Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.
Ülésnapok - 1887-336
348 3Sfi. országos ülés február 17-én, hétfőn. 1890. interpellatió tartalmára, helyesnek fogja találni, hogy én válaszoljak először, mert azon interpellatió, melyre nekem válaszolnom kell, a következő: (olvassa) : Tekintve, hogy a magyar törvényhozásnak joga és kötelessége ébren őrködni, miszerint a közös hadseregben a magyar ifjakkal szemben a katonai fegyelem és szabályzat csakis czélzatának megfelelően és emberséges módon alkalmaztassék: tekintve, hogy ifj. Viezmándy Ödön vadász önkéntes öngyilkosaágát a hírlapok és a közvéle meny durva bánásmódnak tulajdonítják : Kérdem, van-e tudomása a t. ministerelnök urnak ezen esetről ? Ha nincsen, szándékozik-e szerezni és annak adatait a közvélemény megnyugtatása czéljábólis a képviselőházzal közölni? A inásik interpellatió, melyeta t. honvédelmi minister ur bizonyosan fel fog olvasni, inkább oly ténykedésre vonatkozott, mely felett nyilatkozni a szerint lehet, a mint a tényállás a hozzám intézett interpellatiora adandó válaszomból ki fog derittetni. Ezeknek előre bocsátása, után mindenekelőtt azt nyilvánítom, hogy igenis volt tudomásom az esetről hírlapokból, de volt tudomásom magánúton arról is, hogy a hadtestparancsnokság már előbb a legszigorúbb és legalaposabb vizsgálatot rendelte el. Az interpellatió folytán kötelességemnek tartottam t. barátommal, a honvédelmi ministerrel együtt magának a dolog lényegének megtudhatása végett a vizsgálatra vonatkozó irományokat és a vizsgálat eredményét magunkkal közöltetni, a mi teljes készséggel megtörténvén, lesz szeren esem azok alapján a választ megadni. (Halljuk! Halljuk!) A vád, a mely hirlapilag emeltetett, az, hogy Brandner kapitány, az egyéves önkéntesi iskola parancsnoka, a szerencsétlenül járt "Viezmándy irányában üldözéssel, durván, kegyetlenül járt el. Erre vonatkozólag a következőket mondhatom. (Halljuk!) A vizsgálat folyamán kihallgattatott az iskola egyik tanára — a neveket olvasni akarom, hogy tévedést ne kövessek el •— Blanz főhadnagy, akit az öngyilkos a testvéréhez intézett, hátrahagyott levelében (Halljuk! Halljuk!)—melyre még más oknál fogva is vissza fogok térni — mint igazságos és jő embert dicsért, mondván, hogy csakis Blanz főhadnagy volt az, a ki őt mindig védte. (Halljuk!) Ez a főhadnagy ur azt vallotta, hogy igaz, a, büntetéseket mindig a kapitány szabta ki, mert az egyéves önkéntesi iskolában a fenyítő rendszabályokat alkalmazni csak a kapitánynak van joga —a ki ott parancsnok — és másnak nincs; de ő maga volt az, a ki két esetben a büntetést provocálta, az illetőnek minden jóakaratú intés daczára le nem győzhetett hanyagsága, figyelmetlensége folytán, a mely figyelmetlenség többek közt abban is nyilvánul, hogy pl. a tanórákon az illető nemcsak szórakozott volt, hanem több izben azon is rajta kapták, hogy mig a tanár tanított, addig ő újságot olvasott. (Élénk mozgás a bal- és szélső baloldalon és felkiáltások : Rémítő hun! Borzasztó! Zaj.) Egy t. képviselő ur azt mondja: Eémítő bun! Nem, de mégis oly dolog, melyet nemcsak katonai, hanem bármely iskolában, a hol rendet tartanak és azt akarják, hogy a fiatal ember tanuljon, nem tűrnek. (Élénk helyeslés jobbfélöl) De. t. ház, kihallgattatott Pilisi Nándor jogász is, (Halljuk!) ki Viezmándyvalutóbb együtt lakott és ez azt vallja, hogy az illető a kapott büntetéseket neki elbeszélte ugyan, de üldözésről, rossz bánásaiódról előtte sohasem panaszkodott. Kihallgattattak az összes önkéntesek, neki tanulótársai és mind azt vallották, hogy Brandner kapitányt ugyan szigorú, de igazságos embernek ismerik egész eljárásában (Nyugtalanság a szélső baloldalon.) Legyen szabad még szemben azzal az indokolásban nem, de az interpellatióban kifejezett mintegy feltevéssel szemben, hogy az illető kapitány üldözné az egyévi önkénteseket, elmondanom azt is, hogy ő, mint az egyévi önkéntes iskola parancsnoka, bizalmas, vagy katonai hivatalos nyelven szólva, titkos rendeletet bocsátott ki a tanárokhoz, melyben utasítja őket, hogy tegyenek meg minden lehetőt, hogy ha csak lehet, az összes egyévi önkéntesek a tiszti vizsgát az év végén letehessék; figyelmeztet egyesekre, kik hanyagok — igaz köztük volt Viezmándy is — hogy azokra különös gondot fordítsanak és minden rajtuk álló eszközzel igyekezzenek őket rávenni, hogy a hanyagsággal abban hagyva, felhasználják az időt. (Helyeslés jobbfelől.) De tovább is megy. Mint hebyes eljárást, hogy a czél könnyebben elérhető legyen, azt ajánlja még nekik, hogy a tantárgyak előadásánál a tantételeket először magyarul adják elő és csak azután németül. Ez tehát talán nem jele annak, hogy ő akár az egyévi önkénteseket általában, akár pedig a magyar egyévi önkénteseket üldözni tartotta volna hivatásának vagy feladatának, (ügy van! jobbfélöl.) Ez, t. uraim, erre vonatkozólag a tényállásDe vannak levelek, melyek az illetőnél részint halála után, részint akkor, mikor az öngyilkosságot elkövette, találtattak. Gr. Károlyi Gábor: Halála után irta? (Derültség a szélső baloldalon. Mozgás a jobboldalon. Halljtilc!) Elnök: A képviselő urnak nincsen joga olyatközbeszólani, ami zavarja a szónokot. (Igaz! Ugy van! jobbfélöl.) Tisza Kálmán ministerelnök: Mondom tehát, hogy vannak levelek s legelőször is az, a melyet — mint már említettem — a szerencsét-