Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.
Ülésnapok - 1887-335
885. országos ülés február 15-én, szombaton. 1890. 333 utaink számára kell egy főműhelyt berendeznünk, de nem látom át, hogy azt miért ne lehetne egyik határszéli közeli magyar városunkban létesíteni, ha már Kaposvár vagy Kanizsa alkalmas voltát tagadják, hát akkor rendezzék azt be Barcson, Zákányban, Csáktornyán avagy Légrádon, a melyek dunántúli vasutaink végpontjait tekintve, sokkal központibb fekvéssel birnak Zágrábnál s a melyek a tüzelő és feldolgozandó anyag szállítására még az olcsó vízi közlekedéssel is rendelkeznek. Egy ily főműhely [nagy pénzforgalmat idéz elő s nagyon sok kéznek ad foglalkozást, miért kell a nyereményt és munkát elvonnunk saját népünktől, a mely épen ott a déli vidékeken anynyira el van szegényítve, hogy tömegesen vándorol ki Slavoniába, sőt Amerikába is. Elfogadom azon ellenérvolést, hogy a zágrábi 'főműhelyben is legnagyohb részt magyar mun kasok lesznek alkalmazva, miután Horvátországban ily mesteremberek csekély számban vannak; de én, t. ház, jobb szeretem, ha e magyar munkáso': itt a mi határainkon belül tartatnak, mert ott Zágrábba, ha ők maguk megmaradnak is magyaroknak, (Felkiáltások a szélső balról: Üldözik őket!) gyermekeik már horvátok lesznek, mert ott a Dráván túl igen jól értenek ahhoz — a mit mi itt nem teszünk, az elhorvátosításhoz, azt egé«z szenvedélylyel űzik Síavoniában és a Muraközben is, a melynek magyar eredetű, magyar jellegű és magyar nevű lakosait csakis az egyházi oda tartozandóság révén ugy elhorvátosították, hogy 6—7 falun mentem át, mig egy magyarul értő emberre találtam, pedig a családok nevei Kovács, Szabó, Molnár stb., de arezjellegük és termetük is első tekintetre elárulja magyar származásukat. Ez elég szégyen nemzetünkre nézve, a mi élhetetlenségünknek és fajunk pusztulásával való nem gondolásunknak valóban megdöbbentő jelensége. Készakarva ne szaporítsuk a nemzet kebléről letépettek számát. Építsük azt a főműhelyt magyar földön, hogy az ott alkalmazandó munkások magyarok maradhassanak s kik nem azok, azzá legyenek. A főműhelyre a költséget csak ugy vagyok hajlandó megszavazni, ha az magyar földön rendeztetik be. (Helyeslés a szélső balvldalon.) Baross Gábor kereskedelemügyi minister: T. ház ! (Halljuk! Halljuk!) Én csak szerencsét kívánhatok a t. képviselő urn részletes ismeretekhez, melyekre támaszkodva a magyarországi pályaházak építését critisálni méltóztatott Nem rég hallottuk a túloldalról azon panaszt, hogy a vasúti állomásokon a közönség nincs kellően ellátva s ime, ma Orbán képviselő ur azt mondja, hogy nagy fénynyel építkezünk. Nem tagadom, t. ház, hogy sokat egyszerűbben és jobban is meg lehet tenni; de kétséget nem szenved, hogy egy-két építkezést kivéve, pályaházaink építésénél a luxust valóban nem lehet szemünkre vetni. (Helyeslés.) Azt az összehasonlítást pedig, melyet a t. képviselő ur Parisra és Londonra utalva tett, absolute el nem fogadhatom, Igaz, hogy ott a pályaházak nem monumentális, díszes épületek, bár van köztük olyan is; de hogy költség, szerkezet és nagyság tekintetében egyáltalában nem hasonlíthatók össze a mieinkkel, azt már azon egyszerű tény is bizonyítja, hogy az említett fővárosokban csak a vágányzatok elhelyezésének költségei messze meghaladják azon költségeket, melyekbe a budapesti vagy a kelenföldi állomások felszerelése került. (Igaz! ügy van !) És végre legyen szives a t. ház megengedni azon nyilatkozatomat, hogy szerintem igen helyes politikát űzünk — ha már politikai szempontból akarjuk elbírálni a törvényjavaslatot — az által, hogy ezen javaslattal lépünk a t. ház elé. Thaly Kálmán képviselő ur méltóztatott a délszláv törekvésekre irányozni figyelmünket. Sajnálom, hogy ezen ügygyel ez is kapcsolatba hozatik, mert hiszen, hogy ha azokból, miket a t. képviselő urak mondtak, le akarnók vonni a consequentiát, akkor oda kellene jutnunk, hogy tulaj donképen a Horvátslavon országok területén ne tegyünk semmit. Ezt az eljárást, t. ház, helyes, eszélyes politikának el nem ismerhetem. (Helyeslés.) Mert vagy létezik a délszláv politikai törekvés, vagy nem létezik. Ha létezik és ha valahamegvalósulni tudna,abban az esetben valójában a magyar államvasutak zágrábi főműhelye szerepet játszani nem fog; vagy nem létezik, vagy valamely helytelen politikai eszmétől kell elvonnunk horvát-slavon testvéreinket: akkor, azt hiszem, leghelyesebben cselekszik a magyar kormány, ha az anyagi eszközöket megadja azon országok jólétének emelésére. S én nem tagadhatom el a kormánynak abbeli kötelességét, hogy azon részekről is gondoskodni tartozik, azon országrészek felvirágoztatását is kell, hogy szivén hordja. (Élénk helyeslés.) Meg vagyok győződve arról, hogy mentől inkább gondoskodunk a magyar szent korona területének minden részéről, azok gazdasági érdekeinek felvirágoztatásáról, annál egészségesebbé teszszük a magyar állam alapját, annál jobban biztosítjuk jövendő fejlődését. (Élénk helyeslés.) Oly politikai indokolást, a melyből azt a következtetést lehetne vonni, hogy ezt a kötelességét tagadja meg a kormány, én elfogadhatónak nem tartok. (Helyeslés.) Azt méltóztatott mondani Thaly Kálmán t. képviselő ur, hogy az oda kerülő magyar munkásoknak nemzetisége forog veszélyben. Hogy ez ne történjék, arról gondoskodik a magyar királyi államvasutak igazgatóságába mint gondoskodott számtalan más helyen, a hol szinten nehéz viszonyokkal küzdött meg; arról gondoskodik maga a horvát törvényhozás és a horvát kormány. De
