Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.
Ülésnapok - 1887-322
322. orsíágos ülés jannár 31-én, pénteken. 1890. 27 közt. Hogyha ezen compromissum egyes tételeknél megholygattatik, a mint ez most is történt: tartok tőle, hogy a mi megtörténik egy esetben, megtörténhetik tiz-húsz esetben is egymásután s akkor a budget már nem áll meg úgy, a mint eontemplálva volt, nem felel meg a czélnak úgy, a mint azt az összkormány együttesesen concipiálta. (Helyeslés jőbbfelől.) A kegyetlenség tehát abban van, hogy keserves helyzetbe jön a közoktatási minister, mert a minister maga szívesen látja az egyes tételek felemelését, de másrészt kénytelen a t. házat arra kérni, ne méltóztassék a felemelést megszavazni. Ennélfogva a fenforgó esetben egyenesen azzal a kéréssel fordulok a t. képviselő úrhoz, méltóztassék megnyugodni abban, hogy elvileg hozzájárulok az indítványhoz s annak a legközelebbi költségvetésben érvényt fogok szerezni. Ibrányi Kornél: Az egész összeget fel méltóztatik venni? Gróf Csáky Albin, vallás- és közoktatásügyi minister: A mostani tételt mindenesetre jelentékenyen emelni fogon. (Általános helyeslés.) Másrészt, minthogy a t. képviselő nr a szöveg változtatására is súlyt helyez, kijelentem, hogy e változtatás ellen semmi kifogásom nincs és ha azt már most méltóztatik kívánni, ahhoz szívesen hozzájárulok. Csakhogy a t. képviselő ur többek között míívészek segélyezéséről is szól; én pedig úgy emlékszem, hogy már egy előbbi tétel alatt fordul elő a művészek segélyezése, t. i. „a képzőművészet czéljaira, jelesen: utazási ösztöndíjakra, megrendelésekre, elaggott míívészek segélyezésére stb". Ha a művészeknek a tárgyalás alatti külön tételben való külön felemlítése nem áll ellentétben ezzel az előbbi tétellel, részemről semmiféle kifogást a szöveg változtatása ellen nem teszek. Kérem tehát ujabban, méltóztassék megnyugodni abban, hogy a szöveg már most megváltoztassék, az összeget pedig a legközelebbi költségvetésben fogom felemelni. (Általános élénk helyeslés.) Ábrányi Kornél: T. ház! Én sokkal szívesebben belenyugodnám, hogy ha a szöveg most megmaradna, de az összeg felemeltetnék, (Élénk derültség) megjegyzem továbbá, hogy azon rokonszenv és tiszteletnél fogva, melyet a t. minister ur e vita alatt ki tudott vívni, én is a legnagyobb részvéttel vagyok az ő keserves helyzete iránt, a a melybe indítványom folytán jutott, de nem vagyok képes azt a másik keserves helyzetet nem látni, melynél fogva indítványomat megtettem. A t. minister ur keserves helyzeten a pénzügyminister szívesen segítene, látván azt a hangulatot, melylyel a ház az indíványt fogadta. Mindezek daczára nem kívánom forcirozni a szavazást, hanem megnyugszom a minister ur azon Ígéretében, hogy a jövő évi költségvetésében érvényt fog szerezni indítványomnak, nemcsak a szövegre, hanem az összegre nézve is. Csak arra kérem, ne méltóztassék az általam indítványozott összegen nagyon alul maradni. Egyébiránt indítványomat ezúttal nem kívánom fent irtani. (Élénk helyeslés.) Zay Adolf jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. ház! (Halljuk ! Halljuk!) Csak néhány szóval kívánok e dologhoz szólani. Még pedig első sorban azért, mert a minister ur azon felfogását nem vagyok hajlandó osztani, hogy az motívum legyen a képviselőház előtt, hogy a költségvetés már úgy van összeállítva, tehát a képviselőház emeléseket nem eszközölhet. Á mi a dolog lényegét ilIeti,*megvallom, hogy azon ethieai indokokat, melyek Ábrányi Kornél t. képviselőtársamat vezették, részben nem osztom ; nem pedig azért, mert ő maga emelte ki, hogy a közpályán mozgókra nézve az, hogy szegénységben halnak meg, érdem. Ennek nyilt bevallását én soha szégyenletesnek nem tartom és ennélfogva azt sem, hogy ha valaki szegény, hogy ezen alapon az állam segélyét igénybe vegye. (Helyeslések.) Én ezt kihagyandó titulusnak abaolute nem tartom, (Helyeslések) mert a hiimanismus és az állam jól felfogott érdeke az, mely bennünket arra vezet, hogy a tényleg szegényeket jutalmazzuk. Soha som voltam barátja az álszeméremnek. Ha valaki önhibáján kívül azon szerencsétlen helyzetbe jut, hogy elszegényedett családot hagy hátra, ennek nyilt bevallása szerintem nem szégyen, hanem mint a képviselő ur monda: érdem. Ez volna az, amit az indítványnyal szemben felhozni bátorkodtam, hogy tudniillik ne méltóztassék a szöveg fölött sem most határozni, mert arra időnk és alkalmunk lesz, midőn a t. minister ur ez ügyet előfogja hozni. Mellesleg megjegyzem, hogy a t. kormánynak, a mennyiben bizonyos összeg erejéig hajlandó ezen, úgy látszik, jogosultnak tekintett indítványt támogatni, megvan a törvényes expediense, csak rá kell gondolnunk arra, hogy van egy rendelkezési alapunk, a melynek nincs politikai rendeltetése; (Helyeslés) hanem felfogásom szerint első sorban az volna rendeltetése, hogy az ily állapotokon segítsen. (Helyes!'esek.)Ha vannak, t. ház.mozzan ltok, hogy egyesek szegénységének nyilvánosságra hozatala talán ártana azon családnak, ott van a bizalmi kérdésen alapuló rendelkezési alap, ott a kormánynak meg van erre adva a mód. Már most, t. ház, a mi specialiter az Írókat és művészeket illeti, meg kell jegyeznem, hogy sziveién hozzájárulok magam is ahhoz, hogy az állam és a társadalom karöltve igyekezzenek kötelességeiket beváltani; de azt se felejtse el t. előttem szólott, hogy a magyar társadalom és specialiter a főváros, rendkívüli áldozatokat hozott. Azon 4*
