Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-339

394 339. országos ülés február 25-éii, iedden. 1890. Ábrányi Kornél: és ezek kapcsán mikép fogja beváltani deczember 14-én tett igéretét; csak constatálni akarom, hogy at. ministerelnök nr a legnagyobb hibát e kérdésben már akkor követte el, mikor az még napirendre sem került. Es ez a hiba az, mely ellen megoldást kereshet, de felmentést hiába keres, mert nem fog találni. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Mert mi lehet a legkevesebb, a mit egy államférfiutó], aki 15évig ministerelnök, elvárni lehet ? A legkevesebb, a mit elvárni lehet, az, hogy ismerje nemzetének történetét, jellemét és érzelemvilágát; hogy tudjon megelőzni tapintattal és előrelátással oly fejleményeket, melyek a legszentebb érzelmeket hozhatják egymással meghasonlásba, a nemzet szivében; (Igaz! Ugy van !balfelöl) hogy szándékosan, vagy legalább a szándékosság látszatával ne rántsa elő a koronát, hogy azzal saját testét fedezze, (Zajos helyeslés a bal- és szélső halóidalon) holott nemcsak mint ministerelnöknek, hanem mint magyar embernek is mindenkor a saját testével kellene a koronát fedeznie. (Igaz! ügy van! balfelől) A t. ministerelnök urnak tudnia kellett, de nem volt elég tudnia: meg kellett volna értetnie mindenkivel, mindenütt és minden kételyt kizáró módon, hogy a magyar nemzet mily loyalis hűséggel szereti a királyt. Nem szolgahtíség az, mely a magyar nemzet királyimádását lángragyújtja, de mert nem szolgahííség, annál igazabb és aimál nagyobb. (Igaz! ügy van! balfelöl.) A magyar nemzet emelt fővel megy a trón elé há alkotmányos jogainak elismertetését kéri, de mindig mélyen meghajol a trón előtt, ha a király személyéról, a korona jogainak r

szentségéről van szó. (Igaz! ügy van! balfelöl.) Es ha a magyar nemzet loyaíis hűsége ily nagy a király előtt, bárki legyen az, ki fején Szt. István koronáját hordja: mennyivel mélyebb és igazabb az egy oly király irányában, ki mint ember is nagy, mert az emberi nagyság a királyi méltóságot is túlragyogja benne. (Élénk tetszés balfelöl.) A ministereloök urnak tudnia kellett volna, hogy nincs és nem volt az országban és a parlamentben egyetlenegy ember sem, a ki a királyt csak gondolatban is bántani, vagy sérteni akarja. (Ugy van! a balés szélső baloldalon.) De másrészt a t. ministerelnök urnak épen igy kellett tudnia, mert hiszen ő az, a ki minden alkalommal tüntetőleg csatlakozik azok sorába, a kik Kossuth Lajos históriai nagyságát elismerik : épen ugy kellett tudnia azt is, hogy Magyarországon viszont nincs ember, bármilyen politikai ellentétben álljon is Kossuth Lajos politikájával, a ki kegyelettel ne gondolna a 48-iki reformok létrehozójára, a 84 éves aggastyánra, a ki bár külön áll a magyar nemzet szemében, de a magyar nemzeti érzelem-világban a trón és nemzet közt nem áll. (Élénk éljenzés a [ szélső baloldalon. Ugy van! balfélől.) Egy rendkívüli, üres formaságok által meg nem mérhető, de a maga históriai és ethicai tartalmában meg nem támadható helyzet, a melyhez nem szabad lakáj kézzel nyúlni, (Élénk helyeslés, tetszés-nyilatkozatok és taps a bal- és szélső baloldalon) hanem a melyhez igaz államférfiúi tapintat kell. A ministerelnök ur látta ezt a két kérdést, mint két felhőt emelkedni és az összecsapásnak minden szándéka nélkül, sőt az összecsapástól való félelemmel egymáshoz közeledni a honossági törvény 10 éves határidejének lejárta előtt. Csak egy kis fuvallat kellett volna, mely helyes irányt jelöljön és a két felhő elment volna egymás mellett, a nélkül, hogy a legkisebb moraj és villám támadt volna. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) A ministerelnök urnak kötelessége lett volna még akkor is, ha az ellenkezőre ösztönözték volna, meg nem engedni azt, hogy e két érzelme, mint két gladiátor úgy álljon egymással szemben a politikai küzdtér homokján; de nem tette, nem tette annak daczára, hogy nem volt rá kényszerítve, annak daczára, hogy minden meg volt neki adva arra, hogy ebben a kérdésben a koronát ne exponálja. Nem volt senki a házban, a ki a honossági törvényt politikai tüntetés vagy kizárólag Kossuth személye miatt akarta volna módosítani. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Ellenmondások jobbfelöl.) S ennek nemesik azok adtak kifejezést, a kik Irányi indítványa ellen szavaztak, hanem maga Irányi is, midőn indítványát indokolta. Hát miért nem jutott eszébe a ministerelnök árnak november 22-ike előtt, vagy ha előbb nem, legalább akkor, hogy vannak katonai ujonczszökevények is, a kik miatt a honossági törvényt módosítani kell; (Derültség a bal- és szélső baloldalon) miért ment el a királyhoz, hogy tőle a díszpolgársági theoriájához engedélyt kérjen. Mert ez a theoria sokkal több, mint a mit itt bárki kívánt, mert a theoria tisztán Kossuth kedveért volt megadva a király által, holott a módosítást mindenki általános szempontból kívánta. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De a t. ministerelnök ur nem állott meg azután a díszpolgársági theoriánál, hanem tovább ment és egyenesen megígérte a honossági törvény revisióját általános szempontból is, tekintettel a kivándorlókra és tekintettel a szóban forgó körülményekre. (Ugy van! a bal-és szélső baloldalon.) De azután a t, ministerelnök ur ennél sem állott meg, hanem miután már egyszer bevonta a koronát a díszpolgársági theoriába s miután érezte, hogy ez a második ígérete még sem kedves a korona előtt: akkor a korona elleni hűtlenséggel vádolta be új év napján mindazokat, kik a honossági törvény módosítását, bár általános szempontból követelik, de követelik arra való tekintettel is, hogy Kossuth Lajos el ne veszítse honpolgári jogosultságát. (Ugy van! balfélől.)