Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.
Ülésnapok - 1887-336
386. országos ttlés február 17-én, hétfőn. 18*0. 349 len ifjúnál öngyilkossága után találtak és melyet bátyjához irt. Ez a levél az, a melyben igenis Brandner kapitány ellen is panaszkodik, de egyúttal azt mondja, hogy én tűrtem eleget, a többek közt apámnak október 15-iki levelét is, többet már nem tűrök. Mindez arra mutat, hogy szegénynek voltak vagy képzelt vagy valódi, de más bajai is: családi bajok. Lakásán találtatott továbbá testvérének egy levele, (Halljuk! Halljuk!) mely ben felszólítja őt, hogy szakítson azon — hihetőleg kíméletből mondja ugy — családi hibával, a hanyagsággal, a czélnak szem előtt nem tartásával; ezt a 9 hónapot igyekezzék jól felhasználni, nehogy a második évi szolgálat kellemetlensége érje. És ugyanezen levélben az is áll, hogy bocsásson meg neki, ha szűk anyagi viszonyai miatt segélyére pénzt most nem küldhet, de mihelyt lesz, küldeni fog. Ugyancsak egy dr. Rácz nevű barátjától, januárius hóból van egy levél, melyben ez azt irja: „Szivesén segítek mindenkor, mikor lehet, rajtad, de most nem segíthetek." Zsebében pedig halála után egy zálogezédula is találtatott, tehát nem áll az a feltevés .... (Nagy zaj a szélső baloldalon és felkiáltások : Ez felesleges! Halljuk! Halljuk !) Engedelmet kérek, a ki elég fontosnak tartja ezt az ügyet és azt tartja feladatának, hogy meggyőződés legyen szerezhető az indokokról, az ezeket fölöslegeseknek nem mondhatja (Igaz! Ugy van! a jobboldalon) és én azt tartom, hogy nem az a feladatunk, minden áron azt akarni bizonyítani, hogy Isten tudja, miféle hiba történt a tiszt részéről, hanem feladatunk az igazságot felderíteni. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) T. képviselőház! Bizonynyal sajnos, fájlalható az eset, de az még sajnosabb, hogy minduntalan, majdnem naponkint találkozunk hírekkel a nyilvánosság közlönyeiben, melyek hol egy jogászról, hol egy technikusról, hol még középiskolai növendékekről is hoznak hasonló megdöbbentő eseteket. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Elég sokszor egy szülői dorgáló levél, vagy egy tanári szigoní megszólítás, vagy a vizsgán egy rossz calculus és az illető azt tartja legegyszerűbb dolognak: véget vetni életének. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Thaly Kálmán: Ez betegség! Tisza Kálmán ministerelnök: Ezen szomorú jelenségek egyikével találkozunk itt és ezen szomorú jelenségeket csakis erkölcsi neveléssel lehet a jövőben meggátolni. Talán nem volnának ilyen gyakoriak, ha az öngyilkossági esetek annyira a nyilvánosság elé nem vitetnének, mert ez sok, már félig-meddig megzavarodott fiatal embert csak azért, hogy az ő nevével is foglalkozzanak, ráviszi az öngyilkosságra. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Zaj a bal- és szélső baloldalon.) Gr. Károlyi Gábor: Hoch! Hooh! Hoch! Elnök: Gróf Károlyi Gábor képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani. (Élénk helyeslés jobbfelől. Nagy zaj és mozgás a szélső baloldalon.) B. Fejórváry Géza honvédelmi mi llister: T. ház! Miután ez ügyben — és pedig azon föltevésben, hogy mindaz igaz, amit akkoriban a hírlapok állítottak — hozzám is intéztetett kérdés az iránt, vájjon ezen cs. és kir. századosnak embertelen bánásmódja meg lesz-e torolva? És mután a t. ministerelnök ur válaszából a t. interpelláló képviselő ur is, azt hiszem, meggyőződhetett arról, hogy ezen százados nem helytelenül, hanem igenis minden tekintetben, nagyon helyesen járt el: (Élénk ellenmondás balfelöl) ennélfogva eljárása kifogás alá nem esik, tehát büntetésről, vagy megtorlásról egyáltalában nem lehet szó. Kérem ebbeli válaszomat tudomásul venni, mert a t. képviselő ur talán nem kívánja, hogy mindazokat ismételjem, a miket a t. ministerelnök ur felhozott. (Helyeslés jobbfelöl.) Balogh Géza: T. ház! (Halljuk! Halljuk.) A válasz, melyet az igen t. ministerelnök ur adni méltóztatott, engemet nem nyugtatott meg. sőt az önkéntesek sorsa iránti aggályaimat még inkább növelteimért szavaiból meggyőződtem arról, hogy a t. ministerelnök ur nem akarja megismerni a társadalom azon törvényét, hogy a hatalom felelősséggel jár és ez esetben sem akarja tudni, hogy Ja hatalom gyakorlásával megbízott százados felelősséggel tartozik azon tényeiért, melyek befolyással voltak a neki alárendelt szegény önkéntes balsorsára, hanem a kényelmesebb eljárást választja, minden felelősséget az áldozatra hárít, a ki gyenge és tehetetlen lévén, képtelen volt magát megvédeni a hatalom önkénye ellen. T. ház ! Állami intézményeink közt a közös hadsereg csaknem az egyedüli, melyben haladó korunk humanismusa még nem vert kellőleg gyökeret. (Igaz! a szélső balon.) Minduntalan halljuk a panaszt, hogy a tisztek rosszul bánnak alárendeltjeikkel. Magam voltam nem egyszer szemtanuja az ily rossz bánásmódnak (Halljuk! Halljuk!) és egyszer, mikor figyelmeztettem a tisztet, hogy az altiszt a legénységgel igazán durván, brutálisan bánik, azt felelte — pedig igen tisztességes nevelt uri ember volt — hogy az ily bestiák megérdemlik s nem érdemesek arra, hogy másféle bánásmódban részesüljenek. (Mozgás a szélső baloldalon.) Hiszem, hogy a nyugoti civilisált államokban is megtörténik, hogy a tisztek rosszul bánnak a
