Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.
Ülésnapok - 1887-322
36 322. országos ülés január 31-én, pénteken. 1890. kegyetlenebb, mint hogyha a harcztéren elvérezni hagynák a sebesülteket, vagy pedig nem temetnék el a halottakat. Minden országban, a hol ezt a rideg tant a tapasztalás tényei hirdetik, egész generatiókat képes ez megmételyezni, megmérgezni és visszariasztani attól, hogy oly czélokért áldozzák fel magukat, a melyek esetleg nem legjutalmazóbbak, noha a nemzetre nézve a legértékesebbek. (Élénk helyeslés.) Más gazdagabb országokban, a hol az intelligentia nem szegény és a hol a gazdag emberek is mind az intelligentiához tartoznak, kétségtelenül maga a társadalom siet ily esetekben az állam segélyére és saját támogatásával buzdítja, lelkesíti, bátorítja az egyes tehetségeket, hogy ott érvényesüljenek, a hova hivatásuk és hajlamuk vonzza és a hol legtöbb hasznot hajthatnak az országnak és a nemzetnek. De mi nálunk, a hol a társadalom még a vajúdás stádiumában küzködik és a hol még nagyon sok ellentétnek kell magát kiforrnia, mig a tisztességes és független szellemi munkának sikere biztosítva van nálunk, az államnak kell a társadalom segítségére sietni, hogy soha az a szégyenfolt ne érje sem az országot, sem a társadalmat, hogy férfiak, a kiknek érdemük van, akár a köz-, akár a tudományos pályán, önhibájakon kivül jutnak oly helyzetbe, a melyben őket nyomor, családjukat pedig ínséges árvaság fenyegesse. (Ugy van!) Ily szégyenfoltok betakarására van hivatva ez a 3.500 forint, de azt hiszem, ez nemcsak az én nézetem, de a tapasztalat tanúsága szerint is nem elégséges és azonkívül igazságtalan is, mert ez csakis a hazai irók részére van felvéve. Már pedig vannak a nyilvános, hanem tudományos pályán s talán a publicistieában s talán a parlamentaris pályán is lehetnek férfiak, a kik oly helyzetbe jutnak, hogy támogatás nélkül nem szabad niaradniok, (Ugy van!) hiszen, t. ház, épen nem régen a parlamentnek egyik igen munkás és jelentékeny tagja férfi korának delén, talán a túlfeszített munka következtében kidőlt és gyámoltalan családot hagyott maga után. Felfogásom szerint ez a férfiú díszt szerzett emlékének azzal, hogy vagyontalanul halt meg, de nem volna talán méltó a társadalomhoz, hogyha e férfiú emlékének ezen dísze épen csak ama férfiú családjára nézve jelentené a legnagyobb fokú elhagyatottságot. De, t. ház, nemcsak ebből a speciális okból, hanem általános indokokból is kérem, méltóztassék a 3.500 forintot Í5.000 forintra felemelni, tehát épen annyira, mint a 10-ik rovatnál a képzőművészetre szánt kiadások felvéve vannak; mert tulajdonképen, t. ház, ez is képzőművészet; ez képezi az ország szellemi erejének értékesítését és ezen értékesítés módszerének a politikai és kormányzati művészetét. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) A mi a mostani szöveget illeti, arra nézve mint egészen fölösleges pleonasmust, kihagyatni kérem az „elszegényedett" szót. Ne adjunk alamizsna jelleget oly dolgoknak, melyek az állam és a társadalom részéről nobilis kötelességek; hiszen magától értetik, hogy a kik ezt kérik, azok rá vannak szorulva. (Helyeslés a bal és szélső baloldalon.) Ennélfogva az egész szöveg az én meggyőződésem szerint következőkép hangzanék: „Tudományos és közpályán működő egyének, hazai irók és művészek vagy azok családjainak segélyezésére 15.000 forint." (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Az összeg, melyet kérek, csekély, de elvi jelentősége igen nagy. A mi az összeg kiadásának parlamenti ellenőrzését illeti, erre nézve azt vagyok bátor felemlíteni, hogy nem kívánom, hogy a t. minister ur erről évről-évre jelentést terjeszszen be a t. képviselőháznak, hanem arra igenis súlyt fektetek, hogy a ház közoktatásügyi bizottságának ellenőrzési szempontból évről-évre betekinthetése lehessen ezen összegek mikénti kezelésére nézve és hogy a t. minister ur a bizottsággal szemben részletes nyilvántartásra köteleztessék. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Nagyon kérem a t. házat, hogy indítványomat elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: Fel fog olvastatni az indítvány. Zay Adolf jegyző (olvassa). György Endre: T. ház! Nem akarok az iadokolás részleteibe bocsátkozni, melyek nagy részével magam is egyetértek, hanem figyelmeztetni és kérni kívánom a t. házat arra, hogy miután itt fontos principialis kérdésekről is van szó, melyekbe a t. ház teljes megnyugvással csak akkor mehet bele, ha előbb a pénzügyi bizottság, a mint ez eddig is történt, meghallgattatik. Én tehát arra kérem a t. házat, méltóztassék ezeu indítványt előzetes tárgyalás végett a pénzügyi bizottsághoz utasítani. (Ellenmondások a bál- és szélső baloldalon.) Gróf Csáky Albin, vallás- és közoktatásügyi minister: Megvallom, t. ház, hogy a kegyetlenségnek egy bizonyos nemét látom abban, hogyha a t. képviselő urak egyike vagy másika a költségvetési tételek egyikének vagy másikának emelését hozza javaslatba és pedig azon egyszerű oknál fogva, mert hiszen ha magam átnézem ezen költségvetést, számtalan tételt találok benne, a melyek emeléséhez én teljes szívvel hozzájárulnék. Hozzáteszem mindjárt, hogy ezen tétel is, a melyet Ábrányi Kornél í. képviselő ur most felemlített, azok közé tartozik, a melyeknek emelését igen szívesen látnám minden körülmények közt. De, t, ház, más oldalról az állami költségvetés összeállítása compromissumot képez a kormány tagjai, 8 kivált pedig a szakmiuister ég a pénzügyminister
