Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-339

839. országos ülés február 25-én, Kedden. 1890. 383 nai gyakorlatokat szemmel kíséri, eliszonyodik, hogy a hadseregben levő fiainkkal mily brutalitással bánnak el (Igaz! Ugy van! szélső balfelöl.) s nemcsak szavakban, hanem tettlegességekben nyilvánuló kegyetlenkedésekkel a halálba kergetik oly nagy számban, hogy alig van nap, hogy alapok 2—3 magyar hadfi öngyilkosságát ne registrálnák. Hát még ha a zárt kaszárnyák titkait ismernők A miiiisterelnök ur azt mondja, hogy ez kórtünet, a túlérzékenység szüleménye, én pedig azt mondom, hogy azok vére ő rá tapad, inert az ő feleletei adják a kínzók kezébe a vasvesszőt, az öngyilkosok kezébe á gyilkoló fegyvert a feletti kétségbe esésükben, hogy a nemzet souveraine liatalmát képviselő országgyűlés gyenge egy elbizakodott hadnagyocskával szemben. Ám szolgáltassaki a mini^terelnök ur fiainkat a féktelen magyar gyűlöletnek s szaporítsa martyraink számát, ezek ártatlanul kiontott vére fogja megtermékenyíteni azon talajt, a melyből a magyar hadsereg ki fog kelni, mert ha önök eltűrik e rabszolgaságot, a nemzet nem fogja túrni. Egek előrebocsátása után áttei ek a költségvetési törvényre. T. ház! A költségvetési törvény vagy amint parlamentaris műnyelven nevezik, az appropriatio egy hosszú praemissának képezi conelusumát, tömör conpediumát egy terjedelmes munkának,hogy ugy mondjam befejező végpontját a költségvetési ragy vitának. A miként minden műnél arra igyekeznek, hogy a végjelenet csattanósan fejeztessék be, hogy a kibontakozás és befejezés tetszetős, lendületes, de egyszersmind tanulságos is legyéén, hogy az abból levonható morál oktatólag, javítólag hasson és az erkölcsiség követelményeinek megadja a diadal elégtételét: akként ezen appropriatio vitájának is olyannak kell lennie, hogy az vonatkozásában és végeredményében a nemzetnek megadja az erkölcsi elégtételt, mert a nemzeti képviselet minden igyekezetének, minden ténykedésének oda kell irányulnia, hogy salakot a tiszta ércztől elválasztva, azt megtisztítva helyezze el a nemzet tárházába. Ez okon az országgyűlés működésében mindig fontos momentumot képez az appropriationalis vita, de kétszeresen fokozódik annak jelentősége most, a midőn egy sötétkorszak zárpontjához közeledünk s egy — reméljük — szebb korszak küszöbén állunk ; a midőn a leszámolás napjának eljöttek komoly perezei; a midőn a 15 éven át gyötrött, megalázott és el kínzott nemzet felháborodása mond elmarasztaló ítéletet a felett, a ki minden csapásnak és minden rossznak kútforrása volt. Nem emelheti senki észszerűleg azt a vádat az ellenzék ellen, hogy kötekedő lett volna s ok nélkül gáncsoskodott, sőt annak — a ki igazságos akar lenni — be kell vallania, hogy e költségvetési vita a yéderő törvény által a legvégsőig fokozott méltó felháborodás nyomában elég simán és szabályszerűleg, mondhatnám nyugodtan és kellő higgadsággal folyt le s még a szokottnál is kevesebb időt vett igénybe. Igen, mert az ellenzék méltányolta a jóakaratot, tekintetbe vette az átmeneti korszak nehézségeit. Ennek tudható íel, hogy az általános vita élénkségét leszámítva, a részletes vitánál 5 ministernek: a közoktatási, kereskedelmi, belügyi, igazságügyi, sőtapénzügyminister költségvetése is könnyen, szabályszerííleg tárgyaltatott le, az ellenzék méltányolta azuj ministerekben a jó szándékot, a jó törekvést, sőt üdvözölte az ígért reformokat és javításokat. A többi költségvetés is — az egy honvédelmi ministerén kívül — elég simán ment át, csakis a honvédelmi költségvetés —mely máskor a legrokonszenvesel ben fogadtatott — idézett elő most élesebb támadásokat, nem annyira a. költségemelkedés, mint inkább azzal kapcsolatos alkotmánysértés és a honvédelmi minister ur egyénisége miatt, a ki e-ehogy sem tud beleilleszkedni Ggj alkotmányos minister szerepébe, hanem még mindig a katonai regiementok terén mozog. 0 sehogy sem tudja felismerni e nemzet azon jellemvonását, mely szerint szép móddal akár madárat lehet vele fogatni, de a kétfejű madár által nem engedi magát megfogatni, attól irtózik. (Élénk helyeslés a szélső haloldalon.) Hiába akar azért a minister ur e szörnynek itt fészket rakni, e fészek ^tojásaiból nem fog itt soha életképes ivadék kikelni, azt hiába melengeti, hiába kotolja, azok zápon maradnak. (Élénk derültség a szélső baloldalon.) Az a kétfejű monstrum, irigységet és gyászt jelző sárga-fekete színeivel itt nálunk meg nem honosodhatik, ugy elröpítettük azt mi 1848/9d)en, hogy az többé itt meg nem maradhat soha. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon, Mozgás a jobboldalon. Elnök csenget.) Elnök : T. ház! Arra vagyok kénytelen a t. képviselő urat figyelmeztetni, hogy mi oly viszonyban állunk az osztrák tartományokkal, (Zaj a szélső baloldalon. Felkiáltások: Az épen a mi bajunk!) hogy nem czélszerü, ha itt a parlamentben ilyen kifejezésekkel illetik azon színeket, melyek ott tiszteletben részesülnek. (Nagy zaj és ellenmondás a szélső baldoldalon. Felkiáltások: Nem czélszerü de jó!) A képviselő urak nem akarják ezt érteni, de értenék, ha a Lajthántúli parlamentben a mi színeinkről beszélnének ilyen hangon. (Nagy zaj a szélső baloldalon. Felkiáltások: Mi nem csempésztük oda a mi színeinket! Nem akasztottuk a mi színeinket senki nyakába !) Orbán Balázs: Tegyen is le a minister ur annak meg'kedveltetési kísérletéről, ne igyekezzék annak mindenhová bigyesztése és előtérbe tolása által folyton fellebbentem azt a fátyolt, a mely