Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-339

330. országos ülés feb; vagy véres erőszakkal van-e kicsikarva, vagy furfanggal, csellel vagy egyszerűen ellopva? (Igaz! Ugy van! Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Sem a lángész, sem a becsület, sem a tudatlanság, sem a vér-, sem a pénzszag, sem az egyik, sem a másik nem érzik meg ama vastagabb vagy vékonyabb papircsomagokon, amelyeket megbízó levelek gyanánt leteszünk a ház asztalára és 6.000 választó bizalma nem több, mint 60 megvásárolt választóé. (Igaz! Ugy van! a baloldalon) A t. ministerelnök ur vagy bárki a kormány tagjai közül, vegyen irónt a kezébe s legyen szives velem utána számítani. Beszéljünk akademice. Tegyük fel, hogy egy alkotmányos országban van 417 választókerület, ebből SÍ7-ben a választók száma 4—6000, a többiben 200—300-1000. Ha már most ezen 217-ből 150 kerületben, a melyben 3 — 6000 választó van, ellenzéki képviselő választatik egyhangúlag vagy nagy többséggel és 67-ben csak kis többséggel bukik meg s ha az ellenzéknek a másik 200 kerületben is vannak jelöltjei, a kik nem választatnak meg, de kis többséggel szemben buknak meg: ha mindezt összeadjuk, t. báz, lehet-e mondani, hogy az igy alakult többség az ország többségét képezi? (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon) Van ugyan, t, ház, a parlamentben 117 főnyi többség, de ez a többség csak formailag és a mandátumok számánál fogva határozhat az ország többsége nevében, mig lényegében nem az ország többsége, mert a választóknak csak kisebb részét képezhetik. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ez tehát igenis oly komoly veszélye a parlamentarismusnak, a melyet nem kell mesterségesen előidézni, hogy káros hatását éreztesse; ez épen azon pont, a melybe leghevesebben kapaszkodnak a parlamentarismus ellenségei, a kik a parlamentarismus képtelenségét s tarthatatlanságát vitatják s milyenek ma már nemcsak a római curia iskolájából kerülnek ki, de Bismarck iskolájában is mind többen mutatkoznak. Ezek szerint a parlamentarismusban mindazon szép elvek és eszményi czélok, melyek a népképviseleti alkotmányban elméletileg le vannak rakva, mind nem egyébre va lók, mint hogy a gyakorlatban meghamisittassanak;mert mig a parlamentaris alkotmány arra van fektetve, hogy a jogok, a melyek a közhatalom forrásai, minél több ember között legyenek felosztva, addig a tényleges eredmény rendszerint az, hogy a sokaságtól, a mely birja azon jogokat, de elméletileg nem ismeri, tréfás és furfangos eszközökkel kicsavarják azok, a kik azokat elvben ismerik, de velük a gyakorlatban börsejátékot tíznek. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Azért mondják sokan, hogy az ahsolutismus tisztességesebb, mint a parlamentarismus. nár 25 én, tcddeH. 1880. 391 Meszlényi Lajos: Igaz! Ugy van! (Derültség jobbfelől.) Ábrányi Kornél: Teljesen igaza van Meszlényi t. képviselőtársamnak, hogy egy értelemben tisztességesebb, abban ugyanis, hogy ha könnyen fajul is zsarnoksággá,legalább őszinte; (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) mig ellenben, ha a parlamentarismus fajúi el zsarnokság"á, minden zsarnokság közt a legutálatosabb. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Zaj a jobboldalon.) Mert ez a zsarnokság mindent a sz abadság és nemzeti akarat számlájára ir fel és bűneit a legszebb elvek álarcza alá rejti. (Élénk tetsiés abal- és szélső baloldalon. Zajajobboldalon.)Mkv\)Gäig a parlamentarismus nemcsak a benne rejlő fogyatkozásoknál, de monarchiában a dolgok rendjénél fogva sokkal könynyebben fajulhat zsarnoksággá, mint az ellenkezővé, mert a parlament a maga egészében nem felelős, a többség ennélfogva szintén nem felelős, a kormány a saiát felelősségét a többség által könnyen kijátszhatja, kivált, ha a koronára is támaszkodhritik. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mert mig a korona mindig abban a j helyzetben vau, hogy minden perczben legális j utón küldheti haza a parlamentet, addig a parlai ment soha nincs abban a helyzetben, hogy legális úton hazaküldhesse a koronát, (ügy van! Ugy van ! a bal- és szélső baloldalon.) És ha mindezekhez hozzáveszszük azt, hogy mi volt a parlamentarismus töiténete, mi volt történeti és jogi fejlődése : akkor még inkább félnünk kell e veszélyektől. Mert a parlamentarismus nem Isten kegyelméből nyert államforma, (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) hanem az egyéni szabadságnak, a jogegyenlőségnek és a népfelségnek hallatlan erővel kiküzdött és roppant sok rebellis észszel kigondolt életszervezete. A kormánynak ós a nemzetnek soha sem szabad tehát elfelejteni azt, hogy a parlamentarismusljana legfőbb hatalmat nem szabad oly tényezőkre bizni, a kik azzal összhangban nem állanak (Élénk helyeslés balfelől) és a kik azt hatalmi önzésből meghamisítják. (Igaz! Ugy van! balfelől) Ezek tehát igenis komoly veszélyek, melyek a parlamentarismust fenyegetik és ezek ellen a kormánynak igenis első kötelessége megvédelmezni a parlamentarismust, kivált Magyarországon, a hol ezen veszélyeket fokozza még az is, hogy itt nagy számmal vannak a lakosok között olyanok, a kik a magyar állameszmével magukat nem assimilálják. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Ezekkel az ellenzék nem pactál, mert nem pactálhat; elismerem, hogy a kormány sem pactál, de azért mégis abban a helyzetben van, hogy a választásoknál felhasználhatja őket (Zaj jobbfelől. Halljuk! Halljuk! balfelől) közigazgatási úton saját jelöltjeinek támogatására. (Igaz! balfelől.) Ez ismét nagy abnormitas, mely a parlamentarismust érzé-