Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.
Ülésnapok - 1887-339
389. országos ülés február 25-én, kedden. 1890. 393 lehet a legtöbb a mit a correct parlamenti vitatkozások mezején az ellenzék elérhet? A legtöbb az lehet, hogy érveivel a kormányt legyőzi és álláspontjának elhagyására kényszeríti. Ennél többet az ellenzék el nem érhet, mert mint kisebbség a többséget le nem szavazhatja és ha ez a legtöbb, a mit az ellenzék elérhet, nem elég; mert a kormány, ha le is győzetik, nem vonja le a consequentiákat vagy legalább nem minden tagja, úgy mint gróf Szapáry Gyula, a volt pénzügyminister, hanem a kormányelnök a többség elvét akként eomprommittálja, hogy fehéret-feketét egyszerre szavaztat vele, (Zajos felkiáltások bálfelöl: Igaz! ügy van!) hát akkor kérem, mi marad más hátra, mint a felháborodásnak az az intensivitása. (Hoszszantartó zajos helyeslés és tetszésnyilatkozatok a bál- és szélső baloldalon) a melynek ellenkezőjét én nemcsak abdictiónak és kötelességmulasztásnak, hanem határozottan imparlamentarisnak tekintek. (Hosszantartó zajos helyeslés- és tetszésnyilatkozatok a bal- és szélső baloldalon.) Önmagára vessen tehát, egyedül csak önmagára vessen a ministerelnök ur, midőn az ellenzéket az egész világ előtt azzal vádolja, hogy a parlamentarismust veszélyezteti harczmodorával, mert a ministerelnök ur hozta magát abba a helyzetbe, hogy ha a többség meg is adja neki a formai bizalmat, de mint államférfiúnak nagyon nehéz neki hinni; mert eltekintve a 15 évi kormányzattól, melyre a t. ministerelnök ur büszkén [hivatkozik és melynek resultatuma az, hogy a t. ministerelnök ur a hatalmat átkölcsönzi a tróntól és a hadseregtől és azzal imponál, de semmit a belső ellentétekből ki nem egyenlített és az országot saját izomrendszerében nem erősítette és ezért mégis oly nagy árt fizettetett, hogy hosszú időn át a parlamentet valóságos géppé siilyesztette le. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső balon.) Kérdem, mit tett a t. ministerelnök ur a múlt évi véderő vitának rázkódtatása óta olyant, hogy kiengesztelte volna maga iránt a felháborodás intensivitását ? Hogyan viselte magát a t. ministerelnök ur, hogy e viselkedés jogot adhatna neki arra, hogy tagadja az ellene viselt harcznak jogosultságát, hogy jogot adhatna neki arra, hogy a saját személyének és positiójának védelmét a parlamentarismus védelmének nevezhesse? (Zajos helyeslés és tetszés a szélső balon.) Mikor a 14, § ban legyőzetett és éreznie kellett — mivel saját pártja is éreztette vele — hogy az országban a felháborodás nemcsak az alkotmánysértés miatt oly nagy, hanem azért is, mert a közvélemény a tények tükrében 15 évi kormányzat hibáit és bűneit ismerte fel — mondom, mikor érezte és éreznie kellett, hogy a régi uralmat a régi rendszerben nem folytathatja tovább, elfogadta mentő eszköz gyanánt, hogy egy új kormányzati aerát inauguráljon; ésigy történt a eabiEÉPVH. NAPLÓ 1887 — 92. XVI. KÖTET. net reconstructiója. (Élénk tetszés és helyeslés a szélső balon.) Beledobott a viharba két ministert, kik neki igen sokat ártottak a múltban és meghivta a reformministereket. (Halljuk! Halljuk!) De alig, hogy a cabinet reconstructiója létrejött, már május 4-én itt ebben a házban megkísérli a t. ministerelnök ur azt, hogy az új ministerek programmját desavouálja ; igy tehát rögtön ő lépett a szelid intriga mezejére a saját ministertársai és a szabadelvű párt ellen és hogy ezt takarja, ráfogta az ellenzékre, hogy az intrigál. (Igaz! ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) És miért? Mert az ellenzék rokonszenvesen fogadta fiz új ministerek programmjából mindazt, a mi az ellenzék törekvéseivel összhangzó volt és loyalisan kész volt annak kivitelét támogatni. Ha ezt az ellenzék intrigájának nevezi, akkor, minek kell, hogy nevezze azt, a mit ő tesz, (Zajos tetszés és helyeslés a szélső baloldalon) ki május 4-én desavouálja az új ministerek reformprogr amurját azért, hogy maga is csatlakozzék a reformokhoz, de ezt megint csak azért, hogy újév napján saját 15 évi múltját dicsőítse — mint tegnap is tette ezt a házban — és féltse a pénzügyi eredményeket a reformoktól. (Igaz! ügy van! a bál- és szélső baloldalon.) Ez hát, t. ház, az a parlamentarismus, melyet a ministerelnök ur védelmezni akar, ez a kétszinuség az, mely alkalmas arra, hogy az ellenzék letegye a fegyvert a ministerelnök ur lábai előtt. (Derültség a bal- és szélső baloldalon. Mozgás a jobboldalon. Halljuk! Halljuk!) Nincs joga a t. ministerelnök urnak az ellenzéket azzal vádolni, hogy a parlamentet veszélyezteti, mikor ellene küzd; (Zajos helyeslés a szélső baloldalon) az ellenzék nem tesz mást, mint hogy a parlament bizonyos veszélyét benne látva, a veszélytől kívánja, az országot megvédelmezni. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De hogy még jobban lássuk a t. ministerelnök ur parlamentarismusát, nézzük, t. ház, mi volt a ministerelnök ur eljárása a honossági kérdésben. (Halljuk! Halljuk!) Én arra nézve, a mi fog történni akkor, ha a ministerelnök űrbe fogja terjeszteni a honossági törvényjavaslatot, sem találgatásokba, sem combinatiókba bocsátkozni nem akarok. (Halljuk! Halljuk!) Nem keresem azt, hogy mi lesz e kérdésnek sorsa a jövőben, csak azt akarom constatálni, hogyan lett e kérdés a ministerelnök ur által jóvá tehetetlenül összebonyolítva és elmérgisítve a múltban. (Halljuk! Halljuk!) Nem keresem, hogy a t. ministerelnök ur hogyan fogja összeegyeztetni november 22-étől január 1-éig tett nyilatkozatait Horánszky Nándor: Mind a kettőt eltagadja! (Derültség balfelöl.) 50
