Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-336

886 országos Ülés február 17-én, hétfőn. 1880. 3 45 30 napi határidő fentartása mellett igazolta. (Éljenzés a szélső baloldalon.) Elnök: Az állandó igazoló bizottság jelentése alapján Zoltán János, Szabolcs vármegye nyirbogdáni kerületében megválasztott képviselő a harminez napi határidő fentartása mellett, igazolt képviselőnek jelentetik ki és a 7-ik osztályba soroztatik. Több jelentés nincs. Következik a napirend: Először is a m. kir. államvasutak zágrábi állomásának és főműhelyének megépítéséről és mozdonyállományának szaporításáról" szóló törvényjavaslat harmadszori felolvasása. Szathmáry György jegyző (olvassa a törvényjavaslatot). Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a törvényjavaslatot harmadszori felolvasásában is elfogadni; igen vagy nem? (Igen!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy az elfogadtatik és igy alkotmányos tárgyalás és szives hozzájárulás végett a főrendiházhoz átküldetni határoztatik. Következik az Ínséges tengerészek kölcsönös segélyezése iránt a Német-birodalommal 1889. évi november hó 10 én kötött egyezmény beczikkelyezésérőí" szóló törvényjavaslat harmadszori felolvasása. Szathmáry György jegyző (olvassa a törvényjavaslatot). Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a törvényjavaslatot harmadszori felolvasásában is elfogadni; igen vagy nem ? (Igen!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy az elfogadtatik és igy alkotmányos tárgyalás és szives hozzájárulás végett a főrendiházhoz átküldetni határoztatik. Következik „az 1890-iki népszámlálásról" szóló törvényjavaslat harmadszori felolva Szathmáry György jegyző (olvassa a törvényjavaslatot). Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a törvényjavaslatot harmadszori felolvasásában is elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy az elfogadtatik és igy alkotmányos tárgyalás és szives hozzájárulás végett a főrendiházhoz átküldetni határoztatik. Következik „a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országokban hitelesített hordóknak a magyar korona országaiban való forgalomba helyezhetéséről" szóló törvényjavaslat harmadszori felolvasása. Elnök : Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a most felolvasott törvényjavaslatot harmadszori felolvasásában is megszavazni, igen vagy nem ? (Igen!) E szerint a törvényjavaslat harmadszori felolvasásában is megszavaztatik és igy alkotmányos tárgyalás és szives hozzájárulás végett a főrendiházhoz átküldetni határoztatik. Kérem a t. házat, méltóztassék ajegyzőkönyvKÉPVH. NAPLÓ. 1887— 92. XVI. KÖTET. nek ezen harmadszori megszavazásokra vonatkozó négy pontját hitelesíttetni, hogy átküldhetők legyenek. Báró Roszner Ervin jegyző (olvassa a jegyzőkönyvnek a harmadszori megszavazásokra vonatkozó pontjait). Elnök : Ha nincs észrevétel, a jegyzőkönyvnek ezen négy pontját hitelesítettnek jelentem ki. Következik a honvédelmi minister ur válasza, Csatár Zsigmond képviselő ur interpellati ójára. Báró Fejérváry Géza, honvédelmi minister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) CsatáiZsigmond t. képviselő ur még 1889. november 20-án intézett hozzám interpellatiót a Werndlfegyverek eladása tárgyában. Nem tudom, méltóztatnak-e kívánni, hogy az interpellatiót felolvassam. (Felkiáltások többfelől: Nem! Nem!) Ha nem méltóztatnak kívánni, akkor legyen szabad mindjárt érdemileg válaszolnom. (Halljuk! Halljuk!) Először is ki kell jelentenem, hogy a t. képviselő ur nagy tévedésben van, a mennyiben azt állította, hogy Werndl-fegyverek adattak el. Werndl-fegyverek eladásáról egyelőre még szó sincs, hanem igenis eladattak Wenzl-fegyverek, azon, már 23 év óta használaton kivül helyezett régi fegyverek, melyek annak idején elöltöltő fegyverekből hátultöltő fegyverekké alakíttattak át. Igen bölcsen méltóztatik tudni, hogy a mai időben Európa minden állama bővelkedik használhatatlan régi fegyverekben; azokat valahogyan értékesíteni kell és a költségvetésben a hadügyminister, ha jól emlékszem, 1888-ra ebből a fegyvereladási czímből 100.000 forintnyi bevételt elő is irányzott. Tényleg nem 400.000, hanem 245.100 darab adatott el és pedig 90.000 darab 1 forintért, 104.400 darab 70 krért, 50.000 darab 72 krajezárért, összesen tehát 199 ezer forintért adatott el ezen 245 ezer darab fegyver. Ezen ár, megengedem, nem valami fényes. (Derültség a szélső baloldalon.) Vájjon a vevők nyertek-e rajta vagy vesztettek, azt nem tudom; felteszem érdekükben, hogy nem vesztettek, mert különben nem vették volna meg; (Derültség jobbfelől) de hogy a fegyverek valami túlságos olcsó áron nem voltak eladva, az abból tűnik ki, hogy még meglehetős nagy készlete lévén e fegyvereknek, most többet 30 krnál nem igér értök senki. A kadügyminister még ez árt el nem fogadta ugyan, de felemlítem e körülményt annak bizonyságául, hogy 70 krajczár mindenesetre oly ár, mely a fenforgó körülmények között kedvezőtlennek épen nem nevezhető. Minthogy a költségvetésben e czímen 100 ezer forint volt praeliminálva és minthogy tényleg 199.000 forint vétetett be: ez összeg a közös hadügyi budgetben elszámoltatott és a törvényes 44