Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-339

Í,90 339- országos ülés felirnár 25-én, kedden. 1890. eredményeket gondosan őrizni fogjuk, inert hiszen mindenki tudja, hogy sem nálunk, sem máshol a pénzügyi eredményeket nem lehet ugy őrizni, hogy vasszekrényhe teszszük azokat és szuronyos katonákat állítunk melléje, hanem hogy csakis egészséges, jó kormányzat és eonsolidált viszonyok által lehe; azokat biztosítani. (Élénk helyeslés balfelől.) Es ha ezek a külföldiek azt olvassák, hogy nálunk az ellenzék nem a íninisterelnök urat támadja, hanem a parlamentarísmust akarja alapjában meg dönteni; ha azt olvassák, hogy itt oly tendentiák harapóztak el, a melyek a trón ellen is izgatnak s a melyek a hazára nézve is veszélyesek és ezt mind a ministerelnök ur szájából hallják Gróf Károlyi Gábor: Nem hiszi el senki! Ábrányi Kornél: A külföldi emberek nem emlékeznek vissza a ministerelnök urnak múltban tett minden nyilatkozatára, mint mi akkor a külföldi polgár nem sok bizalmat érezhet irántunk. Ennélfogva ugy

T az ellenzéki politika, mit a Magyarország hitelének szempontjából, mely azon bizalmon alapszik, a melylyel a külföld Magyarországnak nemcsak eonsolidált viszonyai, hanem fejlődési akarat és képessége iránt is viseltetik és a mely a nemzeteknek az európai társaságban megadja a tekintélyt: ezen szempontból is szükséges, hogy ezen vádakkal foglalkozzunk s annyival inkább szükséges azt tennem nekem, mint a ministerelnök ur által súlyosan bevádolt ellenzék egyik szerény tagjának és annál inkább, mert a ministerelnök ur e vádakat nemcsak itt e házban hozta fel tegnap, hanem sokkal súlyosabb alakban ott, hol az ellenzék nem is védelmezhette magát, felhozta újév napján a ministerelnöki palotában. (Ugy van! ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Igaz, hogy a mint e súlyos vádakat emelte a t. ministerelnök ur, sietett a külföldet megnyugtatni azzal, hogy migőazon a helyen van, addig ne féljenek, addig Magyarországon nem lesznek a parkmentaris viszonyok megbontva, mert ő megvédi azokat s ő szilárdul el van tökélve maradni. Mig tehát őt azon a helyen látják, addig baj nincsen. (Derültség balfelöl.) De, t. ház, ez nagyon sovány vigasztalás azon súlyos vádakhoz képest mindazoknak, a kik magyar aranyjáradékkal vagy állami kötvényekkel birnak. Mert ha Magyarországon csak egy ember van, a ki a parlanientarismust megvédelmezni képes és ez is csak addig, a mig minister, akkor Magyarországon nagyon szomorú lábon áll a parlamentarismus. (Igás! Ugy van! balfelöl.) Mert a ministerelnök ur sem fiatal ember már és ő sincs biztosítva a betegségek, az aggkornak gyengeségei ellen és ha egyszer képtelenné válnék, hogy a parlamentet és a trónt megvédelmezze , mi történnék akkor ? Épen ennélfogva talán megengedi nekem a t. ház, hogy a t. ministerelnök ur vádjaival behatóbban foglalkozzam (Halljuk! Halljuk!) és közelebbről nézzem azt a thesist: igaz-e, hogy az ellenzék támadásai nem a ministerelnök ur személye, és politikája, hanem a parlamentarismus ellen vannak irányozva s hogyha ezen támadások következtében a ministerelnök ur elhagyná helyét, akkor csakugyan oly óriási zavarok állnának-e elő nemcsak a parlamentarismusra, de minden későbbi kormányra nézve? (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Én a t. ministerelnök urnak igazat adok abban, hogy Magyarországon a parlamentarismust igenis komoly veszélyek fenyegetik. Még pedig első sorban fenyegetik azok, a melyeket a parlamentarismus önmagában hord s melyek ellen a parlamentaris must sem a többség, sem az ellenzék egy magában meg nem védheti, hanem a melyek ellen a parlamentarismust minden pártnak kezet fogva, csakis a nemzet segítségével lehet megvédelmezni. (Igás! Ugy van! a baloldalon.) Ezen veszélyek nemcsak nálunk fenyegetik a parlamentarismust, hanem minden monarchiában, ahol a parlamentarismus a fejlődés első stádiumában van és a hol még sem az összes állami jogrend, sem az összes társadalmi viszonyok nem illeszkedtek be az államéletbe és nem emelkedtek fel az általános műveltség, az anyagi jólét s ennélfogva az erkölcsi függetlenség ama magaslatára, melyen többé a parlamentarismust sem alulról, sem felülről nem lehet meghiúsítani. (Iga?! Ugy van! Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Mig ez be nem következik, addig a parlamentarismus veszélyeit nem kell mesterségesen előidézni; mert azok megjelennek saját maguktól épen ugy, mint egészségtelen talajviszonyok között az epidemicus betegségek. így például a parlamentarismusnak egyik nagy veszélye az, hogy habár lényegében a többség elvére van alapítva és a közszabadság biztosítékait abban keresi, hogy ugy a törvények, a melyeket a parlament alkotott, mint a kormányhatalom, mely az ország sorsát intézi, a nemzet többségének kifolyásai legyenek: mégis megtörténhetik — még pedig a nélkül, hogy a legkisebb visszaélés követtetnék el a kormány részéről — hogy alakul oly többség és párt s ennélfogva oly kormány, mely nem a nemzet választói többségének, de azok kisebbségének kifejezése. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélső baloldalon.) És miért ? Azért, mert a parlamentben minden mandátum egyenlő joghatálylyal bir, tekintet nélkül arra, hogy 6.000, avagy 60 választó bizalma adja-e; (Igás ! ügy van! a bal- és szélső baloldalon) tekintet nélkül arra, hogy az a mandátum ki van-e érdemelve munkával, igazi hazafisággal, polgári önérzettel, avagy pedig meg van-e vásárolva pénzért, ajándékozva van-e kormány-kegy által,