Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-339

392 839. országos ülés február 25-éii, kedden. 1890. kény ponton támadja meg. Mert megtörténhetik, hogy pl. a magyarság többsége azt határozná, hogy változzék meg a kormány iránya és rendszere, ezt a választásoknál keresztül akarná vinni és nem ez érvényesülne, hanem azon kisebbség akarata, mely szövetkezve a kormányhatalommal és szövetkezve a nemzetiségekkel, megalkotná parlamenti majoritását és állandóan fenn is tudná azt tartani. (Igaz! Igáz! a baloldalon.) És ha hozzáveszszük, t. ház, hogy Magyarországon a nagy és állandó hadseregre, mely minden monarchiában a parlamentarismusnak lappangó ellensége, a közjogi helyzetnél fogva nem lehet azt mondani, hogy nemzeti hadsereg; ha hozzáveszszük, hogy Magyarországon a magyarok számbeli többségét is vita lárgyává teszik sokan, a kik a magyarság suprematiáját csak kényszerítve tűrik: akkor nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy Magyarországon kétszeite jobban, mint bárhol, őrködni kell, hogy a parlament veszélyei meg ne nőhessenek. (Élénk helyeslés a hal és szélső baloldalon.) És a parlament a legtisztább erkölcsi alapon nyugodjék. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Mert ha a zsarnokságban és elnyomásban mi adunk példát a pártzsarnokság fentartásával, akkor hogy igazolhatjuk a magyar faj suprematiáját (Helyeslés, tetszés a bal- és szélső baloldalon) itthon és hogy küzdhetünk azon majoritasi princípium ellen, melyet a panslavisnaus képvisel, midőn a statistikai adatok brutális érveivel lép fel a szellemi factorok ellenében. (Élénk tetszés abal- és szélső baloldalon.) Ezek igenis komoly veszélyek, t. ház. (ügy van! balfelöl.) De hát ezeket értette e a t. ministerelnök ur, a melyek ellen ő a parlamentarismust meg akarja védelmezni? Ezeket akarja-e megorvosolni a ministerelnök ur olyképen, hogy a választasd törvény revísiója, a választókerületek helyes beosztása, a választási szabadság törvény általi biztosításával lehetetlenné tétessék, hogy oly majoritás alakulhasson itt és tarthasson fenn kormányt, mely esttleg nem a magyarság többsége, hanem esetleg annak kisebbsége. Ezt akarja-e orvosolni olyképen, hogy ha már ennek az államnak nincs nemzeti hadserege, legalább legyen egy hatalmasan organisált nemzeti állama és társadalma, mely a jogok arányos megosztása, a cultura jótéteményei, a pártatlan igazságszolgáltatás és közigazgatás által mind jobban fel tudja szívni az országnak különböző elemeit? Ezt akarja megorvosolni, ugy, hogy a jogrend lehetetlenné tegye azt, hogy a politikai önkormányzat szolgáljon rossz példákkal a nemzetiségeknek az egyházi és a megyei önkormányzatnak terén? Nem, t. ház, (Halljuk!) a ministerelnök ur nem ezek ellen a veszélyek ellen akarja megorvosolni, megóvni a parlamentet, hanem büszkén mutat rá az ő 15 esztendős kormányzatára s ugyanakkor felfelé demmtiálja az ellenzéket. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon. Mozgás jdbbfelől.) A t. ministerelnök ur azt mondja, (Zaj jobbfelől. Halljuk! Halljuk! balfelől) hogy ha a parlamentben az ellenzék támadásai sikerre vezetnének, akkor a parlament uralmának vége vettetnék és helyét elfoglalná a kisebbség zsarnoksága, (Zajos félkiáltások: Ugy van ! balfelöl.) Hát, t. ház, én a ministerelnök ur vágyaira nem akarom előhozni azt, hogy milyen volt az ő, milyen erőszakos és szenvedélyes volt az 8 módszere, míg ellenzéki vezér volt, (Zajos félkiáltások balfelöl: Ugy van!) nem akarom előhozni azt azért, (Zajos felkiáltások balfelől: Halljuk!) mert én azon a téren, midőn ő a jelenlegi ellenzéket vádolván szenvedélyességgel.ebbena saját ellenzéki múltját ítéli el, szívesen üdvözlöm, (Zajos felkiáltások balfelől : Ugy van!) de mégis meg kell jegyezne.ü, hogy az, hogy a ministerelnök ur szenvedélyes és erőszakos módszerrel élt ellenzéki korában s azzal a parlament működését nem egyszer megállította, zavarni pedig állandóan zavarta, nem gátolta meg azt, hogy később mégis oly állapotok ki ne fejlődhessenek, a melyben a t. ministerelnök ur 15 éven át békésen kormányozhatott. (Zajos felkiáltások balfelől: Igaz! Ugy van!) Ugy gondolom, hogy a ministerelnök ur sem fogja kétségbe vonni, hogy a parlamentben időről-időre fordulhatnak is elő szenvedélyességek és erőszakoskodások, ebből még nem kövttkezik az, hogy ezek mindig és mindenkor állandóan előfordulnak, sőt még abból sem lehetne ezt rendszer gyanánt feltüntetni, ha ezek a szenvedélyességek, mint ez ő vele történt, czélhoz is érnének. Nagyon rosszul áll tehát a t. ministerelnök urnak, hogy ő ezen szendedélyes támadások ellenében nemcsak magát akarja védelmezni, hanem még az ő utódját is (Zajos felkiáltások balfelől: Igaz! Ugy van!) és azért tartja szükségesnek helyén maradni, nehogy az ellenzék ugyanazon fegyverekkel harczoljon utódja ellen, mint most harezol ő ellene. Nagyon rosszul áll a ministerelnök urnak ez (Halljuk! Halljuk!) nemcsak azért, mert ez a tan ellenkezik azzal, a mit ő magáról felállított, hogy ő pótolhatatlan, hanem azért is, inert azt feltételezi, hogy Tisza Kálmán után egy másik Tisza Kálmán következhetik a ministerelnöki székbe. (Zajos helyeslés és tetszés balfelől.) Ebben pedig csalódik a ministerelnök ur. Tisza Kálmán után még egy Tisza Kálmán nem következhetik és tehát nem jöhet senki, a ki ellen az ellenzék ugyanazokat a fegyvereket használhatná, a melyekkel ő ellene küzd; nem jöhet senki, mert az ellenzéknek azt a fegyvert csak a ministerelnök ur adta kezébe, kezébe adta ezáltal, hogy a parlamentarismusnak folytonos meghamisítása, az itt tett nyilatkozatoknak folytonos megmásítása által minden más fegyvert kivett az ellenzék kezéből. (Zajos helyeslés és tetszés balfelöl.) Mert mi