Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-338

33S. országos ülés február 24-én, hétfőn. 1890. 361 bal- és szélső baloldalon.) És azután mi volt az, a minek a t. ministerelnök ur, yagy a t. kormány ellentállani nem tudott és unszoltatva az ellenzék által, elfogadta annak propositióit, még pedig oly természetű propositióit, a melyek pénzbe kerülnek^a melyek az országra nagyobb terheket róttak ? Állítani ilyeneket lehet, de mig a t. ministerelnök ur erre nézve dátumokat élőnkbe adni nem méltóztatik, addig én azt másnak, mint félrevezetésnek, nem^nevezhetem. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon. Mozgás jóbbfelől) De tovább megyek. Számokkal fogom bebizonyítani, hogy a t. ministerelnök urnak az a kijelentése semmi más

; mint egyenesen a közvéleménynek öntudatos és ezélzatos félrevezetése. (Nagy mozgás jóbbfelől. Ugy van! Ugy van! a balés szélső baloldalon.) Én felkérem a t. pénzügyminister urat, hogy méltóztassék *az én adataimat figyelemmel kisérni és miután az a dolog természetében fekszik, hogy a cabinetnek egyik tagja lévén, a múltnak erényeit, a múltnak előnyös intézkedéseit bizonyára pártfogása alá fogja venni, méltóztassék az én szavaimra tekintettel megmondani, kifejteni, kimutatni, hogy melyik év yolt az, a melyben az ország az államháztartás rendezéséhez közel állott. A t. pénzügyminister úrra hivatkozom két okból. Először azért, mert a t. pénzügyminister ur a saját tárczáját ugy a jelenben, mint a múltban alaposan ismeri és ha valaki, ő képes a házban kimutatni azt, hogy a politikának oly jelenségei voltak, a melyekből a helyzet javulása constatálható. Intézem a pénzügyminister úrhoz másodszor azért, mert én a ministerelnök ur szavaiban nem hizom. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Mozgás jobbfelöl.) Én, t. ház, állításaimat adatokkal ... . (Egy hang jóbbfelől: Hamisakkal!) bizonyítottam és azt hiszem, még lesz alkalmam bebizonyítani ezentúl is, a mig a ministerelnök ur azon helyen van, hogy szavaiban bizni nem lehet, mert azok a szavak ma fehérek, holnap feketék; (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon) hiányzik azokból az a solidaritas, mely minden álhimférfiúnak kell, hogy egyik dicsőségét képezze. (Elénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ha jól emlékszem, az 1886-dik évet jelezte a t. ministerelnök ur olyannak, a mely évben a pénzügyi rendezéshez közel jutottunk. (Ellenmondás jóbbfelől.) Ha nem ezt méltóztatott jelezni, méltóztassék megmondani, melyiket? Egyébiránt azokon az éveken, a melyekben közelségbe juthattunk volna a pénzügyi rendezéshez, keresztül fogok menni, tessék köztük válogatni. 1879-ben az ország deficitje — mindig a zárszámadási tételeket kerek száinokbanidézve —38,200.000 forintot; 1880-ban 41,900.000 forintot, 1881-ben 48,000.000 forintot, 1882-ben 46 milliót, 1883-ban 39,100.000 forintot 1884-ben 41 milliót, 1885-ben 40,200.000 forintot KÉPVH. NAPLÓ. 1887 — 92. XVI. KÖTET. 1886-ban 43 milliót, s 1887-ben 49.400.000 forintot tett Mondja meg tehát nekem a t. pénzügyminister ur, melyik esztendő volt tulaj donképen az, melyben a pénzügyi rendezéshez közelségbe jutottunk? (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Hiszen tudom, hogy ezeknek a számoknak tartalmuk is van és ha ezekből kivonnák azon tartalmat, melyet a rendkívüli események és rendkívüli viszonyok képviselnek, 40 millió körül fog állani mindig és állandóan azon deficit, melylyel ezen országnak küzdenie kell. Már most, helyes volr-e és igazolható volt-e ezen politika vagy nem, arról ne szóljunk most, de azt a tényt méltóztassék nekem megmondani, hogy melyik évben jutottunk mi a pénzügyi rendezéshez közel'? így állván a dolog, t. ház, én sem mondhatok egyebet, mint a mit a ministerelnök ur mondott azon ünnepélyes alkalommal, mely számára Buda várában rendeztetett, hogy a nemzetet sem öntudatosan, sem öntudatlanul félre vezetninem szabad. (Tetszés a bal-és szélső baloldalon.) Bekell vallani a hibát őszintén és nyíltan; megkell mondani, hogy az ország pénzügyeinek rendezése érdekében nem jártunk azon az úton, melyen járhattunk volna, vagy nem tudtuk az ország pénzügyeit rendezni ezen és ezen okoknál fogva; de azt állítani, hogy közel állottunk a pénzügyi rendezéshez, ez olyan valótlanság, mely igen szelíd szó arra, hogy a minister ur eljárását azzal jogosan megbélyegezzem. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon. Mozgás jobbfelöl) Még csak egyet leszek bátor, t. ház, felemlíteni s számokkal bíbelődni többé nem fogok. A t. ministerelnök ur, midőn arról szóltam, hogy az ő hite, felfogása és állítása szerint a ház ezen oldaláról unszoltatott a több-költekezésre, erre tagadólag intett. Ezzel szemben én azt kérdem, hogy miben állhatna azon unszolás, mely az ország kiadásait évenkint megszaporítja, másban, mint a beruházásokban? Mert — gondolom —- a t. ministerelnök ur sem állítja, hogy az ország normál szükségeit, igazgatási szükségleteit, melyek törvényeken és szervezeteken nyugosznak, mi akarjuk fokozni. Ezzel pedig ki van zárva lehetősége annak, hogy ezen gondolat másba, mint a beruházások eszméjébe beleférne. Hogy állnak tehát a beruházásoki 1882-ben tettek a beruházások 28,600.000 forintot. 1883-ban27,900.000 forintot, 1884-ben 29,200.000 forintot, 1885-ben 25,200.000 forintot, 1886-ban 20 millió forintot. A beruházások tehát nemcsak, hogy nem fokoztattak, hanem csökkentettek, sőt ma már ott vagyunk, hogy aggasztóan csökkentetnek. Ne méltóztassék ezt oda magyarázni, hogy unszolni akarom a kormányt a beruházások szaporítására, mert tartok tőle, hogy a ministerelnök ur rögtön feláll és azt mondja, hogy hiszen most is azt mondjuk, hogy keveseljük a beruházásokat. (Derültség és tetszés a baloldalon.) En csak a tényt 46