Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.
Ülésnapok - 1887-336
386. országos ülés február 17-én, hétfőn. 1890 347 a szurony volt-e megfizetve ? De én azt hiszem, hogy egyáltalában nem volt megfizetve. És minthogy ugy Magyarországon, mint a Lajtán túl a fináncok véghetetlenül szaporodtak s minthogy a fináncok nem háborúba szoktak menni, hanem csak egyes békés helyekre rendet csinálni, a hol szűz dohányt akarnak elkobozni, a Wenzl-fegyvereket a fináncoknak lehetett volna eladni. (Általános derültség.) így állván a dolog, a magam részéről a honvédelmi minister ur válaszával megelégedve nem vagyok, mert sehogysem birom megfogni, hogy egy 36 forintos fegyvert hogyan lehetett 70 krajczárért eladni. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Csatár Zsigmond képviselő ur interpellatiója, mint ma is említette, hozzám is volt intézve. Azt hittem, hogy a honvédelmi minister ur válasza őt e tekintetben is felvilágosítja. Minthogy nem ugy van, interpellatiójának két pontjára nézve, mely inkább engem illet s mely hozzám volt intézve, kötelességemnek tartom röviden válaszolni. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik az, hogy mielőtt az eladás elhatároztatott, volt-e erről tudomása a magyar kormánynak és beleegyezett-e az eladásba? T. ház! Mikor a honvédelmi minister rámutatott arra a tényre, hogy azon fegyverek ára az 1888. évi hadügyi költségvetésben a hadügyministerium saját bevételei közt benne van, akkor egyúttal mindenki előtt, a ki tudja, hogyan mennek e dolgok, bizonyossá tette azt is, hogy ugy a magyar kormánynak, mint a delegatiónak az eladásba bele kellett egyezni; mert másként ezen költségvetés érvényre nem emelkedett volna. (Igás! Ugy van! Helyeslés a jobboldalon.) Ez az egyik. Másik kérdése az, vájjon történt-e, vagy fog-e történni a tekintetben valami, hogy a quota aránya szerint a Magyarországot illető összeg a magyar kincstárnak megtérittesék? Ez is olyan dolog, a mit mindenki tud ; mert mihelyt valamely összeg egyszer a közös költségvetésben, mint a hadügyi kormányzat saját bevételében foglaltatik, a két állam által aquóta aránya szerint fizetendő hozzájárulás egy-egy állam részére kevesebb leszésigy kisebb összeg esik Magyarországra. Ez is olyan dolog, a mit mindenki tud, a kinek csak halvány ideája van ezekről a viszonyokról. De miután a képviselő ur mégis felemlítette, kötelességemnek tartottam ezeket előadni. A képviselő ur az eladott fegyverek árát is kifogásolta; de valamint maga is beismerte, hogy tévedett, midőn azt hitte, hogy Werndl-fegyvereket adtak el, holott Wenzl- fegyverek kerültek eladásra: ép ugy, ha a végére jár, meg fogja tudni azt is, hogy az ár, a melyről szólott, nem a Werndl, hanem a Wenzl-fegyvereknek ára. (Helyeslés.) A mi pedig azt illeti, hogy ezen fegyvereket s akár a népfölkelésnél, akár városi közbiztonsági közegeknél, akár a pénzügyőrségnél lehetne még használni, nem tudom — a népfölkelést most egyelőre nem említve — hogy mennyi idő alatt fogytak volna el ezen fegyverek, ha a felhozott czélokra alkalmaztatnának. (Igás! Ugy van!) Továbbá azt hiszem, hogy sem ezeket a közegeket, sem a népfölkelést, ha esetleg szükség lesz rája, Alvinczy-féle fegyverekkel ellátni nem lehet. (Élénk derültség a jobboldalon.) Csatár Zsigmond: T. ház! A t. ministerelnök urnak adott válasza kell. hogy egypár pillanatra foglalkoztasson engem. Azt méltóztatott mondani, hogy a honvédelmi minister ur kijelentette, hogy benfoglaltatott a közös kormány költségvetésében ezen fegyverek ára, következéskép tudni kellett a magyar kormánynak azt, hogy e fegyverek eladatni fognak. Hát én & delegatiónak tagja nem voltam. (Derültség.) És megvallom, ha bár figyelemmel kisérem is a delegatio működését, de arról egyáltalában nem olvastam csak egy betűt sem, hogy ott akár Wenzl-, akár másféle fegyver eladásáról szó lett volna. Én ugyan nem is óhajtom azt soha a magam részére, hogy oda is besegítsen az Isten (Derültség) a delegatióba, mert azt az én temperatumommal összeegyeztetni nem tudom, magyar felfogásommal az össze nem fér; hanem annyit mindenesetre megvárok addig, mig ezen 67-es alapon áll az ország, hogj a delegatióban működő tagok ilyen vagyon-eladás iránt bizonyos mértékben érdeklődjenek. Lett légyen a ministertanácsban vagy nem, beleegyezett-e a ministeriixm az eladásba vagy nem: egy dolog bizonyos és ez az, hogy ezen fegyvereknek 70 krajezáron való eladása nem mutat másra, mint arra,, hogy sem a Lajthán túli, sem a Lajthán inneni népek anyagi javulásával nem törődnek semmit. Ezt akartam elmondani. Elnöki Kérdem a t. házat, méltóztaíik-e az adott válaszokat tudomásul venni, igen vagy nem? (Tudomásul veszszük! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, a kik a válaszokat tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége a válaszokat tudomásul vette. Következnek a Balogh Gréza és Vállyi Árpád képviselő uraknak Viczmándy Ödön vadászönkéntes öngyilkossága ügyében előterjesztett interpellatióira adandó ministeri válaszok. Es pedig az első interpellatiót Balogh Géza a honvédelmi ministerhez intézte, Vállyi Árpád képviselő lupédig ugyané tárgyban a ministerelnök úrhoz, tehát az első interpellatióra a honvédelmi minister ur fog válaszolni. (Halljuk! Halljuk!) Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház! Remélem, hogy a t. képviselőház — bár tagadhatlanul a sorrend ugy volt, mint a t. elnök ur elmondta — ha visszaemlékezik a két u*
