Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-338

3gO 8tS. oruágoi illés február U-én, hétfőn. ÍS90. egyenesen rendőri felügyelet alá akarta helyezni. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Elismerem azt is, hogy a kormányzat egynémely ágazatában a fellendülésnek, az erőszakoskodás csökkenésének és az infectio távoltartásának jelenségeivel találkozunk és épen ez magyarázza meg azt is, a mibe önök tisztátalan felfogásokat akarnak belemagyarázni, (Élénk ellenmondásoJc jobbfelöl. Igás! Ugy van! balfelöl) hogy t. i. az ellenzék néha-néha egyes kormányférfiak tetteit és eljárásait helyesli, sőt ezek az ellenzék rokouszenvével találkoznak. De, t. képviselőh jelenség önmagában véve nem elég; nem elég mindaddig, mig biztosítékaink nincsenek az iránt, hogy abba a politikába, melyet a cabinet egésze folytat, be nem folyik a ministerelnök ur szelleme, akarata, a mely megront és megmérgez mindent, a mihez hozzájut. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Ellenmondások jobb felől.) Fenyvessy Ferencz: Pulszky Guszti inspirálja mindig a háta megett! (Derültség balfelöl.) Horánszky Nándor: Csak néhány momentumot leszek bátor felemlíteni, t. ház és méltóztassék ítéletet mondani a helyzet felett. (Halljuk! Halljuk!) A cabinet politikáját a maga egészében "a dolog természetéből kifolyólag a ministerelnök ur képviseli és ő van hivatva arra, hogy azon nagy és fontos kérdésekben, melyek az ország közjogi helyzetét érintik, érvényesítve az ország azon érdekeit, melyek részint a monarchia másik államával fennálló kapcsolatban, részint pedig azon complicatiókban, melyeket a ministerelnök ur felfelé és kifelé tolmácsolni hivatva van, az orszáa: érdekei és jogos óhajai érvényesüljenek. Hiszi-e valaki, hogy a ministerelnök ur, a ki ma azon tényezők kegy elemkenyerén él, a melyeknél ezen nagy érdekeket kell képviselnie, az a ministerelnök ur, a kiről nem én és nem itt e teremben, hanem az egész országban hirdetik és tudják, hogy onnan tarfcatik, (Ugy van! Ugy van! balfelöl. Mozgás jobbfelől) mondom, azon tényezőknél az ország nagy érdekeit hatályosan és az ország méltóságának megfelelően képviselhesse? Hiszi-e valaki, hogy a ministerelnök ur elejét vehesse oly összeütközéseknek, a melyek kifejlődhetnek és a mebyek kifejlődését megakadályozandó, Magyarország érdekeit hatályosan tolmácsolni és képviselni kell? Én nem hiszem, t. ház. Avagy hiszi-e valaki, hogy a kormányzatban azon tisztaságot és tisztességet, mely abból oly régóta száműzve van, a ministerelnök ur meggyógyítani képes akkor, mikor egész hatalma ezen betegségen épült fel ? -(Derültség és tetszés balfélől.) Hiszen az psyhologiai lehetetlenség, hogy az, a kinek szemei előtt sohasem lebegett más, mint a hatalom egyszerű birása és fen tartása, szakítson azon eszközökkel, melyeknek segélyével ezen példátlan hatalmat létrehozta, a mely hatalom mellett azt látjuk, hogy minél rosszabbul mennek az ország dolgai, annál inkább szaporodnak a külső keretek és annál szorosabb lesz a ministerelnök ur iránti azon ragaszkodás, melyben én erkölcsi tartalmat nem látok. (Igás! Ugy van! balfélől.) Avagy az őszinteségnek és az elvekhez való szigorú ragaszkodásnak, mely a t. ministerelnök ur egyik nagy gyengéjét képezi, (Derültség balfélől) a javulásra gondolhatunk, különösen akkor, midőn az utóbbi időkben is azt látjuk, hogy a t. ministerelnök ur semmi másra nem törekszik, mint hogy a saját ferde positiójából kimenekülendő, az ország közvéleményét félretette. (Mozgás jobbfelől. Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Kérem, én rögtön demonstrálni fogom t. ministerelnök ur, hogy a mit mondtam, ugy áll. A költségvetés általános tárgyalásánál a t. ministerelnök urat egyszer megszállta a bátorság szelleme és a házban felszólalván, egyebek közt a következőket mondotta : (Halljuk! bal felöl.) „Előttünk van egyébiránt mit 1886-ban, midőn a pénzügyi tárczát átvettem, mint a kormánynak egyedüli hibáját elismerem és ez az volt, hogy midőn igenis a rendezéshez már közel jutottunk, nem birtunk ellentállani azon mindenfelől, a túloldalról ép ugy, mint a bárhonnan jövő unszolásoknak, hogy a reformok, fejlesztések terén tovább haladjunk, mint a mennyire azt pénzügyeink megengedték volna." T. ház! A hány szó,annyi valótlanság. (Nagy mozgás és élénk ellenmondás jobbfelől. Ugy van! Ugy van ! a bál- és szélső baloldalon) Gróf Károlyi Gábor: Ehhez hozzá vagyunk szokva! Horánszky Nándor: Be fogom bizonyítani és alkalmat szolgáltatok a t. minister urnak arra, hogy itt, az ország szine előtt czáfoljon meg engem, természetesen czáfoljon meg adatokkal és ne puszta állításokkal és én leszek az első, a ki ezen sújtó ítéletet vissza fogom venni. Legelsőben is azt kérdezem a t. ministerelnök úrtól, hogy miben és mikor unszoltuk mi a t. ministerelnök urat? Tessék nekem dátumokat mondani arra, hogy mi a t. ministerelnök urat további költekezésre unszoltuk? Tessék nekem megmutatni a ház naplóiban és jegyzőkönyveiben azon indítványokat, a melyek a ház ezen oldaláról tétettek oly irányban és abból a czélból, hogy az országnak akár kiadásai, akár terhei szaporittassanak. Hiszen ez feltételezi azt, hogy a t. ministerelnök ur valaha az ellenzék kivánatainak engedett legyen. Méltóztassék reá mutatni, hogy melyik ez az eset. Hiszen tudjuk, hogy a legformaibb, a legcsekélyebb dolgok, a melyek a ház ezen oldaláról, akár innen, akár t. szomszédaink részéről tétettek, mindig visszautasítással találkoztak. (Ugy van! a