Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-338

362 838- országos ülés febrn-ir 24-én, hétfőn. 181)0. akarom eonsstatálni, hogy e számadatokból ki van zárva annnk a gondolatnak lehetősége, melyet ránk méltóztatik fogni s melylyel bennünket a politikai felelősség hínárjába akar a közvélemény előtt vezetni; ki van zárva annak lehetősége, hogy a ház ez oldaláról ily természetű indítványok és unszolások csak tétethettek is volna. (Élénk tet­szés a baloldalon.) T. ház! Ha a kormányzat egyéb ágaira gon­dolok, akkor sem tarthatom a helyzetet olyannak, melyhez reményeket fűzhessek; nem tarthatom olyannak, melyre ha rágondolok, arra az ered­ményre juthatnék, hogy a minbterelnök ur el van határozva arra, hogy a kormányzat irányát és szellemét megváltoztassa. Ha nem akarja meg­változtatni, akkor gondolom tisztában vagyunk és akkor képtelenség az, hogy más alapon álljunk és állhassunk, minr a bizatmatlanság alapján. Ha pe­dig őszintén és komolyan meg akarja változtatni, akkor ehhez, t. ház, több biztosíték szükséges. (Élénk helyeslés bal- és szélső baloldalon.) És már pedig, hogy e téren semmiféle jelenségekkel nem találkozunk, az a naponkint felmerülő tapasztala­tokból is nyilvánvaló és azokkal igazolható. Mél­tóztassanak csak Magyarországon a személyi ügyeket az újabb időben megfigyelni, hogy miként töltetnek be magas állások és positiók. (Halljuk! Halljuk!) Tiszteletreméltó férfiakkal, megengedem, de miután e magas positiók olyanok, a melyeknek kezébe egész nagy területeknek sorsa van letéve és tőlük nemcsak az administratio jósága, a poli­tikai szabadság és igazság függ, hanem a politikai élet tisztasága is, hát akkor ennél több kell, ismét­lem tehát, hogy a kiknek kezébe e positiók le van­nak téve, tiszteletre méltó férfiak —- ezt nyíltan elismerem — de kik azok, kik epositiókra helyez­tetnek? Hol van a múlt, a tekintély, a megállapo­dottság és az a reputatio, mely ha egyébéri; nem, magának az ügynek helyes szolgálata érdekében is szükséges volna, szükséges volna különösen, hogy azon positiók betöltésénél ugya kormányzat és állam érdekeire, valamint azon nagy szempon­tokra is legyünk tekintettel,^ melyeknek összesé­géből a nemzet élete áll. (Elénk helyeslés és tetszés a baloldalon ) Hiszen általános nézet az, hogyha Magyarországon valaki okos akar lenni, életczélját nem képezheti más, mint az, hogy álljon be kor­mánypárti képviselőnek és óhajtson mennél súlyo­sabb törvényjavaslatokat és annak utána könnyen elhelyezheti gyermekeit oly hivatalokba, melyek jutalomképen szoktak osztogattatni.Magam voltam fültanuja egy beszélgetésnek, hogy valaki igy okoskodott: három gyermekem van, az egyik kereskedelmi akadémiába jár, reménylem, hogy a mint bevégzi, bankdirector lesz; (Derültség és tet­szés a baloldalon) a másik a jogi pályára adta magát, reménylem, a mint bevégzi, megválasztatja magát képviselőnek s hamarosan főispán lesz belőle; (Derültség és tetszés a baloldalon) a harmadik vélet­lenül nem tanult semmit és nincs semmi olyan qualificatiója, a mely a minősítési törvénynek meg­felelne, megválasztatom tehát képviselőnek s lesz belőle kormánybiztos, főispán vagy talán állam­titkár, most mind olyan állások, melyekhez tör­vény szerint különös qualificatio nem kell. (Derült­ség bal felöl.) Ma ez a szellem dominál. (Elénk he­lyeslés bal- és szélső baloldalon.) E szellemnek üzen­tünk mi hadat, ez ellen fogunk mi küzdeni, mind­addigiig Magyarország közéletében a komoly­ságot, tisztességet és a közérdek igaz"; őszinte, nyilt és becsületes szolgálatát nem fogjuk látni. (Élénk helyeslés balfelöl,) Épen azért, minthogy a helyzet javulásában nem hiszünk; minthogy a ministerelnök urat köz­calamitásnak tartjuk azon positióban, melyben van, (Élénk helyeslés balfelöl) még akkor is, ha szárnyai megnyirbálvák, mert az országnak még ezen positióban is sok kárt tehet és sok szeren­csétlenséget okozhat; minthogy mi abban a szék­ben, melyet elfoglal, csak oly férfiút óhajtunk látni, ki a politikai massiv soliditást képviseli, a ki a nemzet felemelésére és nem posványba vitelén fáradozik; es:ik oly férfiút akarunk látni, a ki a nemzet jó tulajdonait akarja szolgálni és nem gonosz szenvedélyeit jutalmazni; (Élénk helyeslés balfelöl) minthogy azt tartjuk, hogy abban a posi­tióban, melyet elfoglal, lehet dicsőséggel bukni és dicsőséggel győzni, de a nemzeti méltóság, a nemzeti közérzület megalázása nélkül elzülleni nem : a költségvetési törvényt nem szavazzuk meg. (Hosszantartó zajos helyeslés és éljenzés a bal­és szélső baloldalon. Gr. Károlyi Gábor: Jó utat kívánunk, ministerelnök ur ! (Zaj.) Zay Adolf jegyző : Helfy Ignácz! Helfy Ignácz: T. ház! A napirenden levő törvényjavaslatra nézve ugy t. elvbarátaim, mint a magam nevében is kijelentem, hogy azt el nem fogadom. (Helyeslés a szélső balon.) Nem fogadjuk el sok oknál fogva, de főkép azért, mert politikai meg­győződésünk szerint nemzeties parlamentaris kor­mánynak nemcsak az a feladata, hogy a törvényeket végrehajtsa, hogy a rendes administratiót vezesse; hogy a változó körülményekhez képest a koroná­nak és törvényhozás, a mennyire lehet, jó tanács­csal szolgáljon : hanem legeslegelső feladata az, hogy azonosítsa magát a nemzet nemesebb, maga­sabb aspiratióiyal s ernyedetlenül törekedjék azok megvalósítására. Lehetnek pártok, kormányok, melyek ily aspiratiók felé gyorsabb vagy lassúbb lépésben akarnak közeledni; de magára a czélra nézve nem szabad különbségnek lennie hazafias pártok között és még kevésbé szabad nélkülöznie e törekvést egy nemzeti kormánynak. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents