Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-339

már 25-én, kedden. 1890. 3^4 339. országos ülés febi annyi ártatlan vért s oly sok bitófát takar. Nem jó e fátyolt folytonosan emelgetni, mert a kép, a melyet feltár, iszonyatos és vérlázító, az emlékek, a melyeket felidéz, szívszaggatók. A nemzet nagylelkűsége megbocsátní kész, ne tépjék fel minduntalan vérző sebeit, hagyják azokat behegedni. (Helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Hagyja künn azért a honvédelmiminister ur, a mikor idejön, azt a kétfejű madarat, mert ha ide hozza, vele együtt elröpítjük oda, a hová az ily képzeleti szörnyszülöttek tartoznak: a megsemmisült római szent birodalomba, melynek amúgy is czímerét és színeit képezik. Ott talán a szentek fogékonyabbak lesznek az osztrák tanok befogadására, mint itt az élők, kik azokat perhorrescálják. (Élénk derültség és tetszés a szélső baloldalon.) Ennyit a honvédelmi minister úrra s most a pénzügyministeriumi tárcza ötletéből kifolyólag nem tehetem, hogy fel ne szólaljak két veszedelmes, már-már szokássá vált eljárás ellen, a melyek ha továbbra is fent irtatnak, a parlament ellenőrzési jogát teljesen illusoriussá teszik. (Halljuk!) Az egyik az, hogy az államra nézve terhes szerződések köttetnek és foganatosíttatnak, a nélkül, hogy a parlamentnek jóváhagyását kikérnék, avagy csak tudomására is hozatnának. A másik, hogy jelzálogkölcsönök contraháltatnak, a nélkül, hogy arra az országgyűléstől felhatalmazást kérnének. És a midőn valamelyik képviselő kötelességszerííleg az ellen felszólal,az előadó és a minister ur haragra lobbannak s azzal vélik leezáfolni, hogy a szerződések eredménye, valamint az adósság kamatterhe be van véve a költségvetésbe s ez által indokolva, a törvényhozás tudomására van hozva s a költségvetés elfogadása által jóvá vannak hugyva. De hát nem addig van, t. előadó és t. minister ur, mert az oly fontos s merem állítani káros szerződések, mint a minő a külföldre kiszolgáltatott sót érdeklő, a mely szerint az állam minden métermázsa sóból kap I2krt, a vállalkozók pedig forintokat és a sok millióra menő államadósságok csinálásánál — mint a minőt az államjavakra jelzálogkölcsön képében felvettek — nem elégséges az, hogy a költségvetésbe ugy eldugva bevétetnek s két sorban indokoltatnak, azaz a bevételi és kiadási rovatban egyszertíleg megemlittetnek. Az nem indokolás, az egyszerű csempészet (Mozgás jobbfelől) és mesterséges szemfényvesztés általi kijátszása a parlament jogkörének. Tessék az ily fontos dolgokról a parlamentnek külön előterjesztést tenni, külön felhatalmazást kérni s a törvényhozás jóváhagyását kikérni és nem betemetni eldugott fél sor indokolással a költségvetés tömkelegébe ugy, hogy ott senki rá ne találjon. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Nem is volt ez divatban a korábbi tisztességes kormányok alatt, (Élénk mozgás jobbfelől) akkor a legcsekélyebb jószág kiváltására avagy eladására s másnemű ily állami üzletekre vonatkozó szerződések, ha előzetesen megköttettek is, mindig oda tétetett az a clausula, hogy csak az országgyűlés jóváhagyásakor lép érvénybe s nem volt eset, hogy az külön és tüzetes indokolás kiséretében a törvényhozás elé ne terjesztetett s annak ratiticatiója ki ne kéretett volna. Csak Tisza Kálmán, a hires taeticus találta ki a politikai csempészetnek ezt a furfangos módszerét, azok a sószerződések, azok a bejelentetlen jelzálogkölcsönök, mind az ő pénz ügyministerségének a művei. Hát az járta a tactica fénykorában, de nem járja most, mert az egy alkotmányos minister komoly felelősségével összeegyeztethetlen. Hisz ha a költségvetésbe való egyszerű beillesztés a szentesítés bélyegével bírhatna : akkor akár a szent koronát is igy becsúsztatott pár sorral ugy el lehetne idegeníteni, hogy az országgyűlés arról még csak tudomással sem bírna. Engem és senkit — ki képviselői hivatását komolyan veszi s kötelességét lelkiismeretesen teljesíreni akarja — az ily alkotmány-kijátszás ki nem elégítheti, valamint vissza nem rettentheti a hivatalos és kormánypárti lapok otromba támadása és gúnyolódása, mert hiszen azért dobnak az ebnek konczot, hogy ugasson. (Zajos derültség a szélső baloldalon.) E tekintetben előttünk irányadó a mi megbízatásunk, mert minket a nép bizalma azért helyezett ide, hogy őrködjünk a haza üdve és jogai felett s hogy nem tekintve egyéni kényelmünkre, kellemetlenségeknek is kitegyük magunkat hazánk javáért. Elnök: T. ház! Igaz, hogy a képviselő ur nem a parlament tagjairól, hanem kormánypárti lapokról beszélt, de mégis kötelességem megjegyezni, hogy a köztéren működő emberekről itt a parlamentben oly modorban nyilatkozni, hogy „azért dobnak az ebnek konczot, hogy ugasson", nem parlamentaris (Élénk helyeslés jobbfelől) és nem is lovagias eljárás. (Élénk helyeslés jobbfelől. Zaj a szélső baloldalon.) Azok ellen, a kik itt védhetik magukat, lehet erősen beszélni; de azok ellen, a kik itt nem védelmezhetik magukat, ily modorban beszélni nem lovagias. (Helyeslés jobbfelöl. Zaj a szélső baloldalon.) Kérem tehát a képviselő urat, hogy az ilyen beszélési modortól tartózkodni méltóztassék. (Helyeslés jobbfelől.) Orbán Balázs : Elismerem, t. ház, hogy itt a pénzügyminister ur ugy jön be, mint Pilátus a credoba s e szennyest elődétől vette át; de rosszul teszi, ha az alkotmányellenes üzelmeket magáévá teszi és védelmezi, mert hát az iszap nyomot hagy a kézen, mely érinti. Mi a ministerium új tagjait semmiképen nem akarjuk azonosítani a ministerelnökkel, mi őket — épen az '6 érdekükben — elkülönítjük tőle, mert mentesíteni kívánjuk azon a nemzet vérébe átment ódiumtól, mely egész ele-