Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-335

333 SS5 országos ülés február 15 én, szombaton. 1890. is emelnők Zágráb városát, mert v,z indóháznak felépítése, avagy a déli vaspálya indóházának tetemes kibővítése és a javító műhely odahelyezése által a munkásoknak nem is százai, de talán ezrei fognak oda telepedni, mi által Zágráb városagyárvárosi jelleget fog ölteni. A mi pedig azt illeti, hogy az oda telepítendő gyármunkásoknak gyermekei magyarul is tanulhassanak, mire nézve a t. előadó ur felemlítette, hogy a bán nagy kegyesen ígéretet tett, hogy ott meg fognak tíírni egy árva magyar iskolát, hogy a munkások gyermekei magyar nemzetiségükből egészen ki ne vetkőzzenek : ez igen szép nagylelkűség a drága testvérektől, de ilyen nagylelkűséget Bécs városa is gyakorol a csehek irányában, ott a cseh népiskolák szintén életbe vannak léptetve. Én azonban mégis félek attól, hogy ők most csak azért, hogy megkapják ezt a rájuk nézve igen fontos kettős kedvezményt és oda települjenek a magyar munkások százai és ezrei, hajlandók megígérni, hogy az iskola felállításának útjába akadályokat nem gördítenek, talán fel is állítják azt, de később majd hivatkozni fognak autonóm jogaikra s azon az alapon, mert ők e téren maguk disponálnak. a horvát tannyelvet el fogják rendelni, vagy pedig egészen megszüntetik aziskolát. De ha ez egyelőre nem történnék is meg, még akkor is féltem a magyar munkások családjait, hogy azok is el fognak horvátosodni, a mint elhorvátosodtak ezrei a Dunántúlról Slavoniába költözött magyaroknak, a horvát kormány azon intézkedései folytán, melyeket az minden idegen elemnek a horvát fajba való beolvasztására elkövet. Ok sokkal energicusabban járnak el a maguk érdekében, mint mi a magyarosítás e'rdekében. Nem bírom, t. ház, minden aggodalom nélkül a magyar munkásoknak százait és ezreit feláldozni az illyrismusnak, az elhorvátosodásmik, mert daczára a magyar iskolának, azok mégis csak el fognak horvátosodni, Magam beszéltem Siavoniában egy gyermekkel, a ki két nyelven beszélt s a ki kérdésemre, hogy mikép tanulsz az iskolában, azt felelte: „ráczul". Midőn pedig azt kérdeztem, hogy minő fiú vagy? „Magyar is, meg rácz is", volt válasza. Ez tehát már két nyelvű volt. Apja, a ki Győrmegyébő! költözött oda, még magyar volt, de gyermeke már magyarnak is, meg rácznak is tartotta magát. így veszi fel lassan a második generatio azt a jelleget és érzelmet, a mely Zágráb város lakosságának legnagyobb részét áthatja. Ezen érzelem minden lehet, de ránk magyarokra nézve ez •— fájdalom épen nem kedvező, épen nem rokonszenves. Minthogy pedig nem rokonszenves, miért jutalmazzam én meg Zágráb városát egy, az Ő felvirágzására, sőt nagy várossá való fejlődésére nézve lényeges lépést képező intézménynyel ? Részemről tehát a javaslatot ezen politikai indokokból semmi körülmények közt sem tudom megszavazni. Ezen érzületemet ki kellett fejeznem, hogy a magyar parlamentben legyen legalább egy ember, a ki tiltakozzék ezen nézetem szerint helytelenül contemplált intézkedés ellen. En félek, hogy ez is egyik jelensége azon titkos pontozatoknak, a melyek talán a horvátokkal kötött pénzügyi kiegyezést követni fogják s mégis oda irányulnak, hogy Kaposvár, Kani?sa, Eszék, Daruvár érdekei Zágráb kedveért feláldoztassanak. Az előterjesztésnek másik része, vagyishogy a kassa-oderbergi vasút elsőbbségeinek convertálásából eredő nyereménytöbbíet mozdonyok Szaporítására fordíttassák, igen ezélszertí intézkedés, mert a magyar államvasút mozdony- és waggon partie-ja még korántsem oly gazdag, mint az osztrák Ferdinánd-Nbrdbahné, vagy más rendezettebb és nagyobb vasutaké; mert magam is szükségesnek tartom, hogy a növekedő forgalom igényeit ezen úton is iparkodjunk kielégíteni. Üdvözlöm a t. minister ur azon igéretét is, hogy a magyar állami vaspálya mozdony- és waggonlétszámáról kimutatást fog a ház elé terjeszteni, mert igy áttekintést nyerhetünk majd az egészről és én előre is kijelentem, hogy nem fogok vonakodni saját igénytelen szavazatommal is e tekintetben a t. minister ur előterjesztését támogatni. Sajnálom, hogy az előterjesztés első felét el nem fogadhatom, de részemről addig, míg Horvátországban ós spéci tliter Zágráb városában a magyar nemzet iránti hangulat nem javul, ezen város emelését czélzó ilyen javaslatot soha semmi körülmények között sem fogok megszavazni. (He lyeslés a szélső balon.) Orbán Balázs: T. ház! Azokat, a miket Thaly Kálmán t. barátom előadott, nagyon megfontolandó és számba veendő dolgoknak és körülményeknek tartom. Hazánk sokkal szomorúbb viszonyok közt van, hogy sem saját érdekeinek háttérbe szorításával ily nagy áldozatokat hozhasson a társország kedvéért, mint a minő itten contempláltatik, még pedig két irányban, vagyis a zágrábi külön állomás és főműhely építésével. Egyáltalában a vasúti indóházak építésénél mi rendkívüli fényűzést fejtünk ki ; nem szólok itt a központi főindóházról, arra szükség volt; de a ferenczvárosi és a kelenföldi nagyméretű indóházak tökéletesen feleslegesek voltak, az azokra kidobott milliók meggazdálkodhatok lehelének vala. Vegyenek példát e tekintetben a nálunk gazdagabb Francziaországról, a hol Parisban % Lyonban csak egyetlen indóház van, pedig az ottani forgalom a mienkhez viszonyítva óriásinak mondható. Magában Londonban is csak két főindóház van. De ha már ki tudnék is békülni egy Zágrábban építendő külön állomás eszméjével, de nem tudom átlátni, hogy miért kell a vasúti főműhelyt oda helyezni? Én elfogadom, hogy délvidéki vas-