Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-339

839. országos ülés február 2ő-én, kedden. 1890. 389 5 millión kivül minden szükségletét agy a rendes, mint a rendkivüli kiadásokat és beruházásokat önerejéből fedezi az ország. (TJgy van! ügy van! jobbfelől.) A kormány kijelölte az utat, melyen az egyensúly fentartható, helyreállította az államháztartásban annyira szükséges rendet és az intézkedésekkel annyira megerősítette az állam hitelét, hogy egy igen nagy művelet, a különböző, magasan kamatozó értékpapírok conversiója, bár a legnagyobb csendben, mégis a legnagyobb sikerrel vitetett keresztül. (Helyeslés a jobboldalon.) Az eredmények után bátran bizhaíom az ítélet hozatalát a t. házra. Csak még egy megjegyzést. Legyünk tisztában a helyzettel és az egymásközti viszonynyal. (Halljuk!) A helyzet az: a mai vitának czélja kitüntetni, hogy a háznak és az országnak többsége bizalommal viseltetik-e azon kormány iránt, mely az ország ügyeit vezeti c

V(Zaj balfelöl.) Mint már felszólalásom elején mondottam, mi azoktól, kik akár személyes okokból, akár különálló elvi álláspontjuknál fogva megtámadják a kormányt, nem kérjük, nem is várhatjuk e bizalmat. De az elért eredmények alapján méltán várhatjuk azt és nyílt fővel állhatunk e ház többsége elé, (Zajos helyeslés jobbfelől) melynek határozatait bizonynyal az ország többsége is helyesli (Zajos helyeslés jobbfelől. Hosszontartó zajos ellenmondás a bal- és szélső balon) kérve, hogy e költségvetést e kormánynak megszavazni méltóztassék. (Hosszantartó zajos helyeslés jobbfelöl, liossmntartó s zajos ellenzés és „Hoch" kiáltások a szélső baloldalon.) Elnök: Helfy Ignácz képviselőül-személyes kérdésbe kivan felszólalni. Helfy Ignácz: T. ház! Jól tudom, hogy e perezben nincs jogom a t. minister ur szavaira válaszolni; fentartom azt magamnak egy legközelebbi alkalomra. Azt az egyet azonban eonstatálhatom, hogy a mit tegnap mondottam, azt még ő maga is megerősítette: hogy tudniillik hibákat követett el a pénzügyi tárcza kezelésében, (ügy van! ügy van! a szélső baloldalon.) A többit máskor fogjuk megvitatni. A miért engedelmet kértem a felszólalásra, az az, hogy Móricz Pál t. képviselő ur egy históriai tényre vonatkozva, nevemet is szíves volt felhozni. A történelmi igazság kedvéért kénytelen vagyok ennyit mondani: Igaza van t. képviselőtársamnak abban, hogy akkor, mikor az úgynevezett agyonbeszélést terveztük, együttes tanácskozás nem volt a két párt közt; abban is igaza van a t. képviselő urnak, hogy Vécsey Tamás volt képviselőtársunk hozta épen hozzám azt az üzenetet, hogy a párt abban állapodott meg, hogy pártkérdést nem csinál e dologból. De egy harmadik dolog is igaz és ezt nem méltóztatott elmondani, pedig alig hiszem, hogy nem tudná t. képviselőtársam. (Halljuk! Halljuk!) A harmadik igazság az, hogy mikor mi az akkori 48-as párt, megállapítottuk az agyonbeszélést, első, kivel én e tárgyban beszéltem, Tisza Kálmán, a balközép vezére volt. (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon. Zaj jobbfelől.) A második pedig Ghyczy Kálmán volt. Mindkét férfiúnak azon igéretét bírtam, hogy ha képesek leszünk a csatát néhány napon át. fent ártani: akkor ők belemennek a csata folytatásába. Ez csakugyan meg is történt. Mi kezdtük és folytattuk hősiesen 4—5 napon át; ötödik nap este belement Tisza Kálmán s utána Ghyczy Kálmán s a többiek, (Felkiáltások a szélső balfelöl: És Móricz Pál!) és azután Móricz Pál t. képviselőtársunk. (Nagy derültség a bal- és szélső baloldalon.) Hogyha tehát Orbán Balázs t. barátom tévedett is, mikor azt mondta, hogy a két párt együttesen tanácskozott, a lényegre nézve még sem tévedett, mert igaz az, hogy a két párt egyesei igenis érintkeztek, érintkeztek pedig a vezérei. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Báró Roszner Ervin jegyző: Móricz Pál! Móricz Pál: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Nincs jogom szólani, de ha a t. ház megengedi, (Halljuk! Halljuk!) bátor vagyok kijelenteni, hogy I mind az, a mit Helfy i. barátom felhozott, megfelel a tényeknek, csak egy nem, mert én az agyonbeszélésben soha sem vettem részt. Zay Adolf jegyző: Ábrányi Kornél! Ábrányi Kornél: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Az appropriatio tövényjavaslatánál éreznem kell, hogy nem vagyunk többé abban a szerencsés helyzetben, melyben az egyes ministeri tárczäk tárgyalása alatt voltunk; mert az appropriatio arról szólván, hogy a költségvetés végrehajtását az egész kormányra kell reábíznunk, a t. ministerein ök urat nem részesíthetjük többé abban a figyelemben, hogy ne foglalkozzunk vele. Deat. min isterelnök ur maga sem kívánja ezt a figyelmet, mert tegnapi felszólalásában is megleczkéztetett bennünket a parlamentarismusból. Ezt én csak ma reggel olvastam, mert tegnap a nagy zajban nem voltam képes megérteni. De a t. ministerelnök ur nem fogja tőlem rossz néven venni — sajnálom, hogy nincsen itt (Felkiáltások a szélső balon: Nem sajnáljuk!) — ha én az ö nyilatkozataira magas állásánál fogva súlyt helyezek. És pedig nemcsak azon nyilatkozataira, melyeket e házban mond, hanem azokra is, melyeket mint ministerelnök, bárhol és bármikor tesz. Azt hiszem, nemcsak én vagyok igy a ministerelnök ur nyilatkozataival, hanem még inkább azok, kik ugy az országban, mint a külföldön például magyar aranyjáradékkal vagy államkötvényekkel birnak s a kik ennélfogva kiválóan érdeklődnek Magyarország belső viszonyai és parlamentaris helyzete iránt. Ha külföldi ember olvasná a t. ministerelnök ur nyilatkozatait, melyekkel parlamentaris viszonyainkat jellemzi, alig tehetné ezt hideg borzongás nélkül; mert bármennyire hangsúlyozzuk is mi valamennyien azt, hogy az elért pénzügyi