ügyek egyes rendeletekkel való kormányzása jótékony hatással a felekezetre magára nem lehet és hogy hazánk zsidó polgárai felekezeti ügyeiknek ministeri rendeletekkel való rendezését sem megfelelőnek, sem kielégítőnek nem tartják. Minden alkotmánynak s igy az egyházi alkotmánynak is egyik sarkalatos garantiája, hogy az ne rendeleteken, hanem országos törvényen alapuljon. A mit a ministeri jóakarat megad ma, azt l-én, sioinbaten. 1890. 37 holnap elveheti egy másik minister. A hitfelekezet jogai megállapítva, megvédve és biztosítva csak akkor lesznek, ha azok az országos törvény védpajzsa alá lesznek helyezve. Ha tehát megvan a kormányban az akarat a felekezeti ügyek rendezésére — és én azt hiszem, hogy megvan — akkor mellőzve az apróbb rendeleteket, országos törvényben kell erre megadni a lehetőséget. Országos törvényben kell a zsidó hitfelekezetet az ország bevett vallásfelekezetei közé felvermi, illetőleg a bevett vallásfelekezetekéhez hasonló autonóm jogkörrel felruházni. Megkell adni törvényben a módot, hogy a felekezetnek, illetőleg küldötteinek közreműködésével, vagy hozzájárulásával állapíttassák meg az országos szervezet; állapíttassák meg az egyes hitközségek és felsőbb felekezeti hatóságok külső szervezete, hatásköre; állapíttassák meg az iskolaalap kezelési és ellenőrzési módja, ő Felsége legfőbb felügyeleti jogának épségben tartása mellett. Az 1868-iki congressus is, eltekintve egyéb hibáitól, különösen azért volt elhibázva, mert az nem alapult oly országos törvényen, minőt most ecsetelni szerencsém volt. De lássuk, t. ház, a mostani állapotokat. Azok valóban tarthatatlanok. Szervezet nincsen; a hitközségek egyes cohaesio nélküli atomok, a melyek széthullanak. A hitközségek sem felekezeti, sem culturalis feladataiknak teljesen eleget tenni nem képesek; felsőbb egyházi hatóságok nincsenek; a kormány hol az országos iroda, hol a közvetítő bizottság véleménye alapján dönti el az ügyeket, pedig tudjuk, hogy mindkét közeg csak ideiglenesen lett felállítva. A hitközségek ennek következtében állandó ellenőrzés nélkül maradnak. De még a legfelsőbb fokon, a ministeriumban sincs meg a felekezeti ügyek elintézésére megkívánt legelső feltétel, tudniillik a felekezeti ügyek alapos ismerete. Minden felekezetnek ügyei a ministeriumban az illető felekezethez tartozó tanácsos véleménye alapján döntetnek el; az izraelita ügyek esetről-esetre hol az egyik, hol a másik iroda véleménye alapján nyernek ellátást. Ez a gyakorlat, t. ház, a pártellentétek kiélesítését vonja maga után ; mert a ministernek legjobb akaratú minden döntése hol az egyik, hol a másik iroda hiveit idegeníti el és kelt bennök elégedetlenséget, eltekintve attól, hogy ily eljárás mellett egyöntetűségről és következetességről szó sem lehet. Az egyes hitközségeket ma megillető úgynevezett autonómia, körének bizonytalanságánál fogva autonómiának nem mondható ; mert autonóm hatóságok nélkül az autonóm jogkör nagyon keveset ér, mert a politikai hatóságoknak minduntalan belenyúlása a felekezet, ügyeibe illusoriussá teszi az autonómiát, még azon autonómiát is, melyet a felekezet községei hazánkban régi időktől fogva élveztek. Egyetlen egy közalapja van a magyarországi
